Susan Elizabeth Phillips: Chicago Stars-sorozat, avagy igényes romantika

A romantikus regények egyik külföldi nagyanyja Susan Elizabeth Philips. Egyik ismerősöm unszolására én is esélyt adtam az írónőnek (és ezzel egy időben a műfajnak is), SEP pedig megvett kilóra. A humoros, pörgős párbeszédek és a kidolgozott karakterek elfeledtetik azt, hogy a sorozat részei hasonló sémán alapulnak, és hogy a fordítás nem éppen tökéletes.

A történetről általában

SEP Chicago Stars-sorozata egymásra épülő, de a linearitást meg nem követelő részekből áll, melyekben az a közös, hogy a főszereplők és a mellékszereplők egy része a Chicago Stars nevű futballválogatotthoz kapcsolódik így vagy úgy. Ennek megfelelően, aki az egyik részben még mellékszereplő, a következőben főszereplővé avanzsálhat és viszont, egy hét kötetes sorozatot eredményezve.

A sorozat

Igényes romantikus regények

A sorozat részeinek másik közös vonása, hogy az elképesztően pocsék, estenként pornót vagy a ponyva legalját sejtető címek és borítók jól kidolgozott történeteket takarnak, melyekben a karaktereken van a hangsúly. Ez általában egy fő párt és egy vagy két mellékpárt takar, melyek tagjai valamilyen szinten érzelmileg defektesek. A történet során ez a „defektjük” bontakozik ki, és ahogy egymásra találnak, úgy gyógyítják be a másik sebeit, így végső soron egy olyan sztorit kapunk, mely, ha nem is akciódús, de izgalmas a maga módján. Ezt erősítik a frappáns párbeszédek, melyek miatt csak úgy pörögnek a lapok olvasás közben, és az a biztonságérzet, hogy legyen a jelen bármilyen rossz, a végén úgyis minden jóra fordul – kaotikus világunkban néha erre vágyok a legjobban.

Susan Elizabeth Phillips

Természetesen nem tökéletes a sorozat, hasonló sémákra épülnek az egyes részek. Általában egy gazdag és dögös férfi, valamint egy bajba jutott, de onnan makacsul kitörni próbáló, vagány nő párosa alkotja a fő szálat, akik újonnan ismerték meg egymást, és instant módon vonzódni kezdtek a másikhoz, hogy aztán a történet közepén-végén bevallják maguknak, nem csak testiségről van szó. A mellékszál párosa pedig gyakran közös múltra tekint vissza, mely egy rosszul sikerült kapcsolatot takar mély sebekkel. Minden egyes viszony lényege, hogy „jókor jó időben” lettek egymásra kényszerítve a szereplők. Szerencsére ezt a sémát olvasás közben elfeledteti a karakterek kidolgozott múltja és jelleme, és a különböző szituációk, amikbe kerülnek.

A sorozat gyenge pontjai

A regények legnagyobb problémája talán a fordítás. Az eredeti szöveghez sajnos még nem volt szerencsém, de Molnár Gabriella néha annyira magyartalan mondatokat rak össze, hogy ahhoz már profizmus kell. Ilyenkor nem sok választott el attól, hogy lefejeljem a falat, legjobban azonban a kötőszavak borítottak ki: egy idő után elhatároztam, annak szentelem az életemet, hogy bemutatom Molnárnak az „és”-t, ne csak annak „alacsonyabb s-barátját” ismerje s használja agyba-főbe.

A másik alapvető hibája a sorozatnak a második rész. A Se veled, se nélküledben a Stars-kötetek legnagyobb barma kap főszerepet. Bobby Tom megdöbbentően szerethető mellékszereplő az első részben, és legalább akkora p*csfej a másodikban. A hímsoviniszta disznó önmagát folyamatosan igazoló felfogása és viselkedése szinte már a most oly felkapott Mr. Grey feltételezett (még nem olvastam a regényt, csak bőven sokat hallottam róla) viselkedését előlegezi meg az amúgy érzelem-dús és normális SEP-karakterektől élesen eltérve, valamint ezt a kötetet alaposan lehúzva.

A moly.hu-s megítélések

Összegezve

Susan Elizabeth Phillips egy jól felépített és érdekes megoldású sorozatot alkotott, melyben eléggé lazán kapcsolódnak a szálak ahhoz, hogy ne előre meghatározott sorrendben olvassa őket az ember, mégis apró információkat kaphasson a már megszeretett párosok tagjainak múltjáról és a közös jövőjéről. (Így például az első rész mellékszereplője, aki akkor kamaszkorának érzékeny szakaszát éli, az ötödik rész főhősnője; a harmadik részben megismert mellék-dögös-pasi pedig az ugyanannak a résznek a főhőse.) Emellett izgalmasak és humorosak a párbeszédek, egy délutánnyi tökéletes kikapcsolódást jelentenek azoknak az olvasóknak, akik kedvelik ezt a műfajt.

Néhány személyes jegyzet

A sorozatot még nyáron kezdtem a Várom a párom című résszel, majd következetesen össze-visszahaladtam, így az első részt (Csak te kellesz!) olvastam utolsó előttiként és a harmadikat (Apafogó) utolsóként. Szóval, ebből a féléves random olvasáshullámból válogatom most ki a…

• Kedvenc női főszereplőm: Annabelle a Várom a páromból. Minden egyes női főszereplőt szerettem, mert szókimondóak, értelmesek és humorosak, szóval ez nehéz kérdés volt, de hozzám talán az említett hölgyemény áll a legközelebb, és nem csak a hajszíne miatt. A szerelemről alkotott felfogása, a viselkedése, a „nyilván a rossz pasiba esek bele” attitűdje, valamint a szakmai elhivatottsága elég közel áll hozzám ahhoz, hogy azonosuljak vele.
•    Kedvenc férfi főszereplőm: Bobby Tom… Haha, soha! Kevin a Törékeny szívből. Bár ezt a kötetet is cirka féléve olvastam, tudom, hogy odavoltam érte. Az adrenalin-igényétől valószínűleg infarktust kapnék élőben, de emellett művelt volt, humoros és megcáfolta a bunkó sportolókról alkotott elképzeléseket. (Emellett Deanért és a szomorú sorsú Gabe-ért is odavoltam: az előbbi sok tekintetben Kevinre emlékeztet, csak talán még érettebb, az utóbbi pedig felfogásban is felnőtt férfi már a kezdetekkor. Bobby Tommal ellentétben.)
• Kedvenc női mellékszereplőm: vagy Kissy az Álom, édes álomból (izgalmas volt az átalakulása szürke kisegérből magabiztos nővé) vagy még inkább Annie az Apafogóból. A mindent előre tudó, nyers, mégis szeretetteljes öreglányt a valóságban is szívesen fogadnám egy beszélgetésre, melyben felnyitja a szemem, majd elküld a francba, hogy a kedvenc énekesét hallgassa a zenecsatornán.
• Kedvenc férfi mellékszereplőm: csak egyet választhatok? (Még szerencse, hogy én vagyok a főnök, többet fogok.:D) A piperkőc, kissé talán gyerekes, mégis elhivatott pap Ethan (Apafogó és Álom, édes álom); valamint Dean és Body a Várom a páromban (aranyos és szerethető; határozott, mégis gyengéd).
• Legkevésbé kedvelt női főszereplő: hmmmm… Talán Grace (Se veled, se nélküled), de nyilván csak egy adott személy miatt…
• Legkevésbé kedvelt férfi főszereplő: Bobby Tom. (Igen, miatta.)
• Legszívszorítóbb háttér: Gabe (Álom, édes álom).
• Legvisszataszítóbb múlt: vagy a Phoebe-é (Csak te kellesz!) vagy a Rachelé (Álom, édes álom). Mindkettő komoly téma, iszonyatot keltő esemény és olyan dolog, ami minden nő elevenébe vág.
• Legérdekesebb „deffekt”: a Mollyé (Törékeny szív). Most komolyan, vészjelző? :D
• Legjobb egymásra találás: talán a Jane és Cal párosé (Apafogó). Tapéták, ilyen viszonylatban.:D