Filmek, amik forgatásra várnak, avagy karácsony másképp

Karácsonykor minden évben leadják (és valljuk be, minden évben meg is nézzük) a Reszkessetek betörőket és az Igazából szerelmet, de mi lenne, ha idén egy kicsit változatosabb filmes repertoárból választhatnánk? Persze, azért ismerős megoldásokkal, hogy megmaradjon a meghittség… Ezeket a filmeket érdemes lenne leforgatni!

A karácsonyok ura

Peter Jackson nem tud kitörni a megszokásból: legújabb filmje egy fantasy klasszikust dolgoz fel a karácsony jegyében. A karácsonyok ura egy enyhén kattant fickóról szól, aki ki akarja sajátítani magánk a karácsony ünnepét. Ezt persze főhőseink nem hagyhatják, így felveszik vele a harcot… Leharapott ujjak repkednek, miniatűr emberek karácsonyi dalok énekelnek söröskorsók mellett, az adventi fényekről pedig egy hatalmas katlan gondoskodik!

A karácsonyi vakáció

Audrey Hepburn el akar szabadulni, hogy végre normálisan, mindenféle kötelezettség nélkül ünnepelhesse meg a karácsonyt. Ebben egy dögös újságíró is segít neki, s közben a fantasztikusan gyönyörű Róma karácsony alkalmából feldíszített helyeit járják körbe. Romantika, humor, keserédes befejezés… Forrócsoki mellett ajánljuk!

101 kiskarácsony

Főhőseinknek apró problémája akad: több karácsonyon kell részt venniük, mint ahány nap adva van, ráadásul egyik közeli ismerősük tönkre akarja tenni boldogságukat. A film akkor éri el tetőpontját, amikor rájönnek, a közeli, gonosz ismerős miatt nem csak 10, hanem rögtön 101 karácsony várja őket!

Karácsony Park

A híres tudós megtalálja a karácsony esszenciáját, majd rögtön egy biztonságosnak mondott parkot épít köré. Azonban a szórakoztató egységben azonban nem csak veszélytelen, kedves lények élednek fel… Vajon az első látogatók túlélik a Karácsony Parkot? Izgalmas szórakozás az egész családnak!

Karácsonykirály

Főhősünk boldogan éli a királyfik életét, egészen addig, amíg meghal az apja. Azonban Simkarácsony nem veheti át apja helyét, mivel gonosz nagybátyja elhalássza orra elől a trónt. Ezután Karácsony lakóira általános szenvedés vár, amit csak a felnőtt Simkarácsony szüntethet meg. De vajon elég nagynak érzi magát a feladathoz?

Haláli hullák karácsonya

A brit kisvárost éppen karácsony előtt egy nappal súlyos katasztrófa éri, s sokan zombivá változnak. Ezek a zombik azonban nem emberhúst esznek, hanem szaloncukrot, abból is a legjobbat: zseléset! Vajon főhősünknek sikerül megmenteni a zselés szaloncukrokat, a szaloncukor gyárban dolgozó ex-barátnőjét, valamint magát a karácsonyt? Izgalmak, nevetés, enyhe borzongás vár minden szaloncukor szeretőt!

Könyvkajálók karácsonyi (k)ajándékai* és még néhány más cucc

Idén rám jött a „csináljunk pár ajándékot kézzel” mánia, mert miért ne, és készítettem néhány ajándékot, illetve én is kaptam párat. Most ebből csinálok nektek egy kis összeállítást, tudom, hogy eléggé last minute, de jövőre vagy megkésett ajándékként még felhasználhatjátok, ha megtetszik valami. ;)

1) Könyvidézetes karácsonyfadísz

Az egyik barátnőm most osztozkodik először közös karácsonyfán a barátjával, így arra gondoltam, adok neki valami saját készítésű díszt. Erre találtam ki ezt a megoldást, és ismerkedtem össze életemben először a szalvétatechnikával meg a ragasztóval, ami azonnal megköt, de tényleg azonnal.

Mi kell hozzá?

• egy karácsonyfadísz alap (én gömböt vettem és műanyagot),

• a kiválasztott idézetek kinyomtatva szép betűtípussal (arra ügyelj, hogy ne legyenek túl hosszúak, érdemes két hasábba törni őket, hogy kis „szigeteket” alkothassanak a gömbön),

• egyéb díszek,

• szalvétatechnika ragasztó (én keveréket vettem, amit alapként és fedőlakként is lehet használni),

• ecset.

Hogyan csináld?

• Hát, ne úgy kezdd, mint én.:D Érdemes alapként fehér papírdarabokat ráragasztani, vagy, ha félsz, hogy így túlzottan hullámos lesz, lefesteni fehérre az egészet, ne látszódjon át.

• Utána vágd ki az idézeteket, és egyesével ragaszd fel. Vigyázat! Baromi könnyen megköt a ragasztó. Egy másodperc, és már nem tudod elmozdítani a lapot. Egy másodperc.

• Majd rakd fel a díszeket. Parapapapááá! Kész is.

2) Könyves ékszerdoboz

Mi kell hozzá?

• könyvalakú ékszerdoboz alap,

• kinyomtatott könyvborító,

• szalvéta ragasztó,

• ecset.

Hogyan csináld?

Ezt igazából az egyik barátnőm, PinkLor készítette nekem, és csak annyit tudok, hogy azzal szenvedett nagyon sokat, hogy a borító megfelelő méretben és felbontásban meglegyen, utána a felragasztás már viszonylag könnyen ment.

3) Festményes ékszerdoboz

Mi kell hozzá?

Unalmas, de…

• kinyomtatott, megfelelő méretű kép (érdemesebb kicsit vastagabb papírra nyomtatni),

• hozzá illő szalvéta,

• doboz,

• szalvéta ragasztó,

• ecset.

Hogyan készítsd el?

• Én óvatosan felragasztottam először a doboz aljára a szalvétát, majd felhajtottam és odaragasztottam az oldalára a szalvéta további részeit. (Mellesleg szalvétát sokkal rosszabb ragasztani, mint papírt, könnyebben elázik.)

• Utána a tetejére a képet.

4) TARDIS fülbevaló

Mi kell hozzá?

Nem tudom, én kaptam.:D Csak menőzni akartam vele, mert bibibíí! De PinkLor gyártotta zsugorkafóliával, annyi biztos.

5) Könyves mézeskalács

Nekem fecsegőposzátát rajzolt rá PinkLor (és Amerika kapitány pajzsát, mert menő, kedves, jó szándékú és kemény a feneke:D).

Szóval, én nem vagyok nagyon kreatív lélek, legalábbis nem ilyen szempontból, de egy kis szalvétaragasztóval és megfelelő alapformákkal az ember csodákra képes. Vagy, ha arra nem is, legalább egy kellemes meglepetésre mindenképp.:) 

(Érdekességek Meggie-ről no1.: magamnak is akarok valami idézetes cuccot. Éppen a doboz felé hajlok.:D)

* Igen, tudom, a kajándék nem is létező szó, de így alliterál, ami menő.:D

A hobbit 3.: Az öt sereg csatája, avagy annyi a bűne, hogy alig lehet megszámolni

Ó, te jó ég. Nem, nem, nem, nem. Na meg: miért? És végül: Jackson!! Az öt sereg csatája akkora csalódást okozott, hogy hivatalosan is felkerült a rossz filmek listájára. Pedig ha volt történet, amit megalapoztak, akkor az ez.

VIGYÁZAT! DÜHÖMBEN SPOILEREZHETEK!

A történet

Szóval A hobbit harmadik része pont ott folytatódik, ahol a másodikat félbehagyták. Smaug lecsap Tóvárosra, mindenki retteg, az épületek égnek, totális a fejetlenség. Majd öt perc múlva legújabb Íjász hősünk, Bard, szépen lelövi a lényt, amely azonnal meg is hal. (Mi mondjak, Cumberbatch, ez egy rövid szerep volt.) Ezután a történet fő konfliktusát az adja, hogy kié legyen a sok kincs: a törpöké, az embereké, a tündéké vagy az orkoké. Mert annyi persze nincs, hogy mindenkinek jusson. Legalábbis nagyon szimpatikus szereplőink szerint. Közben persze más dolgok is alakulnak a háttérben, Cumberbatch például még egy szerepet kap, és Sauron szemeként meg szellemalakjaként jól összecsap Galadriellel, de persze kit érdekel a végeredmény, ha egyszer pontosan tudjuk, hogy mi lesz még? Aztán egyszer csak, miközben a film folyamatosan ugyanazon a szinten unalmas, hopp vége. Jönnek a szép rajzok.

Igen. Alapvető problémáim voltak az egésszel.

Az elcseszett dramaturgia

Én imádom az egész sorozatot, a hangulatot, a lelkesedést, ami Peter Jacksonból és a munkáiból árad, a vicces szereplőgárdát, a szép tündéket, a cuki hobbitokat (végre valaki annyit eszik, mint én!), a csatákat, a zenét (mondjuk azt ki nem?) meg mindent. Szóval tök lelkesen vártam ezt a részt is, és pont olyan keveset kaptam tőle, mint amennyire sokat vártam. Hozzá kell tennem, hogy A hobbitot még nem olvastam, ennek ellenére a harmadik részről bártan kijelentem, abszolút megsínylette, hogy megszületett így szétszedték.

#rosszdramaturgia1

A második rész vége igazán ütött. Akkora cliffhangerrel ért véget, hogy majd’ leszakadt a mozi mennyezete, és az ember sírva üvöltött, amiért még egy évet várnia kell a következő részre. (Vagy valami hasonló.) Akkor írói szemmel úgy gondoltam, ez bizony baromi jó megoldás. Most mint befogadó úgy gondolom, baromi rossz. Az öt sereg csatájának első öt perce így gyakorlatilag élvezhetetlen lett, és Smaug halála annyira eltörpült ahhoz képest, hogy az előző rész tejes egészében arról szólt, ő mekkora ellenfél, hogy nagyítóval kellett keresnem a sárkányt, mert kitakarta Kili. A film azonnal belevág a cselekménybe, semmi felvezetés nincs, hangulatba ringatás meg aztán még annyi sem, mintha egy tíz perces, és nem egyéves szünet lett volna a két rész között. Sokkal jobb lett volna, ha Az öt sereg első 5-10 percét átcsoportosítják a második rész végére: akkor Smaug halálának is lett volna súlya. Ezt így egyszerűen nem lehet, nem szabad, a legrosszabb írói-alkotói-rendezői fogás, a legnagyobb merénylet, amit történet ellen el lehet követni, ha nem jól építik fel a fokozást, a cselekményt, ha halott a dramaturgia. (Meggie hivatalosan is kiakadt.)

#rosszdramaturgia2

Ugyanez a dramaturgiai melléfogás végigkíséri az egész filmet. Mint a cím is mutatja, az egész egy nagy csata. Ezt persze megpróbálta valamennyire feloldani Jackson: azzal, hogy még egy kis csatát is belerakott. Izgalmas, mit mondjak. Csak éppen az a baj, hogy így az embernek egyszerűen nincs ideje lenyugodni, egymást követi a sok csihi-puhi, de éppen ezért egyiknek sincs súlya, a Terence Hill-Bud Spencer filmek műpofonjai jobban ütnek.

Cata, cata, catácka...

#rosszdramaturgia3

Az egészet feldobhatta volna az, ahogy a film elején szépen egymásnak esnek a hivatalosan jó szereplők, amiért csak egy bazi nagy barlangnyi pénz van, és az, ugye, nem elég senkinek. Ez az egész tele lehetett volna iszonyatos karakterdrámával és konfliktusokkal, ami feldobhatta volna a történetet, és érzelmileg elővezethette volna a későbbi csatajeleneteket. Sajnos az egész inkább csak röhejes volt. Ami részben jó, hiszen ez az egész vita röhejes volt, mindenki megkaphatta volna a maga jussát, ha nem annyira kapzsi Thorin, oszt’ élhetett volna boldogan. Ez a része jó. A röhejesség másik része viszont nem. Az egész érzelembeli fokozást valahogy úgy akarta érzékeltetni Jackson, hogy a szereplők hangjára rányomott egy adag basszust, amikor izgalmi állapotban voltak (na, nem félreérteni!), így végül a film első felében enyhe túlzással minden második percben hülye hangon beszélt valaki. Jézusom.

*hörgő hang* EZ A KRITIKA NAGY ÉRZELMEKET ÉBRESZT BENNEM, MÁSKÉPP VISZONT NEM TUDOM ÉREZTETNI. *hörgő hang vége*

Elnézést.

Bár ez az elf halt volna meg!

#rosszdramaturgia4

Az információk kifejtése is borzalmas volt. Nem néztem újra az előző részeket s nem olvastam a könyvet, tudom, ez az én hibám, de mások is lesznek ezzel így a nézők közül. Éppen ezért abból, hogy Legolas meg a tünde lány elmennek valahova, ahova odaérnek valamennyi idő alatt és ott valami baromi sötét cucc van meg repülő bőregerek, és utána rohanni kell, nem sok jött át. Ugyanez áll egy csomó mindenre, amit csak emlegettek a szereplők. Nevek és nevek, mikor az egész kicsit olyan, mint egy orosz családregény: az egyik név olyan, akár a másik.

#rosszdramaturgia5

A szerelmi jelentek is pocsékok voltak. Esélyes, hogy nagyon jók lettek volna, ha hangulatilag megalapozzák nekem, vagy ha újranézem a második részt, amiben viszont imádtam őket (bűnös élvezet). Így viszont csak röhejes kliséhalmaz volt az egész: „– Gyere velem! – Nem lehet. – Ó. Juj, meghalok. – Ó, miért fáj ennyire, hogy meghalt a szerelmem? És végül: – Mert igazi volt az érzelem.” Egyébként, köszönjük a kiegészítést Thranduil, magunktól nem jöttünk volna rá.

Pedig Kilit meg úgy szeretem.:(

#rosszdramaturgia6

Valahogy a haláloknak sincs súlya, pedig van egypár. Végül csak azok a törpök maradnak életben, akiket nem tudsz megkülönböztetni egymástól, mert erre a cselekmény nem ad lehetőséget. (Megjegy.: MÁR MEGINT MEGHALT A KEDVENC SZEREPLŐM!)

#rosszdramaturgia7

Kedves, hogy a film végén behozták a „hamarosan itt A gyűrűk ura cselekménye” utalást, de mivel az egész film nem adta meg az érzelmi, hangulati alapot, inkább csak erőltetett volt. Aragorn említése meg kedves fanservice.

A bénácska zene

Mint írtam, nagyon szeretem a sorozat zenéjét. Hangulatos, ha meghallja az ember, azonnal benne van a történetben, olyan, mint a Star Wars főcímdala. Ebben a részben mégis valahogy úgy felszívódott. Talán azért, mert nem volt cselekmény, amit támogasson. És most még a feliratok alatti ének sem tetszett úgy, hiába a kedves Gyűrűk ura összeköttetés.

A látványvilág meg mint egy számítógépes játék

Most még az sem tetszett annyira, mint eddig. A Megye mondjuk szép zöld volt.

És ennyi.

Vége, a film ezekből állt. Jó, azt elismerem, volt néhány vicces-komikus jelenet a csihi-puhiban, amik szintén mindig egy számítógépes játékra emlékeztettek, valamint Kili is helyes volt és a törpkirály nagyon jól beleillik egy samponreklámba, mikor fut.

De ez így nem éppen az a színvonal, amit az ember elvár ettől az egésztől. Nem tartom kizártnak, hogy igazán kemény rajongóknak jobban bejött, de részemről vérszegényebb volt, mint egy újszülött szúnyog.

Kategória: Ó, Istenem, bárcsak újraforgatnák.