Igazából nem tudom, mi van mostanában velem, valószínűleg engem
is elkapott a mostanában felkapott szomorú tinisztorik láza[1].
(Ha nem érted, mire célzok, nézd meg, milyen témájú könyveket filmesítenek meg!
Csillagainkban a hiba – rák, Ha maradnék – halál… És mindkettő
szerepel az „elolvasandó” listámon.) Én egy régebbire csaptam most le, a
2007-es Amíg élekre, amely alapján Most jó címmel filmet is készítettek.
A történet
Az Amíg élek a
rákban haldokló Tessa Scott utolsó néhány hónapjának története. Tessának van
egy listája azokról a dolgokról, amiket a halála előtt mindenképpen meg akar
tenni, s rögtön az első helyen a szex áll, a további néhány dolog pedig
veszélyes vagy illegális, vagy a kettő egyszerre. Tessa ugyanis folyamatosan
dühös és folyamatosan fél, de szerencséjére mellette áll a családja: kedves és
bátor kisöccse, túlaggódó és odaadó apja, hanyag és laza anyja, folyamatosan
kalandokat kereső barátnője, valamint maga Adam…
(Oké, ezt így nem lehet visszaadni, mármint te ilyen
fülszöveget írnál az életedről vagy bárki más életéről? Na, ugye.)
Tessa&Adam
A moly.hu-n baromi jól áll a regény, amióta nézem, 90-91%
között mocorog. Igazából meg is értem, bár még nem tudtam eldönteni, hány
csillagot (4,5 vagy 5?) adjak neki, nagyon tetszett a regény, van egy érdekes
hangulata, amely megfogott. Amit nem tudok felfogni, hogy miért szidja mindenki
a kezdeti Tessát? Elviselhetetlen, önző és hülyeségeket tűzött ki célul, igen,
de én meg tudom érteni. Ha a helyében lennék, én is így viselkednék. Iszonyatosan
dühös lennék, mert ez az egész nem fair, veszélyes dolgokat csinálnék, mert úgy
érezném, másoknak erre évei vannak, míg nekem nem, és ez talán megadja azt az
ideiglenes, önáltató, ostoba érzést, hogy én is élek, és úgy viselkednék a
hozzám közelállókkal, mint egy szemét, mert az ember mindig azokkal viselkedik
így, akikben megbízik, akik ott állnak mellette – és mert úgy talán nekik is
könnyebben megy az elengedés, ha van arra okuk, hogy igazán dühösek legyenek
rám. Azért nem lehetnek dühösek, mert meghaltam, hiszen az nem a saját
döntésem, de az, hogy előtte elégettem a képeim és szétvertem a szobám, igen.
Nem mondom, hogy Tessát ez a gondolat vezette, de tudat alatt szerintem igenis
befolyásolta – a düh és a félelem mellett természetesen. Szóval, szerintem az
egész valahol érthető és reális volt.
 |
| Adam és Tessa a filmben |
Ami viszont nem volt reális, az Adam. Mármint ismertek egy
pasit is, aki ilyen? (Ha igen, sürgősen mutassatok be neki!) Csak egyszer
mutatott gyengeséget, amikor azt mondta Tessának, hogy nem biztos, ez menne
neki. Utána sosem. És végig annyira
szerette Tessát, hogy az elképesztő. Ezen az Adam-nem-létezik gondolaton sokáig
nem is tudtam túllépni, így nem is gondolkoztam el azon, ő milyen helyzetben
van pontosan, pedig nagyon érdekelne, Tessa után mi lesz vele, hiszen ő már a
második olyan ember nagyon rövid időn belül, akit elveszített.
 |
| Zoey a filmben |
A többi szereplőről is írok néhány szót, mielőtt áttérek
arra, ami igazán megfogott a történetben. Igazából mindet kedveltem, kivéve
talán Zoey-t, aki nagyon távol áll tőlem és a jellememtől, de a végére ő is
elnyerte a szimpátiám, Tessa megbízhatatlan anyjával egyetemben. Tessa apja is
nagyszerű ember (lehetne, ha létezne), akárcsak az öccse, Cal, akit nem lehet
nem szeretni, olyan érdekesen és furán és mégis jól kezeli a helyzetet.
Nincs szebb dolog a
nyers valóságnál
De nem a szereplők fogtak meg igazán ebben a történetben,
hanem a hangulata. Tessa elbeszélőként nagyon érdekesen fogalmaz, beleringat
valami furcsa és távoli izébe, amit meg sem tudok fogalmazni rendesen, de nagy
hatással volt rám. Ahogy az is, mennyire élettel teli ez a könyv. Nem vidám,
hanem benne van az élet, de tényleg,
a jó és a rossz oldala egyaránt. Benne van a gyöngédség és a felelőtlenség, a feladás
és a hit. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a könyv nem szépít, leírja a
részleteket, az elbaltázott szexet, az igazi szeretkezést, azt, hogy hogyan
álljunk be gombáktól, törjük össze a szobánk, vagy lógjunk együtt a tesónkkal,
és adjunk támaszt a barátnőnknek. Mindezt mégis úgy teszi, hogy nem lesz
undorító vagy kiábrándító az egész, hiába van benne a világnak az az aspektusa,
és azt hiszem, ez a legjobb része az egész könyvnek. Az, hogy az ember átélheti
a ballépéseket, amit nem szépítenek meg a tanítói jelleg nevében
csillámpónikkal, de a történet így sem lesz taszító, hanem valami érhető egész.
A végén meg persze bőgsz majd, kivéve, ha úgy jársz, mint én, és a kettes metrón
olvasod, és nem akarod, hogy furán nézzenek rád a többiek, mert akkor csak a
torkod szorul el, de rendesen.
(Hát, igen, azt hiszem, öt pontot kap majd a regény.)
Néhány szó a Most jóról
A film is jó, ezt leszögezem elöljáróban, viszont vannak
dolgok, amiket feleslegesen változtattak meg (a rádiós jelenet vagy a szex). Ez
azért zavar, mert pont azt a részét vették így ki a történetnek, ami igazán
erőssé tette, Tessa és az élet nyersességét. Pár árnyalatnyival rózsaszínűbb
lett az egész, részemről kicsit irreálisabb. Az egyedüli dolog, ami valahogyan reálisabb lett – vagyis az egyedüli, aki, Adam. Egy kicsivel több színt kapott, nem csak a Tessa életében betöltött szerepében láthatjuk, és átlagosabb is lett – a szomszéd srác.
Kategória: Mindenképpen olvasd el! Akár van időd, akár nincs!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése