Miskolci könyvdömping

Éppen Miskolcon nyaralok (már amennyiben ezt az esős időt nyárnak lehet becézni), és nem lennék saját magam, ha nem vettem volna három (voltaképpen kis híján négy... nem is, öt) könyvet. Kettőt eleve terveztem, mivel nemrég megjelentek a sorozataim folytatásai.

Az egyik Karen Marie Moning Fever-sorozatának (mennyivel jobb elnevezés ez, mint a Tündérvilág...) a negyedik kötete, mely állítólag hajtépőbben fog befejeződni, mint anno a harmadik rész. Éppen ezért nem tudom, jó ötlet-e elolvasni, vagy várjam inkább meg, míg megjelenik az ötödik... de ki tud addig várni? Kell a Barrons-adagom.

A másik, melyet még nem vettem meg, mivel a Bookline nem olyan gyors, mint szeretném, a Percy Jackson befejező kötete. Ezt voltaképpen nem szerezném be, ha tudnék várni addig, míg bekerül a könyvtárba, de azt még hónapokra datálom. És ez a befejező rész. A vége.

Valamint bezár az egyik kedvenc miskolci könyvesboltom, amelybe mindig betértem, mikor a városban rokonoltam. Tipikus fantasy-sci-fi-manga beszerzési hely (holnaptól kezdve már csak múlt időben) olyan kedves kiskockáknak, mint például én. Azonban sajnos nem megy olyan jól a szekér, mint azt a tulajdonos várja, így viszlát, Magyarhon, üdv, Németország!-stílusban nem csak a várost hagyja el. Ennek kapcsán kifejteném aggodalmaimat (az ország a csőd szélén, jajj-jajj, mi lesz a jövőmmel, hogyan fogok kultúrából/írásból megélni, és a többi), ha lenne időm és helyem, de így csak a sajnálatomat fejezem ki. Tényleg jó bolt volt.

Búcsúzásként megvettem Goldenlane A szélhámos és a varázsló című remekét, melyből az olvasó megtanulhatja, hogyan kell összedönteni egy birodalmat puszta hazugságokkal (és hogy mennyire unaloműző, ha ex-szeretőinek nevét sorolja fel ABC sorrendben, majd visszafelé). Goldenlane-t amúgy is csak ajánlani tudom (leszámítva a Papírtigris című borzadályt. Azt csak mazochistáknak.), az Isteni balhé, valamint A herceg jósnője kötelező darab. Ráadásul egy magyar írónőről, Goldman Júliáról van szó, tehát hazait támogatunk az olvasással. Ez pedig, a fentiek tekintetében, nemes feladat.

Ugyanakkor nem tudtam megállni, hogy ne szerezzek be egy Terry Pratchett-könyvet. Bár még nem olvastam tőle, de a Hogfather és a Going Postal fenomenális filmek voltak (merd tagadni...), tehát ideje olvasni is tőle. Sajnos a fellelhető kötetekben nem volt benne a mindig udvarias és szuperjószívű Halál, de az Érdekes idők hátulja alapján nem csak érdekesnek ígérkezett (bocs a gyenge szóviccért, kihagyhatatlan), de humorosnak is.

(Valamint kinéztem egy Dick-könyvet is, de hamarabb megvette az ismerősöm, tehát kölcsönkérem tőle. És ha nagyon tetszik, meg is veszem.)

Már csak egy baj van - a saját köteteimet mindig ezer éves késéssel olvasom el...