Ahol a sült krumpli a nemzeti kaja

Gofri-illat, Magritte-képek, sültkrumpli-halom, parkok szerteszét, kilométeres utcavásár, kecskesajt, igazi nerd-fellegvár. Brüsszelben jártam. Na meg Rhode Saint Genése-ben.

A szitu

Az egyik barátnőm kilenc hónapja egy kis külföldi kalandra (= önkénteskedés, nem valami spanyol szépfiúval szökött meg, akkor valószínűleg nem Belgiumban lenne) adta a fejét, így hát egy másik barátnőmmel úgy döntöttünk, meglátogatjuk pár napra. Brüsszelben és a környékén (ami jelen esetben egy kisvárost, Rhode Saint Genése-t takar, ahol a barátom önkénteskedik) úgysem voltunk még, ő pedig így kilenc hónap után hiányzik az embernek. (Nyugi, azért hamarabb is.:))

Repülés!

Az első alkalmam

Nos, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán az úttal kellene, tekintve, hogy most repültem először életemben. Néhányan előtte azzal fenyegettek, hogy a fapados annyira nem nagy élmény, meg hogy „fúj, Ryanair!”, szerencsére nekem bejött. Egy kis szempilla rebegtetés után az ablak mellett ülő kedves néni is helyet cserélt velem, így az első alkalom, a maga belsőszerv-emelő, felhőáttörő módján igencsak tök jó volt, felszállást, leszállást, felhőtengert egyaránt élveztem. Kicsit olyan volt, mintha egyszerre ültem volna egy ugráló buszon és hullámvasúton, szóval előjött a gyermeki énem. (Azért az is vicces volt, amikor a kedves néni az unokáiról mutogatott nekem képeket, én pedig az unokahúgomról. Azt hiszem, mégiscsak kezdek öregedni, bármennyire is tagadom.)

Középen Tin Tin fut.

A városkép

Brüsszel lenyűgözött, nagyon szép város, és ezt a képeslapok meg a fényképek nem tudják visszaadni, nem értem miért. Pedig gyönyörű utcákból meg épületekből nincs hiány. Nekem legjobban mégis a parkok tetszettek, pedig nem volt egyik sem hatalmas durranás (na jó, azért a Diadalívvel a háttérben az egyik mégiscsak…), viszont olyan hangulatos volt mindhárom, amit láttam.

A Diadalív csodaszép

A pisilő kisfiú

Valahol azért perverz, hogy ezért mindenki úgy odavan. Néha felöltöztetik, és a város egy másik végében még egy kis barátnőt is készítettek neki.

A kisfiú és barátnője

A kaja

Amúgy a belgák nem normálisak, ha kajáról van szó. Oké, biztos vannak ott egészséges dolgok, meg a barátnőm azt mondta, hogy viszonylag olcsón vágnak az emberhez bio kaját (mármint helyi szemmel viszonylag olcsón). De hogy mik számítanak nemzeti kajának, az elképesztő. Az egyik a gofri, amit persze mindenki tud, a másik a csoki (szerintem a belgák utálják a fenekem, és ártani akarnak neki), a harmadik pedig a hasábburgonya (igen, mindenképpen utálják). A hasábburgonya. Nem is akárhogy: egy bazinagy szendvicsbe rakják hamburgerpogácsákkal, salátával és öntettel. Van neve is, de már elfelejtettem, az biztos, hogy M-mel kezdődik, és hogy megdöbbentően finom (pláne, ha az ember megdöbbentően éhes).

Igen, azt a szendvicset megettem.
És nagyobb volt, mint amekkorának a képen látszik. Jóval nagyobb.
Kábé akkora, mint az alkarom.

A kiállítások

Három kiállítást néztünk meg, amik 26 év alattiaknak összesen három euróba kerülnek (baromi olcsók). Az egyik Magritte különböző képeit és korszakait mutatta be, a másik az 1800-1900-as évek alkotásait, a harmadik pedig az 1400-1500-as években készült festményeket. Jó volt mindhárom kiállítás – és elmondhatatlanul hosszú. Sajnos képek nem készültek a képekről, de ha diákként Brüsszelben jársz, mindenképpen nézz be a múzeumba! (És vigyél egy napra elegendő eleséget, vizet meg kitartást.)

Kockamennyország

A boltok

Brüsszelben két jellegzetes bolttípus van: a csoki- és a nerdbolt. Az előbbiben értelemszerűen étvágygerjesztő nyalánkságokat árulnak (amikből alig ettem:(), az utóbbi kirakata pedig maga a mennyország: képregény figurákat, filmszereplőket, Doctor Whos karaktereket (na jó, csak egyet láttam, de már az is valami!) árulnak ott. Mindent, mi geeknek vagy nerdnek ingere. Csodás összeállítás, már csak ezért is kiköltöznék.

Delírium 

A sör

Nem vagyok valami nagy sörrajongó. Szó se róla, szeretem a sört, de csak akkor, ha nincs sör íze. Szerencsére Brüsszel ebben is kedvezett nekem, olyan finom cseresznyesört kaptam, hogy az csak na, amikor pedig beültünk a romkocsmaszerű Delíriumba, ahol állítólag 2004 fajtát árulnak van, csoki ízűt választottam, így még véletlenül sem kellett valami normális sör-sörrel borzolnom ízlelőbimbóimat.

Made by Pinklor

A vásár

Maga Rhode Saint Genése, ahol a szállásunk volt, csendes, szép kisváros, gazdag emberekkel. (Állítólag az egyik leggazdagabb belga város!) Nekünk szerencsénk volt, ugyanis a négy nap alatt, amit ott töltöttünk, nem ugyanazt a csendes arcát mutatta. Évente egyszer vásárt rendeznek a helyiek, kirakják a megunt cuccaikat az utcára, és árusítják. Ami azt jelenti, hogy legalább egy, de inkább kettő-három kilométer hosszan lezárták az utcákat, a főtéren a templom előtt zenészek léptek fel, egy hapsi a középkori vásári bohócokat idéző hacukában rohangászott, este pedig az el nem adott, de kint hagyott cuccok között lehetett „kukázni”. (A gazdagok meglepően sok mindent hagynak szanaszét „nekem már nem kell”-alapon. Így szereztem be egy új útitáskát, ami nem csak jól néz ki, de mindene egyben is van.)

Na, hát ennyi röviden. Brüsszel szimpatikus, élhető helynek tűnik (kivéve az ocsmány metrókat. Nem tetszik a kék metró? Menj el Brüsszelbe!), akárcsak Rhode Saint Genése. Örültem volna, ha még pár napot eltölthetek ott, és még több részét megnézhetem! :)