Nos, tehát, már ezer éve (=több,
mint egy hete) megígértem, hogy megleplek titeket azzal a rajongói
visítozással/hőbörgéssel (jelenetfüggő), amelyet a Futótűz adaptációja váltott
ki belőlem. Szerencsés egyed vagyok, kétszer is láthattam a művet, egyszer
premier előtt[1], egyszer
pedig az éjféli vetítésen a barátaimmal[2].
Éppen ezért talán egy kicsit jobban fel tudom mérni, mennyire tetszett ez a mű
(eléggé), vagy, hogy mit hiányolok belőle. Mindazonáltal a lenti sorok szubjektívek
és elfogultak. Objektivitásért olvasd el a filmpontos cikkem.
A hőbörgések, avagy kezdjünk a rosszabbal:
Alapvetően jónak tartom a filmet,
mert nagyon sok mindenben visszaadta a könyvet, ugyanakkor tett is a
történethez, ami nem sok adaptációról mondható el. De ezzel párhuzamosan vett
is ki belőle (vagy olyat adott hozzá, ami
hányás, írta a Peeta-párti). Például:
- Az összes pöpec jelenet Katniss-Peeta-Haymitch hármasával
kimaradt. Emlékeztek arra a nagyon vagány jelenetre, amikor Katniss tilosban
járt, és a Békeőrök már otthon várták? Az egész csapat iszonyatosan menő volt
(Prim és az anyja is), az egyik kedvenc, feszültséggel teli, mégis komikus
jelenetem volt ez, és sajnos kihagyták a filmből. Pedig ez megmutathatta volna,
hogy Peetáéknak „az a trükkjük, hogy soha
nem paráznak”. De ilyen lehetett volna Gale megmentése is. A filmben sem
volt rossz, de a könyvbeli Haymitch és Peeta sokkal tökösebbnek látszik – ugyanúgy
félnek, de tudják, hogy blöffölniük kell, és nem mutathatják ki. Végül aztán
mások is így tesznek a Körzetből, nem csak meredten bámulják, mi történik. A
piálás utáni másnap, az edzések, Haymitch videója, a pontszámok előtti
diskurzus („Megfestettem Rutát – Én meg
felakasztottam Seneca Crane-t”). Ezek azok a jelenetek, amik bemutatják,
mennyire jó bajtársak is ők.
- Katniss és Peeta közös hónapjai is kimaradtak a filmből. Ezért külön haragszom. Elég lett volna néhány képkockával éreztetni, hogy mennyi időt töltenek együtt pusztán barátként a két Viadal között, és máris mélyebb lenne a kapcsolatuk, nem csak annyi, hogy „Leszünk barátok? – Tőlem, legyünk.” Mivel ezeket a közös jelenetek kihagyták, és pusztán az üres szerepjátszás maradt meg a filmben (egészen addig, míg be nem kerültek újra az arénába), Katniss és Peeta kapcsolata egy nyáladzó fiú rajongásának szintjére csökkent. Így teljesen érthetetlen, hogy Katniss mi a fenéért törődik egyáltalán vele, ha már ott van neki Gale.
- Finnick humoros jelenetei. Oké, a kockacukor benne volt (ha kihagyták volna, a rajongók felgyújtják a mozikat), de az arénában a filmbeli Finnick sokkal keményebb és számítóbb volt, mint a könyvbeli, akinek megismertük a humoros énjét is a törődő mellett. Az arcpakolásos-Peeta ijesztgetős jelenetet kifejezetten hiányoltam.
- Peeta. Oké, jobb, mint az első filmes változatban, itt már nem csak
vinnyog egy karcolás miatt, de könyvben sokkal árnyaltabb a karaktere. Megtudjuk,
hogy egy showman, hogy ismeri a tömeglélektant, hogy művészlélek, de nem
nyálas, hogy erkölcsileg mennyire megkérdőjelezhetetlen, és úgy
általánosságban, mennyire jó ember. A filmben annyira kétdimenziós lesz, hogy ezekből
alig jön le valami, szinte csak a hősszerelmes funkcióját tölti be, ráadásul
azt sem valami jól, hiszen annyira összetett szereplők veszik körül, hogy
röhejesnek hat közöttük. Akik nem olvasták a könyveket, hamarabb shippelik
Katnisst Snow elnökkel, mint vele.
- A Tizenharmadik Körzet. Mi, hogy van olyan? És a film végén hova is megyünk?
- Gale harmadik csókja. (Erre írtam, hogy hányás, másodjára oda sem néztem.:D) Hogy került a képbe? Mintha Katniss pontosan tudná, hogy őt szereti – holott nem tudja, szeret-e valakit egyáltalán.
- A terhesség. Most komolyan, ez akkora logikai bukta, pedig egy fél mondattal kikerülhették volna. Peeta ugye bejelenti (zseniális ötlet), hogy az asszony terhes, védeni kell. Ha már a Viadalt nem fújják le emiatt, legalább több támogatást kap majd a törékeny leányanya, elég, ha néha emlékeztetik erre a nézőket, míg az arénában harcolnak. De nem, semmi említés. Pedig ez tényleg csak fél mondat lenne…
- A morflingfüggő haldoklásának jelenete. Egy egész monológot kihagytak
innen. A kedvenc monológomat.
„– Otthon a festékeimből bármilyen színt ki tudok keverni. Rózsaszínt. Olyan halványat, mint a csecsemő bőre. Vagy olyan sötétet, mint a rebarbara. A tavaszi fű zöldjét. Kéket, ami úgy csillog, mint a jég a vízben.
Egyszer három napig szórakoztam, mire sikerült kikevernem a fehér prémen megcsillanó napsugár színét. Először azt hittem, hogy a sárga valamelyik árnyalata lesz, de azután rájöttem, hogy a dolog sokkal összetettebb ennél. A színek rétegekben vetülnek egymásra. És szépen összeolvadnak.
A szivárvány titkára még nem sikerült rájönnöm. Olyan rövid ideig lehet csak gyönyörködni benne. Sosincs elég idő, hogy minden árnyalatot megfigyeljek. Egy kevés kék itt, egy kis rózsaszín ott. Aztán már szerte is foszlik az egész. Levegővé válik.
–
A haldokló nőt megbabonázzák Peeta szavai. Révületbe esik. Felemeli remegő kezét, és mintha egy virágot festene Peeta arcára.– Köszönöm – suttogja Peeta. – Ez gyönyörű.”
A visítozások, avagy jöjjön a jobb:
- A fentiek ellenére nagyon tetszett a film, sokat adott a könyvhöz. Plutarch karakterét is jobban megismerjük, sokkal inkább átlátjuk, mennyire iszonyatosan ravasz ez az ember. Ahogy azt is, Snow mennyire kétségbeesett vagy befolyásolható.
- Johanna, Johanna, Johanna.
Imádom ezt a színésznőt, hitetlenül jól visszaadta a vagány, pimasz és mégis
törékeny Johannát. A liftes jelenet pedig a legjobb az egész filmben. Egyedül
akkor néztem nagyot, amikor azt éreztették a nézővel, Johanna szerelmes Finnickbe,
holott a könyvben csak bajtársak voltak.
- Jennifer Lawrence. Imádtam, ahogyan játszott, annyira átjött, hogy mennyire zavart és feldúlt Katniss.
- Mindenki más is piszok jó volt. Haymitch, Effie, Cinna, Ceasar. Imádtam
őket. És a Finnicket alakító Sam Claflin sem okozott csalódást, bár nem biztos,
hogy pusztán a film alapján is Finnick-rajongó lennék, a forgatókönyvből sok
minden kimaradt, amit szerettem benne.
- Snow elnök háza, a Győztesek Faluja, az aréna, az egész képi világ.
- Effie és a mahagóni 2.
- A megható jelenetek a gyászoló családdal a Tizenegyes Körzetben és persze az öregember a tisztelgéssel.
- Meg úgy az egész. Totál beszippantott, elejétől a végéig.
Nektek hogy tetszett a film?
