Annyira hiányzik!

Moneypenny és James. Hihetetlen, hogy ezt a sorozatot elkaszálták, pedig Bel és Freddie abszolút megérdemelte volna a folytatást!

 Anything Could Happen

Heart's a Mess

The Hour (BBC, 2011) – a második évad, avagy komorabb hangulat egyenlő kevesebb szikra

A The Hour második évadjában szereplőink jóval veszélyesebb ügybe keverednek, miközben a karakterek közötti kapcsolatok is alakulnak, egyesek múltjáról és jelleméről pedig többet tudunk meg. Mindent összevetve az évad méltó folytatása az elsőnek, egy fontos összetevő mégis hiányzik belőle: a báj.

A történet

Az első évad lehetetlennek tűnő zárása után járunk, méghozzá hónapokkal. Bel (Romola Garai) maradhatott a régi posztján, akárcsak Hector (Dominic West), Freddie (Ben Whishaw) azonban eltávozott a csapattól, és hosszú nemzetközi kirándulásba kezdett. Ezalatt producerünk sokkal feszültebbé vált, nem is véletlenül: a The Hour arcát magába szippantotta az ismertség és az éjszaka élet, valamint napközben sem veti meg kifejezetten az alkoholt. Emellett a központ új ellenőrt küldött rájuk, a mindenbe beleszóló Randall Brownt (Peter Capali). Ráadásul Bel Freddie-vel nem csak az egyik legértékesebb emberét, hanem életének legfontosabb alakját is elvesztette…

Brown hozza vissza a csapatba Freddie-t mint a műsor társ-arca, ezzel egyrészt a kallódó Hector helyzetét fenyegetve, másrészt a hírszerzést felpörgetve. Az igazság után rendíthetetlenül kutató Freddie és Bel ugyanis megint beletenyerel valamibe: ezúttal az éjszakai élet legfőbb lokáljának táncosai és vezetője után kezdenek el nyomozni. Közben pedig a hidegháború is alakul, ráadásul a fasizmus uralkodik el London egyes utcáin…

A fontos elem

A sorozat számos pozitívumáról már írtam az első évad kapcsán. A színészek még mindig fenomenálisak, az atmoszféra az ’50-es éveket adja vissza, újságíróink elhivatottak, a nyomozás pörög ezerrel – sajnos ki is szorítva egy fontos elemét a műsornak: a bájt. Ennél jobban nem tudom megfogalmazni, de az első évadban volt az a kis extra, ami miatt hangosan felnevettem, amiért visítoztam és rajongtam. Részben a két főszereplő közötti kapcsolatból fakadhatott ez, azonban a nyomozás témája sem volt annyira sötét, mint ebben az évadban, és nem is kapott állandó szerepet.

Hector romokban...

 Közben persze alakulnak a szereplők

A komorabb hangulatot az is elősegíti, hogy a karakterek jelleme és kapcsolatai alakulnak, egyre többet tudunk meg a mellékszereplőkről is. A mindig magabiztos és bölcs beszólásokat odamondó Lixet múltja kezdi el üldözni, és bizony őt is látjuk összeomolva az évad során. Hector is romokban, a házassága tropára ment, az éjszakai életbe menekülve pedig nem a legjobb megoldást választja arra, hogy helyrehozza azt… Bel sokkal keményebb vezető próbál lenni, és emiatt feszültebb is, ezt Garai kosztümeivel és hajával (miért kellett rövidebbre vágni?! Miért?! Olyan szép volt az elsőben…) is hangsúlyozzák. Freddie pedig látszólag kiteljesedett külföldön, azonban ki hiszi el ezt a szemfényvesztést?

(Jobb volt a hosszabb haj SZVSZ)

Hová lettél, bájos párom?!

Azt hiszem, nem SPOILERezek nagyot, ha leírom, ami még az első részben kiderül: Freddie nem csak becsajozott Franciaországban, de rögtön egy feleséggel tért haza. Emiatt Bellel sokkal kevesebbet vannak együtt, és egyáltalán nem olyan meghitt a kapcsolatuk, mint azt első évad során volt, érthető módon tartják a távolságot. Sajnos a szikrák is csak olyan ritkán röpködnek a képernyőn, mint a fehér holló, pedig ez egy fontos eleme volt a sorozatnak.

Lixről is többet tudunk meg

Sajnálom, hogy a The Hour készítői sötétebbre vették a figurát. Ez persze nem akadályozott meg abban, hogy amilyen rövid idő alatt csak lehet, bedaráljam az évadot, hiszen még mindig jó, de azt a kis pluszt… kérem vissza a harmadik évadban! Ami ajánlom, hogy legyen, hiába nincs az IMDb-n feltüntetve és lengi körül csend és hullaszag. Most komolyan, egy ilyen lezárás után… Látni akarom, hogyan dolgozik együtt Bel és Freddie. Látni. Látni!

(A sorozat folytatásának érdekében petíciót lehet kitölteni...)



