Mikor megtudtam, hogy
lesz egy újabb Disney-rajzfilm, majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Aztán,
amikor megnéztem az előzetest, erőteljesen elgondolkoztam azon, kell-e ez
nekem. Végül egy barátnőm elcibált a moziba, és én mondom, nem bántam meg. A
Jégvarázs vicces, megható, kalandos és néhol már-már felnőtt is. De
mindenképpen öntudatos Disney-mese.
A történet
Emlékszel még a Jégkirálynő történetére? Nem? Semmi baj, én
is alig, és a Jégvarázsnak semmi köze nincsen hozzá, egy-két apróságot
leszámítva. Az adaptációban ugyanis a jéguraló királynő, Elza, nem gonosz, sőt
fél saját erejétől, s mikor az a koronázáson elszabadul, elmenekül a
királyságából, hogy Anna húgát és a népet védje, valamint megtalálhassa saját
magát. Azonban az ereje rombolást hoz a királyságára, s részben emiatt, részben
pedig testvéri szeretetből, Anna utána rohan, hogy rávegye, térjen vissza,
nézzen szembe erejével és fékezze meg a telet…
A főszereplők |
A Disney és én
Az utóbbi időben nem voltam maradéktalanul elégedett a
Disney-vel. Gyerekkorom óta rajongok érte, és tagadok minden olyan vádat, hogy
félreneveli a lányokat (én is enyhén feminista lettem, noha ezeken a
történeteken nőttem fel), szerintem elsősorban arra tanít, hogy tegyél meg
mindent az álmaidért, és el is érheted azokat. Az utóbbi néhány rajzfilm
azonban enyhén félrecsúszott. A hercegnő és a béka még kellemes volt, de nem
igazán fogott meg, ha [SPOILER VESZÉLY a következő két szóban!] békák maradnak
vagy meghalnak a történet főszereplői, akkor sem borulok ki. Az Aranyhajat
kifejezetten szerettem (Flynnt imádom!), az ostoba, idegesítő, gyerekes Merida
azonban egy életre óvatossá nevelt Disney-mesék terén.
Borzalmas nőszemély |
Így hát, amikor megnéztem a Jégvarázs pocsékabbnál pocsékabb
jeleneteket felsorakoztató, ótvar humorral operáló előzetesét, arra
számítottam, hogy jön Merida 2, csak még idegesítőbb lesz, és hülyére veszi a
nézőt is. Na, ebből nem kérek, gondoltam, és nem értettem, mi ez a nagy
rajongás, amit minden olyan ismerősöm levágott, aki már látta. Az egyik egészen
addig merészkedett, hogy másodjára is megnézte a moziban, és engem is cibált
magával.
Szerintem megérte az árát (1100 forint, ráadásul popcorn
nélkül). Benne volt minden olyan jelenet, amit már láttam az előzetesben, és
előre rettegtem, hogy mennyire halálra fog idegesíteni Anna és a néha fejetlen
hóember, és hogy majd úgy jövök ki a moziból, hogy nem hiába csökken
generációról generációra a kölykök IQ-ja. Azonban érdekes módon nem
idegesítettek a szereplők, sőt szimpatizáltam velük, Annában még félig-meddig
magamra is ismertem (indulatos vörös drama queen :D), és a rajzfilm is
kifejezetten okos volt.
A túlzások mestere, akárcsak én :) |
A szerelmi szál
Nem a történet miatt írom ezt. Az a szokásos „a szeretet mindent megold, csak küzdj”
szálon fut egészen a happy endig, nem nevezném megjósolhatatlannak. Még csak
nem is a dalok miatt, bár nem rosszak, sőt, ahogy a grafika sem, pedig egyik
„Disney herceg” sem helyes ebben a sztoriban. Hanem a szerelmi szál miatt. A
Disney-meséknek ez az a vonatkozása, amit sokan megkérdőjeleznek vagy szidnak,
mert a nők látszólag instant módon beleszeretnek valakibe, aki gazdag,
befolyásos vagy annak tűnik. Itt azonban kiparodizálták ezt az egészet, és a
főhős és főhősnő között olyan párbeszéd zajlik, amelyet még a jellegzetes
humorú romantikus regényíró, Susan Elizabeth Phillips is megirigyelhetne (ez
volt a kedvenc részem). Kristof nevű főszőkeségünk ugyanis lelkesen leszólja az
instant szerelmet, és rámutat arra, mennyire fontos egy párkapcsolatban, hogy
ismerd a másikat (és annak a cipőméretét), az eljegyzés egy nap után pedig
kifejezetten elkapkodott. És ez az attitűd és szarkazmus végigmegy a filmen,
bár nem ilyen erősen, és persze, hogy boldog befejezéshez vezet, mégis élővé és
hitelessé teszi az egészet.
Az egész szánjelenet fenomenális |
SPOILER ALERT!!!
A kedvenc párbeszédem.:) (Magyar szinkronnal még jobb, pedig az ritka)
A kedvenc párbeszédem.:) (Magyar szinkronnal még jobb, pedig az ritka)
Kristoff: So, uh tell me. What made the Queen go all ice crazy? (Amúgy mondd csak, miért lett jégbolond a királynő?)Anna: Oh well, it was all my fault. I got engaged, but then she freaked out because I'd only just met him, you know that day. She said she wouldn't bless the marriage and... (Ó, az egész az én hibám. Eljegyeztek, de kiakadt a hírtől, mert csak aznap ismertem meg a srácot, tudod. Azt mondta, nem adja ránk az áldását, és...)Kristoff: [Interrupts] Wait, you got engaged to someone you just met that day? (Várj, igent mondtál valakinek, akit csak aznap ismertél meg?)Anna: Yeah. Anyway I got mad and so she got mad and then she tried to walk away and I grabbed her glove... (Ja. Amúgy, dühös lettem, erre ő is dühös lett, és megpróbált elmenni, de megragadtam a kesztyűjét, és...)Kristoff: [Interrupts] Hang on, you mean to tell me you got engaged to someone you just met that day? (Várj csak, tényleg azt mondod, hogy igent mondtál valakinek, akit csak aznap ismertél meg?)Anna: Yes, pay attention, but the thing is she wore the gloves all the time, so I just thought, maybe she has a thing about dirt... (Igen, figyeljél már, de az a lényeg, hogy mindig hordta azokat a kesztyűket, de én azt hittem, csak a kosz miatt, vagy ilyenek...)Kristoff: [Interrupts] Didn't your parents ever warn you about strangers? (A szüleid nem figyelmeztettek az idegenekkel kapcsolatban?)Anna: Yes, they did. (De, igen.)[Moves further away from Kristoff] (Elcsúszik Kristoff mellől, akit nemrég ismert meg)
Testvéri szeretet meg
blablabla
A testvérpár szála engem kevésbé fogott meg (romantikus
feminista vagyok, jó? :D), hát persze, hogy szeretik egymást, hát persze, hogy
ott vannak a másiknak, hát persze, hogy megvédenék egymást minden áron (még
hülyeséget elkövetve is). Emellett az sem meglepő, hogy mennyire intenzív és
fokozott az érzelmi kapcsolat közöttük, hiszen testvérek, a valóságban is
hasonló kapcsolatok alakulnak ki (akár negatív, akár pozitív irányban – nincs
olyan testvérpár, amelynek tagjai közömbösek egymással szemben). Anna és Elza
egymás tökéletes ellentétei, egyik pörög, a másik visszafogott, egyik
gyereklelkű, a másik koravén – és mégis, az egyik felelősségteljes, a másik
elmenekül, és meg kell menteni. A történet egyik érdekessége, hogy a kisebb
menti meg a nagyobbikat, pedig a valóságban ez általában másképp szokott lenni,
de legalábbis a felelősségérzet nem ilyen arányban oszlik meg kettejük között.
(Nem mondom, Elza is felelősségteljes volt, csak rosszul próbálkozott.)
Elza és Anna |
Még beszélhetnénk Elza kapcsán arról, hogy mennyire fontos,
hogy elfogadd és megszeresd önmagad, hogy ne félj a benned rejlő erőtől és
tulajdonságoktól, még akkor sem, ha kicsit (vagy nagyon) kilógsz tőlük az
átlagból, hisz csak így lehetsz igazán boldog és teljes. De ezt úgyis tudja
mindenki magától. Vagy, ha nem, hát fogja, miután megnézte a rajzfilmet.
A Jégvarázst összességében minden fiatallelkűnek ajánlom.
Humoros, aranyos, érzelmes, izgalmas, szép. Ugyanakkor néhol talán kicsit sok,
így azokat, akik nincsenek kibékülve az enyhén hiperaktív karakterekkel, óva
intem tőle – Anna aztán nem áll meg.
Szerintem a Merida egy szép mese egy anya_lánya kapcsolatról. Mind a ketten hatalmas jellemfejlődésen mennek keresztül, megtanulják tisztelni és elfogadni a másikat, ugyanakkor engednek a saját makacsságukból, s nem ragaszkodnak megrögzötten a saját nézőpontjukhoz.
VálaszTörlés