WildWorld (akinek mindig lelkesen csodálom a könyves
választásait és a véleményeit, szóval olvassátok a blogját, ha nem ismeritek!) belerángatott
ebbe a bűnös dologba, szóval most rossz útra lépek. A rossz út lényege az, hogy
a hét főbűn tematikája alapján az olvasási szokásaimról dumálok. Kezdődjön hát
a móka!
 |
| A 7 főbűn, bár hogy melyik melyik, nem tudnám megmondani. Úgy sejtem a pénzes lesz a bujaság, azaz egy tiszta ügy. :D |
1. Fösvénység: Melyik
volt a legolcsóbb és a legdrágább könyved?
Hát, a legolcsóbbra pontosan emlékszem: a tatai könyvtárban,
ahol az egyik barátnőmnek a könyvbemutatója volt, kinéztem a 13 nyomozó 33 esete című könyvet, potom száz forintért. Hajlandó is lettem volna letenni érte
a 10x10 forintot, azonban kiderült, hogy csak 10.000-es van nálam (szegény
gyerek!), így ingyen nekem adták! :)
 |
| Istenem, ez miben van? :D |
A legdrágább pedig… Hát, nem emlékszem. Én nem nagyon tudok
előrángatni több ezres tankönyvet, mivel a kommunikáció szak nem erről szól (inkább
rövid tanulmányok, mint hosszú kötetek, azt meg letölti vagy könyvtározza az
ember), még a Szociálpszichológia könyvem is csak 2990 forint volt. De a Harry Potter 7. része bizony 4690 forint volt (így lehúzni szegény kamasz
rajongókat!), és állítom, hogy ez volt a legdrágább könyv, amit életemben
vettem! Költséghatékony vagyok?
2. Harag: Melyik
szerzőt szereted a legjobban, illetve ki az, akit utálsz?
Jaj, az ilyenekkel mindig úgy bajban vagyok. Pedig hát nézz
meg egy átlag amerikai filmet, amiben írók vagy olvasók vannak, csuklóból
felsorolnak hat írót, majdan egy hetediket, amelyik a fő kedvenc. Nekem meg ez
sosem megy.
De ha hirtelen ki kell emelnem most egyet, talán Karen Marie Moningot választanám. Szórakoztató,
izgalmas, fordulatos a sorozat, amit tőle olvastam, nem kiszámítható, és tele
van hús-vér karakterekkel. De amúgy Jane Austen, Meg Cabot, Agatha Christie is
a listámon szerepelne. (Na, már csak három kell a héthez!)
 |
| Ide nekem a YA írók nagy részét! Unom a fotelem... |
Akit utálok? Hm… Hát, talán az összes olyan írónőt, aki
sablonos YA könyveket gyárt, meglovagolva ezt a hullámot, és kiszorítva a
tehetségesebb, sokkal kevésbé sablonos sztorikat gyártó írókat. (Például
szerény személyemet, igen, ebben van egy adag személyesség, ráadásul úgy, hogy
az én történetem sem tökéletes…) De valahogyan rájuk sem tudok teljesen
haragudni, kicsit mintha a vágyaikat írnák ki az ilyen sztorikban (csak nézd
meg, milyen „pasik” vannak bennük… irreális). Szóval, inkább sajnálom őket.
3. Torkosság: Melyik
könyvet olvastad többször, újra és újra?
Na, hát még egy nehéz kérdés. Én általában nem újraolvasom a
könyveket, mármint nem elejétől a végéig minden szót, hanem újralapozom.
Kikeresem a kedvenc részeimet, felidézem a könyv hangulatát (néha úgy, hogy ki
sem nyitom magát a kötetet :D), az elejétől a végéig csak ritkán olvasok újra valamit.
Tehát én nem vagyok az a „Ó, a Harry
Potter első négy kötetét vagy hússzor újraolvastam. Kötetenként.”-lány
sem. De mondjuk, legyen Meg Cabot és az öm, valamelyik könyve még kamasz koromban.
Vagy Susan Elizabeth Phillipstől a Várom a párom.
4. Jóra való restség:
Melyik könyv olvasását hanyagolod lustaság miatt?
Hahá! Ez az én kérdésem, ezer ilyen könyv van, most hirtelen
kettő jut eszembe. Egy azért, mert én tényleg el akartam olvasni, csak aztán
lejárt a könyvtári idő, a másik meg, mert vagy hatezer ismerősöm zaklat vele.
Hatezer-egy.
Az első az Édentől keletre, amit elkezdtem, majdan nem
fejeztem be, mert vissza kellett vinni, pedig tetszett. A nővérem szerint
humoros (szerintem nem, és biztosan keveri valamivel), én inkább James Deanre
emlékeztem meg vele, na meg hát emberi sorsok, ha jól írják meg, ki ne olvasná
el?
 |
| Egy vagyok közülük.:D |
A másik pedig Az úr sötét anyagai-trilógia, amit mindenki dicsér.