The Hour (BBC, 2011) – az első évad, avagy kémia duplán

Újabb BBC-s sorozatra kattantam rá menthetetlenül. A Doktor világa után az ’50-es évek újságírói munkájának varázsa fogott meg, nem pusztán személyes okokból. A BBC megint annyira profin válogatta össze a színészgárdáját, hogy nem tudok mást csinálni, csak lelkes kamasz módjára visítozni.

A történet

Bel Rowley (Romola Garai) megkapja a BBC új hírműsorának, a The Hournak produceri-szerkesztői posztját, így otthagyja jelenlegi állását, mellyel – akárcsak barátja, Freddie Lyon (Ben Whishaw) – már hónapok óta elégedetlen volt, mivel a műsor nem a megfelelő újságírói értékrendszerrel dolgozott. Bel éppen ezért ráveszi Freddie-t, hogy menjen el vele az új műsor egyik posztjának meghallgatására. Freddie úgy számol, ő lesz a hírek arca, azonban ezt a posztot a jóvágásúbb(nak titulált, ha engem kérdeztek) Hector Madden (Dominic West) kapja meg, Freddie-nek a belföldi hírek kezelése jut. A kezdetben felháborodott férfi nem is sejti, mekkora ügybe tenyerel bele, mikor egyik rég nem látott gyerekkori ismerőse rettegve felkeresi…

Törvényszerűség

Annak, hogy én beleestem ebbe a sorozatba, törvényszerűen be kellett következnie. Egyrészt, imádom az olyan történeteket, amelyek újságírókról szólnak[1], másrészt a BBC képtelen olyan sorozatot kiadni, amely ne tetszene legalább minimálisan. Az ’50-es évek és az akkor játszódó krimik hangulatáért rajongok, a sorozatnak mindkettőt sikerült elkapnia ruhák, hajak és zenék terén egyaránt. Romola Garait azóta imádom, hogy pontosan úgy játszotta el Emmát, ahogy azt én elképzeltem, ráadásul most egy olyan karaktert testesít meg, amely a gyengepontom: a feltörekvő, elhivatott újságírónőt. Emellett a BBC a Doktor és Sherlock után (előtt-közben) megint előrukkol a szinte már kötelező szereplőtípusával. Ha eddig nem szeretted vagy ismerted Ben Whishaw-t, ezután fogod, a férfi egyszerűen zseniálisat alakít, szó szerint. Freddie azaz elhivatott, naprakész és pontos hírekkel szolgálni akaró újságíró, aki mindent megtesz azért, hogy elveit betartsa. Emellett pontosan átlátja, mi megy a világban, nem fél kérdezni és valahogyan úgy közelíti meg az egyes témákat, hogy az a többi újságíró között egyéninek számít – és éppen ezért egyesek szerint zavaró tényező.

A főbb szereplők

Karaktertípusok

Mint a bevezetőben írtam, a BBC nem tudja elrontani a színészválogatást (sem). A külföldi hírekkel szolgáló középkorú, karakán, egyedülálló nőt, Lix Stormot Anna Chancellor alakítja, méghozzá úgy, hogy minden gesztusából süt a karaktere. Joshua McGuire a kissé balek, mégis szerethető és segítőkész segédszárnyat, Isaac Wengrow-t játsza, Dominic West pedig a mosolyát sármosnak szánó, kezdetben elsősorban az arcából élő, később azonban a munkatársaihoz felzárkózó férfit. A sorozat A Férfija azonban más, ha engem kérdeztek.

Whishaw Freddie-ként

Kémia duplán

Whishaw nehezen nevezhető jóképűnek, azt sem mondanám, hogy az izmai olyan formákba vannak rendeződve, hogy a női nézők elalélnak, amint a képernyőre kerül (az egész srác egy ceruza. Komolyan, nem nyom többet, mint a kisujjam). Kiskutyatekintetével mégis annyira karizmatikus szerepet játszik, hogy menten beleszeretsz. Mellé osztották be Romola Garait, és mint hetero nő, azt mondom, jól döntöttek, az a nő piszok szexi ebben a stílusban.

Freddie és Bel

Imádom, amikor Freddie
Moneypennynek hívja Belt.

Ráadásul a két szereplő között olyan mértékben működik a kémia, hogy hol azért szurkolsz, hogy valahogy te került Whishaw-val egy szobába, hol azért, hogy Garai tépje már le a felsőjét a fog… izé, lássa be, hogy egymásnak vannak teremtve. A két szereplő évek óta ismeri egymást, tudják, milyen szokásai és gyenge pontjai vannak a másiknak, és egy-egy gesztusban olyan mértékű törődést tanúsítanak egymás iránt az amúgy kemény újságírók, hogy csak a vak (Bel) nem látja, hogy áll a helyzet. Imádtam azt, amikor húzták egymás agyát, amikor közösen rápörögtek egy témára, hogy az éjszaka közepén is számíthattak egymásra, és azt, hogy bár Bel nem vette észre, hogyan szereti Freddie-t, mindig őt kereste, mindig érte aggódott, és mindig vele törődött. Azt hiszem, a számos pozitív vonása mellett, a sorozatot ez viszi el igazán a hátán.

---

[1] Kivéve Simon Pegg Hogy veszítsük el barátainkat és idegenítsük el az embereket? című filmjét...