Ó, te jó ég, olyan, mintha ezer éve láttam volna ezt a filmet. Pedig én aztán nem panaszkodhatom, kétszer is volt hozzá szerencsém, egyszer sajtóvetítésen mint „profi újságíró”, egyszer pedig az éjféli premieren mint totál zakkant rajongó, popcornt majszolva, kitűzővel a pulcsimon. (Bár a kitűzőt a sajtóvetítésre is felvettem, bevallom emberesen.)
Szóval, azt mér egyszer leírtam, hogy nem könyvrajongóként hogyan ítélem meg a filmet, most lássuk, mit szólok hozzá úgy, hogy többször is olvastam a regényt!
Bevallom őszintén, baromira féltem ettől a filmtől, mivel inkább a hátrányait, mint az előnyeit láttam annak, hogy kettészedik, amikor megtudtam, hogy ez a terv. Féltem attól, hogy üres vagy lassú vagy túl befejezetlen lesz, és távolról bűzlik majd a pénzhajhászattól. Ehhez képest meglehetősen minőségi munkát kaptam.
Nos, tehát, A kiválasztott 1. része a könyv első felét dolgozza fel, egészen (és innentől jönnek a SPOILEREK!) Peeta megjelenéséig. Mivel maga a könyv pont erre a két nagy részre osztható fel, nem meglepő, hogy itt ér véget a történet.
Naná, hogy egy-két dologban alakítottak a könyvhöz képest. Általában nagyon szeretem ezeket a módosításokat, mivel ennél a sorozatnál kivételesen inkább hozzáadnak a történethez, mint elvennének belőle. Most is sikerült jól kihasználni, hogy nem csak Katniss szemszögéből láthatjuk a dolgokat, nem ő a narrátor. Persze, nem csak ilyen típusú módosítgatások voltak a sztoriban, némelyik teljesen jogos, megint másik pedig enyhén torzító. Csináltam is nektek belőlük egy csini listát, mert most csak listás kommunikációra vagyok képes.
Dolgok, amik tetszettek, noha megváltoztatták őket:
1. Katniss dala és a körülmények. A könyvben ugye csak annyi van, hogy énekelt és felvették. Itt látjuk, mivé lesz a szám, hogyan használják fel, terjed el, és okozza a forradalom egyik csúcspontját. Mindezt iszonyatosan, hátborzongatóan hatásosan! Azóta is imádom ezt a számot!
2. Effie jelenléte. A könyvben a felkészítő csapattal együtt dolgozik Katniss, a filmben Effie dumál. Ez teljesen érthető módosítás, ha a moziban a propaganda filmeket („profikat”) készítő embereken kívül más új csapattagokat is be kellett volna mutatni, felrobban azoknak a feje, akik nem olvasták a könyvet. (Egy film ilyen szempontból jóval kevesebbre képes.) Ráadásul maga Effie is érdekes színt kapott így.
3. Katniss és Snow beszélgetése a végén. Annak nem örülök, hogy így nem a szívszerelmem, Finnick kapta a főszerepet, de Snow kifejezetten para tekintete, amivel hetekig rémálmodni fogsz, megérte a dolgot. „It is the things we love the most that destroy us.” Ó, te jó ég.
4. A forradalom alakulásának bemutatása.
5. Peetáék kiszabadítása. Igencsak felfokozták a jelenetet a könyvhöz képest.
6. Haymitch bármelyik mondata, amelyik nem volt benne a könyvben. („Remélem, nem volt fontos.”)
Dolgok, amik NEM tetszettek, és megváltoztatták őket:
1. Kimaradt a kedvenc jelenet. A KEDVENC JELENETEM. Értékeljük, hogy a könyvben benne van.
„Finnick bukkan elő. Teljesen ki van borulva.
– Katniss, ezek nem engedik, hogy veled tartsak! Megmondtam nekik: rendben van, nem szállok le veled a földre, de kiderült, hogy még a légpárnásra sem akarnak felenegedni!
Végignézek Finnicken – a kórházi köntös alól kivillan csupasz lábszára és szakad papucsa, a haja olyan, mint a madárfészek, a kézében egy összecsomózott kötéldarab lóg, tekintetében ádáz fény csillan –, és tudom, hogy felesleges lenne a védelmembe vennem. Én sem tartom jó ötletnek, hogy velünk tartson. Úgyhogy a homlokomra csapva felkiáltok:
– Ó hát nem elfelejtettem! Biztos az a hülye agyrázkódás az oka. Beetee üzent neked: le kellene menned a Különleges Fegyvertárba. Készített neked egy háromágú szigonyt.
A szigony szó hallatán mintha egy pillanatra visszatérne a régi Finnick
– Tényleg? Láttad már? Milyen?
– Nem tudom. De ha fele olyan jól sikerült, mint az íjam, akkor imádni fogod – felelem. – Az biztos, hogy sokat kell gyakorolnod, hogy rendesen megtanuld használni.
– Persze. Jól van. Hát, akkor az lesz a legjobb, ha mindjárt indulok is – mondja.
– Hé, Finnick! – szólok utána. – Azért lehet, hogy nem ártana egy nadrágot húznod.
Finnick a lábára pillant, mintha most esne le neki, hogy mi van rajta. Aztán ledobja a köntösét, és ott áll előttem egy szál alsógatyában.
– Miért? Csak nem találod túl kihívónak a szerkómat? – kérdezi, és kihívó pózba vágja magát.
Nem bírom megállni, muszáj röhögnöm, főleg, hogy Boggs iszonyatosan zavarba jön. […]
– Én is emberből vagyok, Odair.”
Tökéletes „liftes jelenet kettő” lett volna. Sztriptíz Johanna után szabadon.
2. Finnick maga. A könyvben totál szét volt esve. A filmben még a haja is mindig tökéletes volt, pedig őt nem nyomatták folyton „profikban”.
3. Katniss, Gale, Coin. Mindegyiken javítottak néhány árnyalatot. Coin néhol kifejezetten kedves, Gale nem az az agresszív állat, aki a könyvben volt. Katniss pedig alig őrült meg. Mi van itt emberek, erre járt egy rózsaszínt hányó unikornis?
Színészek, akik jól játszottak:
1. Mindenki. Valami van ezzel a casttal. De külön kiemelkedő volt Woody Harrelson, Donald Sutherland, Philip Seymour Hoffman, Willow Shields, Elizabeth Banks, Jennifer Lawrence… Most mintha mindenkit felsorolnék, nem? :D
Kedvenc jelenet: Katniss dala. Aztán Haymitch táblatörlése, meg az, hogy „a húgom megtarthatja a macskáját”.
Mélyrepülés: a kimaradt Finnick-jelenet. Utána öt percig nem tértem magamhoz. Pláne, hogy Gale-re pedig közvetlenül e jelenet után azt mondták, milyen "helyes fiú". Duplasokk, tripla lett volna, ha még smárolnak is ott helyben Katnisszel.
Hátborzongató jelenet: Peeta szétveri Katnisst. Nemcsak fojtogatta. Szétverte.
Legviccesebb jelenet: Haymitch magánszámai, Katniss első propaganda forgatása.
Legcukibb szereplő: Pollux!
Legjobb koncepció: a „profik” kapcsán nagyon jól rájátszottak a sztárcsinálás egy másik aspektusára.
A film dinamikája: nyomasztó, humoros, izgalmas, nyomasztó, humoros, izgalmas…
Szerintem: 8,5/10 pont.
