Gofri-illat, Magritte-képek, sültkrumpli-halom, parkok
szerteszét, kilométeres utcavásár, kecskesajt, igazi nerd-fellegvár. Brüsszelben
jártam. Na meg Rhode Saint Genése-ben.
A szitu
Az egyik barátnőm kilenc hónapja egy kis külföldi kalandra
(= önkénteskedés, nem valami spanyol szépfiúval szökött meg, akkor valószínűleg
nem Belgiumban lenne) adta a fejét, így hát egy másik barátnőmmel úgy
döntöttünk, meglátogatjuk pár napra. Brüsszelben és a környékén (ami jelen
esetben egy kisvárost, Rhode Saint Genése-t takar, ahol a barátom önkénteskedik)
úgysem voltunk még, ő pedig így kilenc hónap után hiányzik az embernek. (Nyugi,
azért hamarabb is.:))
 |
| Repülés! |
Az első alkalmam
Nos, hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán az úttal
kellene, tekintve, hogy most repültem először életemben. Néhányan előtte azzal
fenyegettek, hogy a fapados annyira nem nagy élmény, meg hogy „fúj, Ryanair!”,
szerencsére nekem bejött. Egy kis szempilla rebegtetés után az ablak mellett
ülő kedves néni is helyet cserélt velem, így az első alkalom, a maga
belsőszerv-emelő, felhőáttörő módján igencsak tök jó volt, felszállást,
leszállást, felhőtengert egyaránt élveztem. Kicsit olyan volt, mintha egyszerre
ültem volna egy ugráló buszon és hullámvasúton, szóval előjött a gyermeki énem.
(Azért az is vicces volt, amikor a kedves néni az unokáiról mutogatott nekem
képeket, én pedig az unokahúgomról. Azt hiszem, mégiscsak kezdek öregedni,
bármennyire is tagadom.)
 |
| Középen Tin Tin fut. |
A városkép
Brüsszel lenyűgözött, nagyon szép város, és ezt a képeslapok
meg a fényképek nem tudják visszaadni, nem értem miért. Pedig gyönyörű utcákból
meg épületekből nincs hiány. Nekem legjobban mégis a parkok tetszettek, pedig
nem volt egyik sem hatalmas durranás (na jó, azért a Diadalívvel a háttérben az
egyik mégiscsak…), viszont olyan hangulatos volt mindhárom, amit láttam.
 |
| A Diadalív csodaszép |
A pisilő kisfiú
Valahol azért perverz, hogy ezért mindenki úgy odavan. Néha felöltöztetik, és a város egy másik végében még egy kis barátnőt is készítettek neki.
 |
| A kisfiú és barátnője |
A kaja
Amúgy a belgák nem normálisak, ha kajáról van szó. Oké,
biztos vannak ott egészséges dolgok, meg a barátnőm azt mondta, hogy viszonylag
olcsón vágnak az emberhez bio kaját (mármint helyi szemmel viszonylag olcsón).
De hogy mik számítanak nemzeti kajának, az elképesztő. Az egyik a gofri, amit
persze mindenki tud, a másik a csoki (szerintem a belgák utálják a fenekem, és
ártani akarnak neki), a harmadik pedig a hasábburgonya (igen, mindenképpen
utálják). A hasábburgonya. Nem is akárhogy: egy bazinagy szendvicsbe rakják hamburgerpogácsákkal,
salátával és öntettel. Van neve is, de már elfelejtettem, az biztos, hogy M-mel
kezdődik, és hogy megdöbbentően finom (pláne, ha az ember megdöbbentően éhes).
 |
| Igen, azt a szendvicset megettem. És nagyobb volt, mint amekkorának a képen látszik. Jóval nagyobb. Kábé akkora, mint az alkarom. |
A kiállítások
Három kiállítást néztünk meg, amik 26 év alattiaknak összesen
három euróba kerülnek (baromi olcsók). Az egyik Magritte különböző
képeit és korszakait mutatta be, a másik az 1800-1900-as évek alkotásait, a
harmadik pedig az 1400-1500-as években készült festményeket. Jó volt mindhárom
kiállítás – és elmondhatatlanul hosszú. Sajnos képek nem készültek a képekről,
de ha diákként Brüsszelben jársz, mindenképpen nézz be a múzeumba! (És vigyél egy napra elegendő eleséget, vizet meg kitartást.)
 |
| Kockamennyország |
A boltok
Brüsszelben két jellegzetes bolttípus van: a csoki- és a
nerdbolt. Az előbbiben értelemszerűen étvágygerjesztő nyalánkságokat árulnak
(amikből alig ettem:(), az utóbbi kirakata pedig maga a mennyország: képregény
figurákat, filmszereplőket, Doctor Whos karaktereket (na jó, csak egyet láttam,
de már az is valami!) árulnak ott. Mindent, mi geeknek vagy nerdnek ingere.
Csodás összeállítás, már csak ezért is kiköltöznék.
 |
| Delírium |
A sör
Nem vagyok valami nagy sörrajongó. Szó se róla, szeretem a
sört, de csak akkor, ha nincs sör íze. Szerencsére Brüsszel ebben is kedvezett
nekem, olyan finom cseresznyesört kaptam, hogy az csak na, amikor pedig
beültünk a romkocsmaszerű Delíriumba, ahol állítólag 2004 fajtát árulnak van,
csoki ízűt választottam, így még véletlenül sem kellett valami normális
sör-sörrel borzolnom ízlelőbimbóimat.
 |
| Made by Pinklor |
A vásár
Maga Rhode Saint Genése, ahol a szállásunk volt, csendes,
szép kisváros, gazdag emberekkel. (Állítólag az egyik leggazdagabb belga
város!) Nekünk szerencsénk volt, ugyanis a négy nap alatt, amit ott töltöttünk,
nem ugyanazt a csendes arcát mutatta. Évente egyszer vásárt rendeznek a helyiek,
kirakják a megunt cuccaikat az utcára, és árusítják. Ami azt jelenti, hogy
legalább egy, de inkább kettő-három kilométer hosszan lezárták az utcákat, a
főtéren a templom előtt zenészek léptek fel, egy hapsi a középkori vásári
bohócokat idéző hacukában rohangászott, este pedig az el nem adott, de kint hagyott
cuccok között lehetett „kukázni”. (A gazdagok meglepően sok mindent hagynak
szanaszét „nekem már nem kell”-alapon. Így szereztem be egy új útitáskát, ami
nem csak jól néz ki, de mindene egyben is van.)
Na, hát ennyi röviden. Brüsszel szimpatikus, élhető helynek
tűnik (kivéve az ocsmány metrókat. Nem tetszik a kék metró? Menj el
Brüsszelbe!), akárcsak Rhode Saint Genése. Örültem volna, ha még pár napot
eltölthetek ott, és még több részét megnézhetem! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése