Neon, avagy a könyvmoly mennyországa

Vidéki származású lánykaként mindig rácsodálkozom arra, Pest mennyire lehetőséget tartogat a kultúrakedvelőknek (is, hogy a gombaként szaporodó, érdekesebbnél érdekesebb berendezésű romkocsmákról már ne is beszéljünk). 2011-ben a Lámpagyújtáson vágtak hozzám két, teljesen jó kötetet, idén pedig a Neon keretein belül (háti)zsákoltam be huszonnyolc könyvet…

A nem túlhatásosan bereklámozott könyvgyűjtési és -szétosztási akcióról én is csak véletlenül és eléggé nagyvonalakban hallottam, szerencsére a lényeget (helyszín és időpont) még időben elkapva. A Neon-akciót az ELTE ÁJK indította több kampusszal (az ELTE többi karável, köztük az én BTK-mmal is, a MOMÉ-vel, a BGF-fel és a BCE-vel) és néhány középiskolával karöltve. Március 14-éig közel négy-ötezer kötetet gyűjtöttek össze, állítottak ki, és töltöttek meg fénnyel az Akváriumban, hogy aztán ezekre másnap szabadon lecsaphassanak az érdeklődők.

Fénnyel megtöltött kötetek

A válogatás másnap

 Természetesen én is érdeklődtem, egy barátnőmmel és annak a barátjával egyetemben. A gyerekkora-óta-könyvmoly barátnőmmel lelkesen hiperventilláltunk a földre kipakolt, és folyamatosan újra feltöltött könyvhalmazok felett (a barátja ezt türelmesen bírta, több mint egy óráig, igazi hero), szó szerint bezsákolva a nekünk tetsző példányokat. Teljesen vegyes volt a felhozatal, szakkönyvek, tankönyvek, romantikus regények, ifjúsági történetek, szépirodalom, sci-fi, fantasy, önsegítő olvasmányok egyaránt képviseltették magukat. Én (a huszonnyolc kötet közül, melyből kettő még a molyon sincs fenn) leginkább az angol Shakespeare-emnek és a sorozatírós tankönyvemnek örültem, igazi kincsek. (Az pedig valamit elárulhat a lelkivilágomról, hogy nem egy ifjúsági regénnyel gazdagodtam… Sose növök fel!)

Szerzeményeim mínusz kettő

 Minderről csak azért írok, hogy irigykedjetek… Mármint, hogy népszerűsítsem és híreszteljem az ilyen akciókat. A könyvpiac enyhén szólva stagnálás hírében áll, az írók helyzete egyre bizonytalanabb, az olvasók száma pedig meglehet, egyre csökken. Az olvasásban, a könyvekben van valami megfoghatatlanul gyönyörű, melyet nem egy ember próbált megfogalmazni, de a lényegét nagyon nehéz szavakkal átadni – tapasztalni kell; ezek a nagyobb közösséget átfogó események pedig pont ezt segítik elő. Remélem, lesz ilyen jövőre is, kellően óriási reklámmal, mert bár érdeklődők voltak, ilyen esetben sosem árt a több. ;)