2011. július 27., szerda

Celia Rees: Kalózok!, avagy nők a fedélzeten

Hogy került hozzám?
Az egyik barátnőm gyűjteményében fedeztem fel, és amint megtudta, hogy még nem olvastam, a kezembe nyomta. Amúgy is szemezgettem már vele egy ideje, hiszen az írta, aki a Bűbájos Mary-t is, de általában, ha egy ideje szemezgetek már valamivel, és szinte biztos, hogy igényes mű, nem olvasom el. (Bezzeg hirtelen felindulásból…!)

A történet…
Nagyon jó. Röpke másfél nap alatt olvastam el úgy, hogy közben mást is kellett csinálnom. Izgalmas, kedvelhetőek a szereplők, jó az elgondolás, olvasmányos a megfogalmazás. Most, hogy áradoztam egy sort, lássuk, miről szól!

Az 1700-as években járunk, a kalózkodás fénykora még javában tart. Nancy Kington egy kereskedő egyetlen lánya, modortalan és szívtelen bátyjakkal. Életének első tizenöt évében, az anyai felügyelet hiánya miatt, a közeli kikötőben játszott társaival, köztük a két évvel idősebb Williammel, egy kocsmárosnő és egy tengerész fiával. Kamaszkorában rá kellett ébrednie, hogy beleszeretett a fiúba, s az érzés kölcsönös. Már közös jövőjüket tervezgették, mikor egy hatalmas vihar következtében apja elvesztette kereskedelmi hajóinak többségét.

Nancyt apja ezek után egy sötét lelkű, ám hatalmas vagyonnal rendelkező brazil férfihoz, Bartholome-hoz szeretné hozzáadni. Halála után ezt a feladatot fiaira bízza, akik lelkesen teljesítik is kérését, nehogy elveszítsék maradék vagyonukat is. Nancy megörökli apja távoli birtokát, ahol a rabszolgák cukrot termelnek, s ami teljesen véletlenül szomszédos a braziléval. Nancynek itt rá kell ébrednie: a rabszolgákat embertelenül kizsákmányolják, őt a nyomasztó férfihoz szeretnék adni, ráadásul rabszolgahajcsárja újdonsült, mellesleg fekete barátnőjét szeretné megerőszakolni. Ekkor elpattan nála a cérna, lelövi az emberét, majd barátnőjével, Minervával együtt menekülni kényszerül. S hol találhatna menedéket két, a társadalomból kitaszított hölgyemény, ha nem egy kalózhajón?

A kalózkodás természetesen nem veszélytelen, pláne nem két ifjú hölgynek, ám az ilyenkor szokásos csaták, vér és üldöztetés mellett Nancy-nek a brazil fenyegető emlékével is meg kell küzdenie, amiről nem lehet tudni, meddig marad puszta emlék…

A szereplők – női „hatalomátvétel”
Igazi kalandregény, melyben kivételesen a nőké a főszerep. Mondanom sem kell, imádom az ilyen felállást, már csak azért is, mert mind Nancy, mind Minerva tökös csajok – majdnem szó szerint. Vagányak, bátrak és hűségesek: a végsőkig kitartanak egymás mellett. Ugyanakkor Nancy az érzékenyebb, ő az, aki inkább gyámolításra és bátorításra szorul, mégsem idegesítően túlzó elesettsége.

Mellesleg, kalózkapitányuk, Broom is a szívemhez nőtt, a férfiak közül őt kedveltem legjobban. Igazi piperkőc, ad a megjelenésére, tengerészként és kalózként is. Ennek ellenére bátor, igazi kalandor lélek, aki mindent megtesz az aktuálisan megkívánt zsákmányért. Ugyanakkor odaadó kapitány, legénységét nem megfélemlítéssel, hanem jutalmazással és stílusos viselkedéssel tartja maga mellett. És ahogyan fogalmaz!
Kidolgozott háttér
A történet is izgalmas, mégis hiteles marad – már ha az ember elfogadja, hogy nők vannak a fedélzeten (nem tudom, hogy ilyen volt-e a valóságban, vagy a felhozott példák csak az írónő szüleményei). Rees korhűen és részletesen ábrázolja az 1700-as évekbeli világot, s megteremeti, nem pedig csak úgy odalöki a lehetőséget és a kényszert, hogy a lányok kalózok legyenek. Látszik, hogy belevetette magát a korabeli és történeti leírásokba, ügyesen elegyíti a misztikumot és a konkrét adatokat.

Mindent összevetve, csak jót tudok mondani a regényről. Nincsen benne semmilyen erőltetettség, gyakoriak a humoros párbeszédek, ám, ahogy az egy ilyen típusú kalandregényhez illik, nem uralják a terepet. Hangulatos, magába szippant, megszeretteti magát. A maga nemében ötcsillagos. Tehát, rühes dögök, kalandra fel!

Kategória: Magánkönyvtárad egyik alapdarabja!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése