Gödörben - Utóhang

(Fél évvel később)

– Nagyon fontos, és elfoglalt vagyok – mondom, és majdnem leejtem a telefonom, pedig papír zsebkendővel fogom meg, hogy ne legyen tiszta olajos.

– Azért pár percet szánhatnál az öcsédre! – méltatlankodik Jeremy.

– Éppen gyakorolok!

Mrs. Boot felemeli a fejét, mosolyogva rám néz, és megszólal:

– Ne hanyagold el az öcséd, drága. Beszélj vele nyugodtan!

– De hát tele van görcsökkel, Mrs. Boot! Biztos a kajálda megnyitása miatt stresszel ennyit, pedig igazán nem kéne…

– Menj már, én ráérek! – hesseget el, én pedig kisietek.

Gödörben - 40. fejezet - Mindenhol jó, de...?

– Ray? – döbbenek le, házigazdám azonban nem néz rám.

Ez nem lehet. Nemrég még azt mondta, nem bántaná.

Már éppen odarohannék hozzá, amikor Bennet artikulálatlanul felüvölt. Lenézek rá, az arcán tömény iszonyat és rettegés ül, ahogy haldokló feleségére néz. Mindenkinél jobban szereti… Már attól kiborult, hogy Majonéz megharapta.

Ideális bosszú Raynek. Ránézek, elégedetten szemléli a fájdalmat, amit okozott. Nem, ő nem tenne ilyet. Nem tenne ilyet a barátommal, akit szeretek.

Újból ránézek Bennet arcára, amelyre kiült a rettegés, a félelem, hogy elveszíti a nejét.

És ekkor megértem.

– Ray! – kiáltok fel megint, de nem néz rám, mintha meg sem hallana. És ekkor észreveszem az áttetszően vibráló falat is, amely elválaszt tőlük. Eddig sosem láttam ennyire élesen. – Mr. Bennet! – Odarohanok a falhoz, és lekuporodok az ő szintjére. Nem tudom, hogy megfog-e hallani, Raynek is időbe telt. – Mr. Bennet, az nem ő! Az nem a neje!

Gödörben - 39. fejezet - A bosszú

Miután Jeremy újra elalszik, megmosakszok, és átöltözök a saját ruháimba. Mikor érzem, hogy ez sem nyugtatott meg eléggé, bemenekülök a szobába.

Egy ideig csak a rózsaszín anyagot forgatom a kezeimben, valahogyan megnyugtat, ahogy az is, hogy minden egyes gondolatot hagyok elúszni magam mellett. Máskülönben azt hiszem, bekattannék.

Amikor már nem remegnek a kezeim, megfogom az első gondolatot.

Az öcsémet megkínozták.

Ray szerint nem fog meghalni.

Nem szabad meghalnia.

Hogyan bánthatnak valakit, aki ennyire fiatal?

Bennet megint engem akar.

Meg is halhattak volna!

A kendőbe temetem az arcom. Föld- és porszaga van, tüsszögnöm kell tőle, mégsem merem elengedni. Ha elengedem, szétesek.

Gödörben - 38. fejezet - A fiú, aki nem akart felnőni

– Eeez mi? Hol találtad, Ray?

– A fürdőszobában, a szekrény hátuljában – válaszol erőltetett nyugalommal, miközben Jeremyt nézi.

– És mégis kié?

– Szerintem eléggé világos – vakkantja Ray, de ahogy rám néz, ellágyulnak a vonásai. Mint, aki tudja, hogy hamarosan hatalmas fájdalmat fog okozni, és nem tehet ellene semmit. Gyengéden hozzátesz még egy mondatot. – A fiúé, aki soha nem akar felnőni.

Az öcsémre nézek, aki falfehér arccal mered a könyvre.

– Nem lehet Jeremyé. Ő még nem kívánt. Csak olyan emberek kapnak könyvet, akik kívánnak, nem? Csak akkor…

– Én nem kívántam semmit – szólal meg hirtelen az öcsém. – Semmit.

– Biztos ez? – húzza fel ismét a szemöldökét Ray.

– Hát persze, hogy biztos! – csattanok fel. – Jeremy nem hülye, és ezerszer elmondtuk neki, hogy ez fontos. Nem igaz, Jer?

– Sokszor mondtátok – bólint lassan.

– Akkor ez hogy lehet mégis a te könyved? – kérdezi Ray.

– Úgy, hogy ez nem Jeremy könyve – vágom rá határozottan.

– Igen? – csapja le Ray a kötetet az asztalra. – Akkor mégis kié? Ebben a házban hárman élünk. Dorothy, Holmes… és Péter.

Gödörben - 37. fejezet - Nem lesz legközelebb

– Jeremy, azt hiszem, szükség lesz az AK-dra… – célzok az állatra Colt barátommal.

Jeremy megbabonázva mered a krokodilra.

– Jeremy! – sziszegem neki.

– Még sosem láttam ekkorát – nyögi ki.

– Hurrá, akkor azt AK-t! Kérlek!

Jeremy végre észbe kap, és a vállán lógó fegyverért nyúl. A keze megáll félúton.

– Abbey, szerintem nem fog minket bántani.

Rámeredek a több méter hosszú, hatalmas állkapoccsal rendelkező, nem mellesleg rohadt ijesztő szörnyszülöttre, és vetek egy hitetlenkedő pillantást az öcsémre.

– Hát persze.

– Szerintem Bennetet fogja megkeresni.

– Szerintem meg tévedsz – nézek körbe.

Gödörben - 36. fejezet - A lány, aki itt akar lenni

– Hé! Jeremy – rázom meg a vállát. – Jer!

– Mi… mi van?! – riad fel.

– Csss! Halkabban!

– Abbey? Mi történt?

– Vedd a ruhád, öcskös. Lelépünk egy kicsit – tartom felé a katonaszerkóját.

– Hogy mi van?

– A reggeli miatt ne aggódj, majd útközben.

– De hát… nem mehetünk el, tegnap is mi lett belőle!

– Halkabban! És éppen ez a lényeg. Tegnap is túléltük, nem?

Jeremy ölébe nyomom a ruháit, egyelőre úgy tűnik, megfogni nem hajlandó. Még mindig zavarodottan felül, és kinéz az ablakon.

– Még fel sem kelt a nap! – mondja felháborodottan.

– Ne beszélj hülyeségeket, már szürkül az ég alja! Hamarosan teljes fényárban fog úszni az erdő.

– Te le akarsz lépni, még mielőtt Ray felébred – mondja, nem kérdezi.

Gödörben - 35. fejezet - Fura gondolatok

– Ennek nem sok értelme volt – jegyzi meg Jeremy, miközben hazafelé sétálunk. Másik útvonalat választottam, kicsit kerülni kell a patak felé, de az tuti, hogy erre nem kötnek ki indiánok. Kivéve, ha mégis, nem vagyok jós.

– Nem sok? Beszélgettünk Mrs. Bennettel…

– És kiderült, hogy ő sem tud semmit – vág közbe az öcsém.

– Sétáltunk egy sort, megszabadulhattál… – Scarlett emlékétől, akarom mondani, de végül másképp fogalmazok – Ray házától, lehettél a drága nővéreddel…

– Jól van, jól van – hallgattat el Jeremy. – Csak éppen semmi érdemleges nem történt. Semmi izgalmas.

– Egy életre elegem van az izgalmakból – jegyzem meg.

Jeremy nem válaszol.

Gödörben - 34. fejezet - Az igazi idegi problémák

– Utállak mindkettőtöket! – nyögök fel, amikor végigdőlök a kanapén. – Azon agyalok, melyikőtöket jobban, de eddig döntetlen.

– Fantasztikus volt ez a pálya – dől hátra a matracán Jeremy is.

– Nem bírok megmoccanni. Fáj, ha lélegzek!

– Gyenge vagy! – legyint Jeremy, mire megpróbálom megrúgni. Fél méterrel mellé. – Ehhez pedig fel kellene állnod.

– Alszok egyet, hagyjatok mindketten.

Lehunyom a szemem, és engedem, hogy ellazuljanak az izmaim, mintha beleolvadnék a kanapéba. Egy kicsit pihenek csak…

Megölellek, és nem lesz semmi bajod. Ölelj magadhoz!

Ne, Abbey!

– Abbey. Abbey! Ne aludj már! – ráz meg valaki.

– Mi a…? – riadok fel. Jeremy kiegyenesedik, és elégedetten rám néz.

– Végre.

– Mi a fenéért ébresztettél fel?! – csattanok fel.

Jeremy arca hirtelen elsötétül.

– Bocsi, csak… – vacillál, majd suttogva folytatja. – Nem akarok itt lenni. Ki kell mozdulnom innen.

Gödörben - 33. fejezet - Fegyverhasználat haladóknak

Hogy Jeremyt hagyjuk elmélyülni a munkában, Rayjel bemegyünk a szobájába. Az elmúlt napok eseményeire visszagondolva kicsit furcsa kettesben lenni úgy, hogy nem les ránk közvetlen veszély, de legalább Jeremy végre nem Scarlettre gondol.

– Jeremynek is kívánnunk kell majd egy adag golyóálló hacukát – jegyzem meg elgondolkozva.

– Legszívesebben nem engedném ki innen a kölyköt. Csak hát ő a szemünk – morogja Ray. – Túl lelkes.

– Szerintem is. Nem értem, hogy rajonghat ennyire a lövöldözésért. Mondhat bármit, nem fogja fel, hogy ez az egész nem játék – ülök le az ágy elé a hátamat nekitámasztva.

– Túl lelkes – ismétli meg Ray, miközben letelepszik mellém.

– Szerinted Bennet még meg akar csapolni? – kérdezem hirtelen.

Meglepi a kérdésem, de szinte el sem gondolkozik a válaszon.

– Igen. Biztos vagyok benne, hogy igen.

– Csak mert az utóbbi időben, amikor összefutottunk, nem tett ellenem semmit.

– Mert kivár. Most Henry miatt az a célja, hogy kikészítsen, de hosszútávon a te kék vérereidre pályázik, és idővel vissza is fog térni ehhez a célhoz. Csak előtte megpróbál eltenni engem láb alól. És az öcsédet is.

– Nem értem, akkor az indiánja legutóbb miért támadt rám is. A kardos, tudod.

Ray beletúr a hajába, majd óvatosan felhúzza egy kicsit a lábát.

– Azok az indiánok… Nem olyanok voltak, mint a többi.

Gödörben - 32. fejezet - Fegyverkezési tervek

Fém csattan fémhez. Kinyitom a szemem, és már csak azt látom, hogy Ray indulatosan vívni kezd Egyessel. Meglátom a földön heverő fegyverem, megragadom, és felpattanok. Mivel Rayjék nagyon gyorsak, nem tudom, hogy segítsek, de abban biztos vagyok, hogy ez nem tesz jót Ray sebének. Határozottan nem.

Bennet a háttérben összeszűkült szemmel figyeli a történeteket, és ő sincs igazán lenyűgözve. Felemeli a puskáját, és a párbajozó kettősre céloz. Felrántom Coltot, és már éppen céloznék, amikor Bennet előtt sűrű köd jelenik meg, és lövés dörren, de nem az én fegyverem sül el. Mintha utána futás hangját hallanám, ennek ellenére dühből beleeresztek egy golyót a ködbe. Az egyik párbajozó összeesik, majd szürke füstöt hagyva maga után eltűnik. Lassan a köd is eloszlik, hogy lássam, Bennet persze lelépett.

– Ray! – kiáltok fel, és odarohanok hozzá.

Megmentőm vadul zihál, eldobja a kardját, és hagyja, hogy a karjaiba vessem magam.

– Ez keményebb volt, mint hittem – dörmögi a hajamba.

– Azt hittem… azt hittem, meghaltál.

– Miért? Védve vagyok, nem emlékszel? – hallom a hangján, hogy mosolyog, majd hirtelen eltol magától. Dühösen rám mered. – Ami azt illeti, én hittem azt, hogy meghal, Miss Kinsey. Mégis mi a fenét képzelt?!

Gödörben - 31. fejezet - Mindenkit megvédek, akit szeretek

– RAYMOND NICHOLAS HOLMES! – üvöltöm el magam, és megint nekivágódok a falnak.

Ray hirtelen felkapja a fejét, végre meghallja, hogy ott vagyok.

– Nehogy meg merd vágni magad, te idióta! Hogy a fene esne beléd! Mégis mit képzelsz?!

– Abbey? – néz rám döbbenten a megmentőm.

Scar… Felicity megragadja az arcát, és maga felé fordítja.

– Ray! – kiáltok fel megint.

– Menj el innen, Abbey! – mondja szinte suttogva. – Menj vissza az öcsédhez. Ketten kijuttok majd innen, én pedig végre ott leszek, ahol már jó ideje lennem kéne.

– Nem!

– A húgommal, akivel lennem kéne.

– Nem! Figyelj, Ray, ő nem igazi! Őt csak te teremtetted, nem emlékszel?

– De – néz megint rám. – Viszont az még nem jelenti azt, hogy nem igazi.

Gödörben - 30. fejezet - Babycurus jacksoni

Miután eltöltünk néhány kellemes órát Mrs. Bennettel, jelzem Jeremynek, hogy ideje indulni, bármennyire is szeretnék maradni. Holnap korán kell kelnem, hogy elmehessek Rayért, ráadásul előtte nem árthat még a múltamról egyeztetni Jerrel, másképp kedves vendéglátóm kivégez az elpazarolt idő miatt. És még az ősellenségünk nejével való családias viszonyomra is fény derül.

– Na, találtál valamit? – kérdezem Jert, mikor Mrs. Bennet már nem hall minket.

Az öcsém aprólékosan megvizsgálta Mrs. Bennet bújóhelyét, a kijárat után kutatva. Végül is, talán lehet akkora szerencsénk, hogy nem pont a táborban van.

Jeremy szomorúan megrázza a fejét.

– Biztos? Semmi fura torzulás a térben, sötétebb folt vagy indokolatlan kilincs?

– Semmi.

Felsóhajtok. Néhány pillanatig némán megyünk.

Gödörben - 29. fejezet - Ködfonál

– Nem hiszem el, hogy belementem abba, hogy Scarlett maradjon Rayjel – dőlök végig a kanapén.

– Nem hiszem el, hogy azonnal összekaptak valamin – mondja Jer, fel sem nézve a papírlapból, amire firkálgat. – Scarlett annyira kedves lány.

– Nagyon egyenes.

– Ray meg nagyon nyers tud lenni néha.

– Ha megnyugtat, amikor eljöttem, úgy tűnt, egészen jól kijönnek. Legalábbis két nap alatt nem ölik meg egymást.

– Nem hiszem el, hogy a nagy részét átaludtad!

– Én meg azt, hogy Ray hagyta!

– Vagy, hogy ennyire nem bízik Scarlettben.

– Ha visszahozom őt ide, ráveheted, hogy térden állva kérjen bocsánatot szegény, kicsi Scarlettől.

– Már ha épségben hazajutnak.

Gödörben - 28. fejezet - Költözködés nehézségekkel

– Maradjak ott? Te nem vagy normális. Semmi értelme nem lenne.

– Abbey… – Ray hangja elkínzott.

– Vigyáznom kell rád – dacoskodom.

– És fogsz is, amikor itt az ideje.

– Nem, ha nem hagyod.

– Hagyni fogom. Mondtam már. Amikor beköltözik ide Scarlett, segítened kell felmérni, milyen lesz vele. Jeremy és a te félelmed azonnal megtámadott titeket, ha Scarlett a félelmem…

– Már megtámadott volna! – mutatok rá a logikai hiányosságaira. – Lett volna rá alkalma.

Ray elhallgat.

– A jól felépített érvelésemet még csak át sem gondoltam rendesen – jegyzi meg végül szárazon.

– Igazából azért akarod, hogy kiköltözzek, hogy ne kelljen velem lenned. Scarlett pedig arra kell, hogy legyen valaki, aki tisztíja a sebed, és vigyáz, nehogy felmenjen a lázad.

– Mindenkinek így lenne a legjobb.

Gödörben - 27. fejezet - Ki az a Josh?

Elgondolkozva forgatom a telefonom. Már kétszer végigpörgettem a képeket, de nem találtam meg benne, amit kerestem. Akit kerestem. Képek állatokról, bulikról, sok idegen arc, néhány fotó az anyámról, aki láthatóan modellnek képzelte magát, apámról az öltönyében, sőt, egy valószínűleg beszkennelt gyerekkori képet is találtam, amin az öcsémmel vagyunk, foghíjas vigyorral egymást ölelve. Azonban sehol egy szőke haj, kék szem, helyes mosoly.

Ray szerint ilyen volt a pasim, legalábbis ezeket meséltem neki róla. Eléggé felületes dolgok. Milyen lehetsz Josh? Igazából milyen? Szórakozottan ismét nézegetni kezdem a képeket. Egészen megnyugtató a kijelzőn csúsztatgatni az ujjam. Ahogy az is, hogy a halott kutyámról mintázott bokor mellett ülök. Kissé morbid? Á, ugyan!

Gödörben - 26. fejezet - Bosszúk és emlékek

– Szóval, a régi életedben pom-pom lány voltál? – szegezi nekem a kérdést Scarlett, miközben tűsarkúban és nyári ruhába levetem magam mellé a kanapéra. Komolyan le kéne szoknom erről a függőségről, de annyira jól esik megszabadulni attól az ocsmány katonai szerkótól, és felvenni valami csinosat, még ha pár órára is.

– Aha – nézek rá meglepődve. – Az voltam, miért? Jeremy mondta?

– Ő. Te aztán szereted a kéket – néz a ruhámra.

– Kiemeli a szemem színét – vonok vállat. –Miért érdekel, hogy pom-pom lány voltam? Jeremy neked is kifejtette, hogy emiatt lett alacsonyabb az IQ-szintem egy algáénál?

Gyanakodva az öcsémre nézek, aki az asztalnál ül, csendben kártyavárat épít, és csak azért sem néz rám. Scarlett döbbenten a kisasztalra rakja az Óz, a csodák csodáját, vet Jeremyre egy furcsálló pillantást, majd mikor látja, hogy az öcsém nem szól, visszanéz rám.

Gödörben - 25. fejezet - Álmok és lehetőségek

Bemegyek a fürdőbe, és első körben majdnem hasra is esek, mivel valamibe beleakad a lábam. Szentségelve lenézek a földre, egy háromnegyedes farmernadrágot és egy kék felsőt pillantok meg. Az utóbbin egy „király vagyok!” felirat virít, mindkettő enyhén koszos, a felső pedig el is szakadt egy helyen, mintha a gazdája a földön hempergett volna, mit sem törődve a kiálló ágakkal, vagy mit tudom én, mikkel. Óvatosan felemelem őket (szerencsére egyikben sincs használt alsógatya vagy zokni), kitrappolok az öcsém elé, és meglengetem a szeme előtt.

– Jeremy, mégis mi a fenét csináltál a ruháiddal?

– Miért turkálsz a szennyesben?! – néz rám felháborodva az öcsém.

– Az út közepén hagyott ruhadarabokat én nem nevezném szennyesnek. Majdnem orra estem!

Scarlett, aki Jeremyvel szemben ül, és éppen azokat a kártyákat kevergeti, amiket nemrég kívántam nekik, hogy legyen mivel szórakozniuk, összeráncolt homlokkal az öcsémre néz. Jer vöröslő arccal kirántja a kezemből a ruháit.

– Nem tehetek róla, hogy vaksi vagy!

– Te vagy trehány! Így szanaszét hagyni a cuccaidat…

Gödörben - 24. fejezet - A teknősbokor és a gazdája

Előveszem a térképet, amelyet Ray rajzolt néhány napja, hogy eldöntsem, merre kerüljek. Abban egyeztünk meg, hogy igyekszem a lehető legváltozatosabb útvonalakon megközelíteni a rejtekhelyet, hátha így össze tudom zavarni az ellenséget. Ha az egyik nap észre is vesznek, másnap nem találnak ugyanott, hiába várnak rám. Csak az a röhejes, hogy így egyre nagyobbakat kerülök, több időbe telik, míg visszaérek, ráadásul nagyobb eséllyel botlok valamilyen veszélyes élőlénybe. Ez eddig nem is zavart, az indiánoknak Bennet biztosan megtiltotta, hogy idő előtt meggyilkoljanak, elég lerázni a csürhét.

Most azonban, ahogy elnézem, már csak a kígyóeső helye felé nem kerültem. És nem vagyok biztos benne, hogy ott csak indiánok várnak rám.

Gödörben - 23. fejezet - Velem miért nem beszélsz róla?

– Minden rendben ment? – kérdezi Ray, mikor belépek a rejtekhelyre. Fekvő helyzetéből kicsit feltápászkodva, izgatottan néz rám.

– Igen – válaszolok.

Visszahanyatlik.

– Nem tetszik ez nekem – jegyzi meg.

– Nekem azért alapvetően nincs problémám vele – jegyzem meg gúnyosan, és éppen ezért Jeremy körülményes stílusában. – Jobb, mintha elkapnak, és megkínoznak.

– Nem úgy értem. Valaminek történnie kellett volna. Már ötödik napja ingázol köztem és Jeremyék között. Az tíz alkalom. Biztos, hogy minden rendben?

– Igen.

– Nem követett senki?

Gödörben - 22. fejezet - A legbiztonságosabb hely

Nem sokat gondolkoztam azon, hogyan fogok meghalni. Ami azt illeti, eddig semennyit. Mielőtt idekerültem volna, el sem tudtam képzelni, hogy ilyen fiatalon haljak meg. Az Istenért, gyönyörű vagyok, fiatal és álmokkal teli! Ez sosem volt opció.

Azt pláne nem képzeltem, hogy egy olyan őrült indián lő majd le, aki Jane Austen korabeli hacukát visel.