Az unokatestvérem kölcsönadta az
első kötetet, eljutottam a 100. oldalig, majd
valamiért feladtam, nem kötött le. Ő viszont nem hajlandó visszavenni, amíg el
nem olvasom, kicsit patthelyzet. Bár már tényleg annyian dicsérték, hogy fenn
van a listámon, hiszen elgondolkodtató meg fordulatos vagy mi, ráadásul, és ez
az, amit nem értek, Pullmantól egy csomó könyvet olvastam, és szerettem is
őket. Szóval fura, hogy pont a „legjobbal” nem bírok.
5. Kevélység: Melyik
könyvről beszélsz a legtöbbet, hogy úgy hangozzon, intellektuális olvasó
lennél?
Szerintem pont az Édentől keletre lenne az. Egy akkor nagyon
ijesztő felvételin voltam, és azért is kezdtem bele a könyvbe (amellett, hogy a
nővéremnek az a tévképzete, hogy ez humoros), mert hát szépirodalom. A dolgot
ott buktam el, hogy kijelentettem, ez a könyv nekem azt bizonyítja, a világ
összes Cathy-je önző dög, akárcsak az Üvöltő szelek. Aztán az egyik
felvételiztető bejelentette, hogy őt amúgy Katalinnak hívják…
Végül felvettek. Azóta az ő csoportjában vagyok. True story,
my dear.
Na, de azóta már nem vagyok kevély, nem is próbálom a
látszatát kelteni annak, hogy különösebben jobban vonzódnék a szépirodalomhoz,
mint a populárishoz, pláne, hogy egy ideje már tagadom ezt a két fogalmat,
amiről amúgy az ELTE tehet. Egy csomó szépirodalmi mű populárisként kezdte, és
egy csomóan olvasták akkoriban. Shakespeare, Jane Austen, Daniel Defoe, Jókai
Mór, Szabó Magda, ők mind népszerűek
voltak. Mégis, mintha az lenne ma már a különbség a szépirodalom és a populáris
irodalom között, hogy előbbit jóval kevesebben olvasnak, és éppen ezért az a minőségi. Ami nem épp a
legjobb hozzáállás, ha engem kérdeztek.
6. Irigység: Melyik
könyvet szeretnéd leginkább ajándékba kapni, tehát melyik az, amelyiket a
sajátodnak szeretnél tudni, de nem költenél rá?
A Fővárosi Szabó Ervin könyvtár.
7. Bujaság: Miket
találsz vonzónak egy férfi/női karakterben?
Hölgyeké az elsőbbség, plusz ez kevésbé pikáns téma. Elsősorban
azt szeretem, hogy egy szereplő karakteres, megfogható, úgy érzed, ismered, és
nem csak egy a sok közül (mint megannyi YA karakter). Ilyen például Gwen Shepherd,
MacKayla Lane, és még egy páran. Emellett az sem árt, ha úgy karakteres, hogy
közben nem egy „önző dög” (lásd fent) vagy ilyenek, hanem humoros, talpraesett,
van szíve és esze, és mindkettőt használja is. A kedvenc női karakterem amúgy
Ella az Elátkozott Ellából, szerintem benne minden megvan, ami egy jó (kamasz)
női karakterbe kell: humoros, talpraesett, van szíve és esze, de nem tökéletes,
kissé ügyetlen, de nem idegesítő módon, hanem mint a legjobb barátod, és
jellemben is baromi erős. De tényleg.
Férfi karakter… Hát, a „látszólag idegesítő és nagymenő, de
amúgy van szíve és hopp, pont a főhősbe szeret bele” karakterekből már
kiábrándultam, rohadt unalmasak és idegesítőek. Egyedül a klasszikusba vagyok
még mindig szerelmes: Rhett Butlerbe. Bár ő nem idegesítő, így nem számít. Emellett
a kis bambákat sem szeretem, akik beleszeretnek a végzet asszonyába, majdan
leülnek, és melléteszik az életüket. Jézus. Valószínű, hogy nem illetek össze,
csak csini a pofija.
Ha nyers, annak legyen oka (például Barronsnál is van),
komoly oka, ne csak a hormonok. Meg itt is számít a humor: nem reprezentatív
felmérésem alapján 50%-kal jobban szeretem a humoros karaktereket. Meg legyen,
hát nem is tudom, biztos támasz a történetben, de ne csak ő legyen a fő támasz
(mármint ne arról szóljon a könyv, hogy a pasi nélkül életképtelen a csaj vagy
fordítva). Igazából ez egy tök nehéz és komplex kérdés, mit tudom én. :D Van,
akit szeretek, és van, akit nem.
Határozottan határozatlanul zárom a soraimat.
(Ha tetszett a bejegyzésem, írd meg te is a válaszaidat,
akár kommentben, akár a saját blogodra! Jó szórakozást hozzá! :))
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése