Ó, te jó ég. Nem, nem, nem, nem. Na meg: miért? És végül: Jackson!! Az öt sereg csatája akkora
csalódást okozott, hogy hivatalosan is felkerült a rossz filmek listájára.
Pedig ha volt történet, amit megalapoztak, akkor az ez.
VIGYÁZAT! DÜHÖMBEN SPOILEREZHETEK!
A történet
Szóval A hobbit
harmadik része pont ott folytatódik, ahol a másodikat félbehagyták. Smaug
lecsap Tóvárosra, mindenki retteg, az épületek égnek, totális a fejetlenség.
Majd öt perc múlva legújabb Íjász hősünk, Bard, szépen lelövi a lényt, amely
azonnal meg is hal. (Mi mondjak, Cumberbatch, ez egy rövid szerep volt.)
Ezután a történet fő konfliktusát az adja, hogy kié legyen a sok kincs: a
törpöké, az embereké, a tündéké vagy az orkoké. Mert annyi persze nincs,
hogy mindenkinek jusson. Legalábbis nagyon
szimpatikus szereplőink szerint. Közben persze más dolgok is alakulnak a
háttérben, Cumberbatch például még egy szerepet kap, és Sauron szemeként meg
szellemalakjaként jól összecsap Galadriellel, de persze kit érdekel a
végeredmény, ha egyszer pontosan tudjuk, hogy mi lesz még? Aztán egyszer csak,
miközben a film folyamatosan ugyanazon a szinten unalmas, hopp vége. Jönnek a
szép rajzok.
Igen. Alapvető
problémáim voltak az egésszel.
Az elcseszett
dramaturgia
Én imádom az egész sorozatot, a hangulatot, a lelkesedést,
ami Peter Jacksonból és a munkáiból árad, a vicces szereplőgárdát, a szép
tündéket, a cuki hobbitokat (végre valaki annyit eszik, mint én!), a csatákat,
a zenét (mondjuk azt ki nem?) meg mindent. Szóval tök lelkesen vártam ezt a
részt is, és pont olyan keveset kaptam tőle, mint amennyire sokat vártam. Hozzá
kell tennem, hogy A hobbitot még nem olvastam, ennek ellenére a harmadik
részről bártan kijelentem, abszolút megsínylette, hogy megszületett így
szétszedték.
#rosszdramaturgia1
A második rész vége igazán ütött. Akkora cliffhangerrel ért
véget, hogy majd’ leszakadt a mozi mennyezete, és az ember sírva üvöltött,
amiért még egy évet várnia kell a következő részre. (Vagy valami hasonló.)
Akkor írói szemmel úgy gondoltam, ez bizony baromi jó megoldás. Most mint
befogadó úgy gondolom, baromi rossz. Az öt sereg csatájának első öt perce így
gyakorlatilag élvezhetetlen lett, és Smaug halála annyira eltörpült ahhoz
képest, hogy az előző rész tejes egészében
arról szólt, ő mekkora ellenfél, hogy nagyítóval kellett keresnem a sárkányt,
mert kitakarta Kili. A film azonnal belevág a cselekménybe, semmi felvezetés
nincs, hangulatba ringatás meg aztán még annyi sem, mintha egy tíz perces, és
nem egyéves szünet lett volna a két rész között. Sokkal jobb lett volna, ha Az
öt sereg első 5-10 percét átcsoportosítják a második rész végére: akkor Smaug
halálának is lett volna súlya. Ezt így egyszerűen nem lehet, nem szabad, a
legrosszabb írói-alkotói-rendezői fogás, a legnagyobb merénylet, amit történet
ellen el lehet követni, ha nem jól építik fel a fokozást, a cselekményt, ha
halott a dramaturgia. (Meggie hivatalosan is kiakadt.)
#rosszdramaturgia2
Ugyanez a dramaturgiai melléfogás végigkíséri az egész
filmet. Mint a cím is mutatja, az egész egy nagy csata. Ezt persze megpróbálta
valamennyire feloldani Jackson: azzal, hogy még egy kis csatát is belerakott.
Izgalmas, mit mondjak. Csak éppen az a baj, hogy így az embernek egyszerűen nincs
ideje lenyugodni, egymást követi a sok csihi-puhi, de éppen ezért egyiknek
sincs súlya, a Terence Hill-Bud Spencer filmek műpofonjai jobban ütnek.
 |
| Cata, cata, catácka... |
#rosszdramaturgia3
Az egészet feldobhatta volna az, ahogy a film elején szépen
egymásnak esnek a hivatalosan jó szereplők, amiért csak egy bazi nagy barlangnyi
pénz van, és az, ugye, nem elég senkinek. Ez az egész tele lehetett volna
iszonyatos karakterdrámával és konfliktusokkal, ami feldobhatta volna a
történetet, és érzelmileg elővezethette volna a későbbi csatajeleneteket.
Sajnos az egész inkább csak röhejes volt. Ami részben jó, hiszen ez az egész
vita röhejes volt, mindenki megkaphatta volna a maga jussát, ha nem annyira
kapzsi Thorin, oszt’ élhetett volna boldogan. Ez a része jó. A röhejesség másik
része viszont nem. Az egész érzelembeli fokozást valahogy úgy akarta
érzékeltetni Jackson, hogy a szereplők hangjára rányomott egy adag basszust,
amikor izgalmi állapotban voltak (na, nem félreérteni!), így végül a film első
felében enyhe túlzással minden második percben hülye hangon beszélt valaki. Jézusom.
*hörgő hang* EZ A KRITIKA NAGY ÉRZELMEKET ÉBRESZT BENNEM,
MÁSKÉPP VISZONT NEM TUDOM ÉREZTETNI. *hörgő hang vége*
Elnézést.
 |
| Bár ez az elf halt volna meg! |
#rosszdramaturgia4
Az információk kifejtése is borzalmas volt. Nem néztem újra
az előző részeket s nem olvastam a könyvet, tudom, ez az én hibám, de mások is lesznek ezzel így a nézők közül. Éppen ezért
abból, hogy Legolas meg a tünde lány elmennek valahova, ahova odaérnek
valamennyi idő alatt és ott valami baromi sötét cucc van meg repülő bőregerek,
és utána rohanni kell, nem sok jött át. Ugyanez áll egy csomó mindenre, amit
csak emlegettek a szereplők. Nevek és nevek, mikor az egész kicsit olyan, mint egy
orosz családregény: az egyik név olyan, akár a másik.
#rosszdramaturgia5
A szerelmi jelentek is pocsékok voltak. Esélyes, hogy nagyon
jók lettek volna, ha hangulatilag megalapozzák nekem, vagy ha újranézem a
második részt, amiben viszont imádtam őket (bűnös élvezet). Így viszont csak
röhejes kliséhalmaz volt az egész: „– Gyere
velem! – Nem lehet. – Ó. Juj, meghalok. – Ó, miért fáj ennyire, hogy meghalt a
szerelmem? És végül: – Mert igazi
volt az érzelem.” Egyébként, köszönjük a kiegészítést Thranduil, magunktól
nem jöttünk volna rá.
Pedig Kilit meg úgy szeretem.:(
#rosszdramaturgia6
Valahogy a haláloknak sincs súlya, pedig van egypár. Végül
csak azok a törpök maradnak életben, akiket nem tudsz megkülönböztetni
egymástól, mert erre a cselekmény nem ad lehetőséget. (Megjegy.: MÁR MEGINT
MEGHALT A KEDVENC SZEREPLŐM!)
#rosszdramaturgia7
Kedves, hogy a film végén behozták a „hamarosan itt A gyűrűk ura cselekménye” utalást, de
mivel az egész film nem adta meg az érzelmi, hangulati alapot, inkább csak
erőltetett volt. Aragorn említése meg kedves fanservice.
A bénácska zene
Mint írtam, nagyon szeretem a sorozat zenéjét. Hangulatos,
ha meghallja az ember, azonnal benne van a történetben, olyan, mint a Star Wars
főcímdala. Ebben a részben mégis valahogy úgy felszívódott. Talán azért, mert
nem volt cselekmény, amit támogasson. És most még a feliratok alatti ének sem
tetszett úgy, hiába a kedves Gyűrűk ura összeköttetés.
A látványvilág meg
mint egy számítógépes játék
Most még az sem tetszett annyira, mint eddig. A Megye
mondjuk szép zöld volt.
És ennyi.
Vége, a film ezekből állt. Jó, azt elismerem, volt néhány vicces-komikus
jelenet a csihi-puhiban, amik szintén mindig egy számítógépes játékra
emlékeztettek, valamint Kili is helyes volt és a törpkirály nagyon jól
beleillik egy samponreklámba, mikor fut.
De ez így nem éppen az a színvonal, amit az ember elvár
ettől az egésztől. Nem tartom kizártnak, hogy igazán kemény rajongóknak jobban
bejött, de részemről vérszegényebb volt, mint egy újszülött szúnyog.
Kategória: Ó,
Istenem, bárcsak újraforgatnák.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése