Karakter kihívás 3/3

Mostanában rákattantam a kihívásokra. Na jó, legalábbis csinálok kettőt a tumblr-ömön, poén ilyen dolgokon gondolkozni, kikapcsolja az agyam. Mivel holnap megyek nyaralni, úgy döntöttem, mindkettőt megcsinálom egyben (vagy legalábbis amennyire lesz időm…), nem 30 napon keresztül tagolva, egyrészt, mert külföldön nagy eséllyel nem netezgetek majd, másrészt, mert egyben (és magyarul) leírva az egészet jobban át tudom gondolni. Aztán majd sorban felpakolom a kis tumblr-re is.

Az első karakterekkel kapcsolatos, bármely történetből, legyen az film, könyv, manga vagy bármi, választva kell kiválasztani egy karaktert, aki az adott nap leírásának megfelel. Ez az én listám (bármilyen meglepő is, hogy nem Gizikéjé a szomszédból):

21. A paranormal character you like (vampire, werewolf, etc.)

Derek a Sötét erő trilógiából. Olyan kis balfék szegény, az esetlen, magabiztosságban nem igazán dúskáló kamasz, aki igyekszik helyrehozni a világot, közben magát ostorozza azért, ami és amilyen. Nagyon várom, hogy észrevegye, Chloénak ő jön be, és nem a testvére, és ne akarja őket folyton összebonorálni végre, még akkor is, ha neki fáj.

22. The best singer

Christian a Moulin Rouge-ból. Ewan McGregor hangja egyszerűen lenyűgöző. Kiskoromban szerelmes voltam ebbe a karakterébe. (Meg Obi-Vanba is. Sosem értettem, mi az a nagy rajongás Hayden körül, mikor ott van Ewan.)

23. The best dancer

Esmeralda A Notre dame-i toronyőrből. Nagyon szeretem ezt a karaktert, tüzes, talpraesett és jószívű. Sajnos csak a mesében, a könyvben egy naiv, buta kislány.

 24. The character with the best laugh

A Tizenegyes Doki – van az a nevetése, ami valahogy úgy hangzik „ha-há”, és mindig nagyokat pislogva, óriási szemekkel hallgattam/néztem. Pedig Matt Smith nem is helyes, leginkább Frankeinstein szörnyére hajaz.

25. The character who makes you cry when they cry

Kati a Bezzeg az én időmbenből. Nem tudom, sírt-e máskor, de a végén, amikor búcsúzkodik Lacitól, azon mindig elbőgtem magam. „(…)És én mondjam tovább, hogy a járdákat fehérre meszelték, és a Dunán szomorúan, hosszan, reménytelenül búgott egy gőzhajó, és álltunk, álltunk az Erzsébet-híd íve alatt, egymás kezét szorítottuk, és úgy éreztük, hogy a szívünk fog megszakadni… És a messzi jövőben, ezerkilencszázhatvanban vagy ezerkilencszázhetvenben, a kislányom csodálkozva hallgassa ezt a történetet, és ne értse meg… ne értse meg… ne értse meg.”

Most is.

 26. An underrated character

Martha Jones a Doctor whoból. Tudom, hogy ez már a sokadik szereplő a történetből, de egyszerűen felháborító, hogy egyes rajongók hogy bánnak vele. Talpraesett, eszes és erős nő, aki sajnos beleszeret a Doktorba (de nem hibáztatom érte – ha David Tennant engem smárolna le az első körben, én az esküvőnket szervezném). Viszont utána erőt vesz magán, rájön, hogy ki kell szállnia a kapcsolatukból, mert bármennyire is ragaszkodik a Doktorhoz, ő nem tudja viszont szeretni. Márpedig elhagyni egy olyan embert, akit szeretünk – ehhez nagy erő kell. És az, hogy a józanész felülkerekedjen a szívünkön. Nem igaz, hogy ott hagyta a Doktort, megmentette a barátságukat. A későbbiekben ugyanúgy mellette állt, mint bármelyik másik kísérő, ha a világ megmentéséről volt szó. Igazi nőies hardcore karakter.

27. An overrated character

Draco Malfoy a Harry Potterből. Néhány rajongó iszonyatosan túlértékeli, nem annak látja, aminek a történetben le van írva, hanem egy szőke hercegnek fehér lovon, romantikus háttértörténettel, bárkivel is párosítják össze. Egyszerűen kibírhatatlan, utálom, ha a rajongók kiforgatják a szereplőket. Azért építette fel őket az író, hogy olyan legyen, amilyennek leírja. Ha másnak látod – az már nem ő.

28. A character you absolutely hate

Heathcliff, Snow, Coin. Gonosz karakterek. Heathcliff bosszúvágya hihetetlenül irrancionálissá nő, valahogy nem tudok együtt érezni vele. Snow meg Coin pedig hataloméhes görcsök, akiket annyi különböztet meg, hogy Snownak van némi stílusa.

29. A character that makes you flashback to your childhood

Mia Thermopolis A neveletlen hercegnő naplójából. Ezen a sorozaton (és az írónő egyéb művein) nőttem fel, és Meg Cabotot hibáztatom a pasikkal szemben támasztott hatalmas igényeimért.

30. A character you will love and remember for the rest of your life

Az Elátkozott Ella főszereplője. Erős, kitartó, talpraesett, okos, humoros (ó, de még mennyire humoros és eszes! Nagyon tudja forgatni a szavakat, ahhoz képest, hogy még csak tizenöt.). Ugyanakkor vannak hibái is: hajlamos hasra esni a saját végtagjaiban… Más hirtelen nem jut eszembe, és még ezt a defektjét is szeretem benne. Ezért szeretném Ellának nevezni a majdani lányom, remélem, ugyanolyan erős jellem lesz, mint ez a karakter.

Karakter kihívás 2/3

Mostanában rákattantam a kihívásokra. Na jó, legalábbis csinálok kettőt a tumblr-ömön, poén ilyen dolgokon gondolkozni, kikapcsolja az agyam. Mivel holnap megyek nyaralni, úgy döntöttem, mindkettőt megcsinálom egyben (vagy legalábbis amennyire lesz időm…), nem 30 napon keresztül tagolva, egyrészt, mert külföldön nagy eséllyel nem netezgetek majd, másrészt, mert egyben (és magyarul) leírva az egészet jobban át tudom gondolni. Aztán majd sorban felpakolom a kis tumblr-re is.

Az első karakterekkel kapcsolatos, bármely történetből, legyen az film, könyv, manga vagy bármi, választva kell kiválasztani egy karaktert, aki az adott nap leírásának megfelel. Ez az én listám (bármilyen meglepő is, hogy nem Gizikéjé a szomszédból):

11. A character who taught you something about love

Megint csak egy hatalmas kérdőjel. Az ilyen dolgok bennem nem villámcsapásként alakulnak ki, hanem szépen lassan formálódnak. De például időbe telt megértenem, hogy a My fair lady-ben Eliza Doolittle miért megy vissza ahhoz a faragatlan Higginshez, miért nem a fiatal és helyes srácot választja. A már emlegetett Karen Marie Moning sorozatban pedig teljesen hasonló értékrendet képviselnek a főhősnő szülei (legalábbis az első négy rész alapján). Idillikusnak tűnik a kapcsolatuk, imádják egymást, de meg kellett küzdeniük ezért. Többször is. Szerintem nincsenek lelkitársak. Küzdelem van.

Ennek ellenére egyik sem tanított arra, hogy hogyan fogjam fel a szerelmet.

12. A character with the best quotes

Sallie McBride a Kedves Ellenségem!-ből. Ez egy levélregény, melyben nagyrészt Sallie írásait olvashatjuk, ahogy az amúgy nagyvilági nő beszámol arról barátainak, hogy boldogul egy számára teljesen ismeretlen terepen: hogyan vezet el egy árvaházat, birkózik meg a gyerekekkel és egy goromba orvossal… Nagyon frappáns stílusban.

13. A boring character

Ash a Vaskirályból. Valahogy nem nyert meg a kötet során: az a fajta fantasy tinifőhős, akit sorozatosan gyártanak mostanában. Semmi extra.

14. A character you wish was never introduced

Gale Az éhezők viadalából azért, mert nagy vitákat generált köztem és a barátaim között. Meg nekem a történetből sem igazán hiányozna, ha Katniss rokonait valaki más mentené meg. De annak is örülnék, ha a bamba fejű Rose Tylert kihagyták volna a Doctor Who-ból: iszonyatosan idegesítő és kiszámítható karakter tud lenni.

15. The smartest character

A Doctor a Doctor Whoból, az őrült zseni megtestesítője, legyen bármelyik azok közül, akiket ismerek. De akár Dumbledore-t is írhatnám, bár ő nem szimplán okos, hanem bölcs volt.

16. The dumbest character

Monstro a Harry Potterből. Vagy Crack, választhatsz.

17. The most awful, mean, evil character you know

Heathcliff az Üvöltő szelekből. Vagy az egész Üvöltő szelek.

18. An animal character you like

„A bivalyerős, a szívdöglesztő… Mushu” a Mulánból. Kiskoromban ezen a harcos hercegnőn nőttem fel (meg is látszik rajtam…).

19. A sci fi character you like (alien, robot, etc.)

A Serenity fedélzetén lévő összes szereplő… Vagy a kilenc túl sok? Pedig nem tudnék dönteni közöttük, mindig másért rajongok. Legyen Inara, a kifinomult kurtizán… mármint társnő. Olyan szépen tudja oltogatni Malcolmot, amikor éppen idióta.

20. A fantasy character you like (elves, dwarves, etc.)

Faramir A gyűrűk urából. Kicsit elgondolkoztam azon, ne rakjam-e inkább az alulértékelt szereplő kategóriájához, de végül nem tettem. Nagyon kevesen szeretik és ismerik, mivel a filmben alig kapott szerepet, és azt is csak kiforgatva, mintha Baromúr 2. lenne. Pedig ő Gandalf tanítványa, aki igazán bölcs, holott fiatal, jószívű, megbízható, romantikus lélek. Igyekszik megfelelni az apjának, aki azonban egy elvakult, hatalomimádó idióta, de ez folyamatosan ütközik a jellemével, és ez okozza a karakter konfliktusát, sőt majdnem a halálát… Ebből a történetből tuti belé szeretnék bele.

Karakter kihívás 1/3

Mostanában rákattantam a kihívásokra. Na jó, legalábbis csinálok kettőt a tumblr-ömön, poén ilyen dolgokon gondolkozni, kikapcsolja az agyam. Mivel holnap megyek nyaralni, úgy döntöttem, mindkettőt megcsinálom egyben (vagy legalábbis amennyire lesz időm…), nem 30 napon keresztül tagolva, egyrészt, mert külföldön nagy eséllyel nem netezgetek majd, másrészt, mert egyben (és magyarul) leírva az egészet jobban át tudom gondolni. Aztán majd sorban felpakolom a kis tumblrre is.

Az első karakterekkel kapcsolatos, valamilyen történetből, legyen az film, könyv, manga vagy bármi, választva kell kiválasztani egy karaktert, aki az adott nap leírásának megfelel. Ez az én listám (bármilyen meglepő is, hogy nem Gizikéjé a szomszédból):

1. A character from your current favorite fandom

A mostani nagy rajongásom a Doctor who világához köthető. Egyszerűen fenomenális az a sorozat, érdekes részekkel, tökéletes ihletforrás írók számára. Ráadásul az egyes évadok íve megtaníthat arra, hogy építs fel egy történetet, hogyan adagold az információkat, hogy aztán a sok apró részlet egy megdöbbentő egésszé álljon össze. Ráadásul a karaktereket is imádom. Donna Noble, a Tízes Doki kísérője.

2. A character from a previous favorite fandom

Az előző rajongói univerzumomnak – sok volt – Az elveszett világot választottam. Nagyon szerettem a TV sorozatot, és iszonyatosan sajnálom, hogy sehol sem tudom újranézni, ráadásul be sem fejezték, és kicsi az esélye annak, hogy valaha be fogják. (Igen, pontosan úgy, mint a Firefly-t és a Tizedik királyságot. Csak tudnám, miért mindig az én kedvenc sorozataimmal teszik ezt. Pedig van ízlésem.)

Marguerite Kruxot választottam, mert kiskoromban imádtam a karakterét, pedig egy hidegszívű, számító kincsvadász volt néha… többnyire… majdnem mindig.

3. A character who looks like you

Ilyen nincs, én mondom. Amy Pond annyiban, hogy vörös a haja, zöld a szeme, magas és hosszúak a lábai. De amúgy sokkal kerekebb a feje és sokkal véknyabb. Egy teljes ember szerint pedig az Emma Thompson által alakított Beatrice karakterére hasonlítok, amit én tagadok. Thompson jó színésznő, de nem kifejezetten szép.

4. A character who acts like you

A kedvenc magyarul is megjelent mangám a Dramacon. Már vagy százszor olvastam, és még legalább ennyiszer fogom is (az enyhe költői túlzás megengedett, ugye?), és mindig felfedezek valami olyat a képkockákon. Tetszik a rajzolása és a szereplők is, az egyik ismerősöm szerint ráadásul olyan vagyok, mint a főhősnő, Christie. Tényleg sok mindenben hasonlítunk, neki is vannak írói álmai és törekvései, szereti a sci-fit és a romantikát, tud lenni félénk és kemény is, és még a morális felfogásunk is hasonló. Bár én nem jártam volna egy olyan taplóval, mint Derek, ellenben gondolkodás nélkül Matt karjaiba omlanék. (Néha irigylem a főhősnők szerencséjét, már ami a szerelmet illeti…)

5. A group of characters who is most like you and your friends

Ez egy kiváló kérdés, valóban kik? Régen az egyik baráti körömmel az Addams Family rajzfilmfiguráit osztottuk fel poénból egymás között (valamint a Gyűrűk urát, a Harry Potter, a Disney-ket… Többet között.), ami persze nem passzol, de jobbat nem is tudok.

Két barátnőmmel talán Charlie angyalai lennénk, de ez is inkább csak poénból, hogy a többiekről már szó ne essék.

6. The most annoying character

Valaki, aki az agyamra megy… Mondjuk, Collins vagy Caroline Binghley a Büszkeség és Balítéletből? Mindketten elég idegesítőek voltak, bár igazából mindkettőjük szánalmasságán jókat röhögtem. Az a gond, hogy az idegesítő karaktereket valahol nevetségesnek tartom, és akik meg tényleg idegesítenek voltaképpen nem idegesítőek, csak gonoszak/vakok/stb.

7. The hottest character

Ez az én kérdésem, és temérdek válaszom lenne rá… De inkább csak kettőt sorolok fel. Egyrészt, a legújabb kedvencem Jericho Barrons a Fever-sorozatból Karen Marie Moningtól. Na, róla nem lehet az mondani, hogy nem a megtestesült erotika. (Szerencsére ettől a sorozattól nem mászok a falra úgy, mint anno az Anita Blake-től.) Kiskoromban pedig Rhett Butlerért voltam oda az Elfújta a szélből. Nem mondhatnánk, hogy ezek alapján sokat változott az ízlésem, mindketten magasak, sötét hajúak és lelkűek, és baromira vonzónak találtatnak a főhősnő által. Meg megbízhatatlannak, ezért kerülném el őket a valóságban.

8. The funniest character

Ó, szerencsére sok vicces karakter van, és mivel engem humorral lehet leginkább vonzani, ennek nagyon örülök. Imádom Haymitch humorát Az éhezők viadalából, az ikrekét Nemere István Fantasztikus nagynéni sorozatából, vagy Lorelai-ét a Szívek szállodájából. De azt hiszem, most valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve Gwent mondanám a Rubinvörös-Zafírkék kötetekből. Ezeket Gier egyes szám első személyben írja mint a fent említett hölgyike monológja, és milyen jól teszi! Jókat szórakozok a beszólásain, meg úgy általában, nagyon kedvelem Gwent, pedig főhősnőket ritkán szoktam, és ő sem tökéletes.

9. A character who could be your best friend if they were real

Sokan, könnyen barátkozó típus vagyok.:D Például Tessa Az angyalból, amiért imád olvasni, folyamatosan lenne beszédtémánk. Mac a Fever-sorozatból, alapból hasonlít egy kicsit Lorra, a barátnőmre (na, nem teljesen. Csak egy kicsit. Mindketten divatbolondok, ugyanakkor nem ütném le őket egy „felszínes liba!” felkiáltással. Plusz, szeretik a könyveket.). Vagy Beth a Dramaconból, aki meg talán egy kicsit Amőbára hasonlít: mindkettőjükkel nagyon lehet röhögni, mindketten erős személyiségek, és mindketten kissé zárkózottak.

10. A character who taught you something about real life

Na, most megfogtál. Ilyeneken nem gondolkozok el tudatosan, ha alakítanak is valamit a felfogásomon a szereplők, nem úgy teszik, hogy észlelem. De mondjuk, a Halált nagyon szeretem a Hogfatherből. Mindig udvarias, nagyon kedves és jóságos, pedig nem éppen örömteli híreket közöl az aktuális delikvensével… Emellett szereti az embereket, és nagyon jó meglátásai vannak az életről.

Halál: Az embereknek azért van szükségük fantáziára, hogy emberek maradjanak.

Susan: Fogtündérek? Kanapók? Kis…

Halál: Igen. A gyakorlást azzal kell kezdeni, hogy elhisszük a kis hazugságokat.

Susan: Hogy utána a nagyokban is tudjunk hinni?

Halál: Igen. Az igazságban. A kegyelemben. A kötelességben. Ilyesmikben.

Susan: Ezek egyáltalán nem ugyanolyanok.

Halál: Gondolod? Akkor fogd az univerzumot, daráld le a legfinomabb homokká, majd szitáld át a legfinomabb szitán, és utána mutass egyetlen atomnyi igazságot, egyetlen molekulányi kegyelmet! Ennek ellenére úgy viselkedtek, mintha lenne a világnak valamiféle ideális rendje, mintha lenne valami helyesség a mindenségben, amely alapján ezt meg lehetne ítélni.

Susan: De akkor mi a lényeg? Az embereknek hinniük kell ebben.

Halál: Muszáj hinnetek olyan dolgokban, amik nem igazak. Különben hogyan válhatnának valóra?

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel, avagy a folytatás, amelyet megköszönnék

Megjelent Moning sorozatának legújabb kötete, amelyet félve kaptam a kezembe, mivel a harmadik részben kicsit csalódtam. Szerencsére ez a rész visszalopta a történetet a szívembe. Pörgős volt, de nem túlzottan, a szereplők kapcsolatai alakultak, és bár van egyfajta rossz oldala, engem az nem érint.

A történet

Az események ott folytatódnak, ahol A hajnalra várva abbamaradt: Mac-et egy adag Unseelie Herceg gyűrűjében találjuk, ahogy éppen a tudatáért próbál küzdeni, miközben a Hercegek kiszívnak belőle mindent, ami Mac. Ezután rövid ideig a szupererővel rendelkező Dani veszi át a mesélést, és írja le részletesen, mi történt azon az éjszakán, amikor rossz hold kelt fel, hogyan mentette meg barátnőjét a Hercegek kezei közül, majd vitte az sidhe-látók apátságába, sajnos már későn: Mac tudata elveszett, kiszolgáltatott Pri-ya lett.

Ebből az állapotból hősként megjelenő Barrons szabadítja ki a maga (hatásos, mégis nagy port kavaró) módszereivel. Ez azonban hónapokat vesz igénybe, közben a Földön úrrá lesz az apokalipszis, a magához térő Macnek nem csak azzal kell szembenézni, hogy Barrons-szal, hmm… sorozatosan átléptek egyfajta határvonalat az utóbbi időben, hanem azzal is, hogy az emberiség egy része kihalt, a másik fele pedig jó úton halad ugyanabba az irányba, és neki kell megmentenie a világot úgy, hogy hamarabb megtalálja azt a Könyvet, melytől retteg, mint az ellenségei…

Ironikus hangnem, helyzetkomikumok sorozata

A könyv humora, bár sötét a témája, maradt a régi, nem egyszer hangosan felröhögtem. Tele van helyzetkomikumokkal, a Barrons stílusát utánzó V’Lane-től kezdve, a vaddisznóként küzdő Macig. De nem csak ezeken szórakoztam, Mac ironikus humora is megmaradt, a felvágott nyelvű lány izgalmas párbeszédeket vág le szinte bárkivel, hogy a saját gondolatairól már ne is beszéljünk.

Emellett a szereplők is a szívemhez nőttek. Dani elképesztően aranyos a maga dacos, harcias, keménynek látszani próbáló tinédzser módján, Mac-et és Barronst még mindig szeretem, bár az utóbbi még mindig egy idegesítően titokzatos tapló, a főhősnő szülei megtestesítik azt a kapcsolatot, amelyet idillinek, mégis működőnek nevezek a való világban is, valamiért még Ryodant is megkedveltem, pedig azon túl, hogy bölcs dolgokat mond, semmi okom nem lenne rá. (Úgy tűnik, ez az egyik karakter-gyengém.)

Kérdések tömkelege

Moning nem igazán vesz vissza az események pörgéséből, de ebben a kötetben nem idegesített úgy, mint a harmadikban. Az elején lévő Pri-ya állapotot sem húzza el, valahogy pont úgy adagolja, hogy az ne legyen túl sok, de túl kevés sem, így pontosan tudjuk, mi történik, ez nem kis teljesítmény. (Ráadásul Barrons, miközben táncol és énekel… Meg a karácsonyról beszél és fát díszít… Felbecsülhetetlen!) Aztán sorban haladnak a napok, és nem egy dolog történik, új kérdések vetődnek fel, néhány régen feltettre választ kapunk és vannak olyanok, amikre úgy is, hogy soha nem tették fel… Persze azért többségében megválaszolatlan kérdésekkel tettem le a könyvet, de őszintén szólva, ez már meg sem lep.

Ezt nevezhetjük a könyv egyik hátrányának: aki nem csak kiborul a függővégektől, de utálja is őket, ezt a sztorit is gyűlölni fogja. Nem egy nyitott kérdést hagy maga után. Ráadásul, bár a maga nemében szerintem kiváló, aki nem szereti a fiatal nőket célzó fantasykat és azok eszközeit, ezt a regényt sem fogja. Minden azokra jellemző elemet (dögös, ám titokzatos és faragatlan pasi, mindenki a csinos csajt akarja, de szerencsére nem mindenki ugyanazért, mint Anita Blake-et) felsorakoztat, azonban szerencsére annyira összetett a történet és annyira kedvelhető a karakterek egy része, hogy ha nem kifejezetten vagy e műfaj ellen, szeretni fogod. Ráadásul, minden függővég és kérdés dacára, úgy érzem olvasás közben, hogy halad valahová, nem csak nyúlik a végtelenbe… Persze, lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy tudom, már csak egy kötet van hátra.

Lelki traumák és várt feloldás

Egyetlen egy dolgot várok a következő kötettől nagyon célzatosan, és attól tartva, nem fog bekövetkezni: Mac kiborulását. Ebben a könyvben annyi minden történt vele miután magához tért, hogy azon túl, hogy megfogadta, megöli azokat, akik megerőszakolták, másképp nem igazán reagálhatott a dologra (leszámítva egy-két olyan jelenetet, mikor Barrons azon volt, hogy kiborítsa őt, hogy kiadhassa a feszültséget és megerősödjön. De nem hiszem, hogy ez elég.). Ennél több kell ahhoz, hogy egy nő túltegye magát egy ilyen traumán: én már akkor rosszul lettem, amikor színészek imitálták a dolgot az orrom ellőtt a színházban. Pedig az csak szemfényvesztés volt, és ezt tudtam jól.

Szóval, CorLeonis Könyvkiadó, köszönöm, hogy megvehettem a kötetet, ráadásul igényes fordítással, kötéssel és mindennel, pontosan beleillik a sorozat eddigi tagjai közé. Remélem, a következő rész is ilyen lesz, és remélem, hogy mondjuk holnap, mert már várom a válaszokat a kérdésekre Mac-kel együtt. (Na jó… vagy holnapután, hogy az is színvonalas lehessen.)

(Az alábbi zene a hivatalos Shadowsong, tehát az utolsó rész CD-jének egyik száma...)

Miskolci könyvdömping

Éppen Miskolcon nyaralok (már amennyiben ezt az esős időt nyárnak lehet becézni), és nem lennék saját magam, ha nem vettem volna három (voltaképpen kis híján négy... nem is, öt) könyvet. Kettőt eleve terveztem, mivel nemrég megjelentek a sorozataim folytatásai.

Az egyik Karen Marie Moning Fever-sorozatának (mennyivel jobb elnevezés ez, mint a Tündérvilág...) a negyedik kötete, mely állítólag hajtépőbben fog befejeződni, mint anno a harmadik rész. Éppen ezért nem tudom, jó ötlet-e elolvasni, vagy várjam inkább meg, míg megjelenik az ötödik... de ki tud addig várni? Kell a Barrons-adagom.

A másik, melyet még nem vettem meg, mivel a Bookline nem olyan gyors, mint szeretném, a Percy Jackson befejező kötete. Ezt voltaképpen nem szerezném be, ha tudnék várni addig, míg bekerül a könyvtárba, de azt még hónapokra datálom. És ez a befejező rész. A vége.

Valamint bezár az egyik kedvenc miskolci könyvesboltom, amelybe mindig betértem, mikor a városban rokonoltam. Tipikus fantasy-sci-fi-manga beszerzési hely (holnaptól kezdve már csak múlt időben) olyan kedves kiskockáknak, mint például én. Azonban sajnos nem megy olyan jól a szekér, mint azt a tulajdonos várja, így viszlát, Magyarhon, üdv, Németország!-stílusban nem csak a várost hagyja el. Ennek kapcsán kifejteném aggodalmaimat (az ország a csőd szélén, jajj-jajj, mi lesz a jövőmmel, hogyan fogok kultúrából/írásból megélni, és a többi), ha lenne időm és helyem, de így csak a sajnálatomat fejezem ki. Tényleg jó bolt volt.

Búcsúzásként megvettem Goldenlane A szélhámos és a varázsló című remekét, melyből az olvasó megtanulhatja, hogyan kell összedönteni egy birodalmat puszta hazugságokkal (és hogy mennyire unaloműző, ha ex-szeretőinek nevét sorolja fel ABC sorrendben, majd visszafelé). Goldenlane-t amúgy is csak ajánlani tudom (leszámítva a Papírtigris című borzadályt. Azt csak mazochistáknak.), az Isteni balhé, valamint A herceg jósnője kötelező darab. Ráadásul egy magyar írónőről, Goldman Júliáról van szó, tehát hazait támogatunk az olvasással. Ez pedig, a fentiek tekintetében, nemes feladat.

Ugyanakkor nem tudtam megállni, hogy ne szerezzek be egy Terry Pratchett-könyvet. Bár még nem olvastam tőle, de a Hogfather és a Going Postal fenomenális filmek voltak (merd tagadni...), tehát ideje olvasni is tőle. Sajnos a fellelhető kötetekben nem volt benne a mindig udvarias és szuperjószívű Halál, de az Érdekes idők hátulja alapján nem csak érdekesnek ígérkezett (bocs a gyenge szóviccért, kihagyhatatlan), de humorosnak is.

(Valamint kinéztem egy Dick-könyvet is, de hamarabb megvette az ismerősöm, tehát kölcsönkérem tőle. És ha nagyon tetszik, meg is veszem.)

Már csak egy baj van - a saját köteteimet mindig ezer éves késéssel olvasom el...

Finnick a la Meggie

Elkezdődött a Futótűz szereplőinek válogatása, folynak a tippek a lehetséges Finnick O'Dair-jelöltekről. Mivel Finnick a szériából a(z egyik) kedvenc szereplőm, akinek a stílusát, a jellemét és a történetben betöltött státuszát is szeretem már az első laptól kezdve, amelyiken olvastam róla, de legalábbis a "Kockacukrot?" rész óta, a szívemen viselem, hogy kit választanak jövőbeli férjem... izé Finnickké.

Az első rész castingjából egyedül Josh Hutchersonnal nem voltam száz százalékosan elégedett. Szeretem mint színész, megvan a kellemes kisugárzása, de Peetát valahogy úgy képzeltem el, hogy totál levesz a lábamról, mely szó szerint megremeg, ha meglátom, nem pedig úgy mint, nos, az öcsémet. A hírek szerinti lehetséges Finnickekkel sem vagyok teljesen elégedett... Egyik állasabb, mint a másik. Hogy ki áll az Áll-listám előkelőnek nehezen nevezhető első helyén?

1. Trevor Donovan

Én mondom, szoros volt a verseny, de az első helyet végül ez a fejlett állkapcsú egyén nyerte meg. Bevallom, nem egészen egy órával ezelőtt még nem is hallottam a nevét, nem hogy valamiben láttam volna, hogyan színészkedik, de a fejének nagysága miatt nehezen tudnám elképzelni Finnickként. Finnick izmos, de nem egy gorilla vagy elefánt. Azt hagyjuk meg a már halott Catonak.

2. Alan Ritchson

Na, még egy túlgyúrt izompacsirta. Az ilyen alapból nem az esetem. Finnicket meg sosem így írták le, én inkább szálkás modellalkatúnak képzeltem. Lényegesen kisebb fejjel, és kevésbé hmm... "sportolónak". Amúgy Ritchson színészi értékeivel sem vagyok tisztában, csak a feje alapján ítélek. Néha a kevesebb több. (Oké, ez mindenképpen gonosz volt.)

3. Lucas Till

Igazából vacilláltam, Till harmadik vagy második. Végül a Tillel való "közös múltunk" miatt döntöttem amellett, hogy hátraszorul: hajdanán, mikor még nem voltak a filmek, és a könyv iránti rajongás sem volt ennyire fokozott, kicsiny, törékeny lelkecském az ő képénél rezdült meg azzal a felkiáltással, hogy "nem tudom, ki ő, de Peeta!". Tökéletes lenne, szőke, helyes a mosolya, karizmatikusnak is tűnik, de szerintem az érzékeny, romantikus lelkű fiút is el tudná játszani. Éppen ezért, bár Finnick és Peeta sok mindenben hasonlít, furcsa lenne megszokni őt O'Dairként, még ha be is festik hozzá a haját.

(Óh, PeeTill, miért nem vagy Peeta?)

4. Armie Hammer

Hammerrel alapvetően semmi bajom, de annyira nem is volt rám nagy hatással a Social Networkben, amelyet láttam tőle. Viszont mint Finnick? Kérlek, ne. Csak a fent leírt okok miatt landolt az előkelő negyedik helyen a fordított követelési sorrendemben. Amúgy valahogy túl idős, túl komoly. Ha sikerül elérniük, hogy ne úgy gondoljak rá, mint öltönyös, középkor, de mindenképpen a családalapítás felé közeledő üzletemberre, hanem mint egy dögös, félistenszerű, vagány, titokban érzelmes pasira, akkor oké. De így nem.

Utolsó, avagy and the winner is...

5. Garrett Hedlund

Már régebben is láttam róla képeket mint a rajongók által kijelölt Finnick, és talán még ő passzol a leginkább az elképzeléseimhez. A hajszíne, a hossza is oké alapból, meg a fejformájával sincsen semmi bajom (mint látjátok, nekem inkább élére állított háromszög, mint téglalap...), és úgy alapjáraton amellett, hogy helyes, van egy olyan kisugárzása, hogy a képek alapján, rábíznám Finnick szerepét. Remélhetőleg a casting vezetők is így gondolják majd, és még inkább remélem, hogy igazunk is lesz! Hajrá, Hedlund!