Vagy ír. Nem érdekel a borító. Elszánt kommandóba kezdek, ha kell, és fekete alkoholos filccel áthúzom az összes borítót, kijavítva ezt az elcsépelt, magyarok által kitalált, fellengzős címet, aminek annyi köze van a történethez, mint nekem a pink polárpulcsikhoz. (Azoknak, akik nem ismerik a stílusom: nem hordok pinket. Feltűnő, és bár vidám, nagy dózisban Paris Hiltont juttatja az eszembe, aki nem szerepel az agyam „Szívesen gondolok rá” polcán.)
Szóval, nem egészen egy hónap múlva a kiadó ígérete szerint kezemben foghatom majd Az éhezők viadala befejező kötetét, ami után már hónapok, egészen pontosan június hetedike óta remegve vágyódom, borzalmas elvonási tüneteket produkálva. Egyrészt, mert az egyik kedvenc trilógiámmá nőtte ki magát (bár a harmadik kötetnek a borítóját is csak virtuálisan láttam, nem hogy olvastam volna), másrészt mert a második rész úgy fejeződött be, hogy a lelkes olvasó legszívesebben a fejét verné a falba. Tehát az kifejezetten jó dolog, hogy hamarosan testet ölt közöttünk eme nemes történet, csak a címét, a címét minek kellett átírni?!
Értem én, hogy a magyarok szeretik a feltűnést keltő, monumentálisnak ható címeket, de „A kiválasztott” így negyvenhatezredik alkalommal inkább elcsépeltnek és unalmasnak hat, mintsem figyelemfelkeltőnek. Az eredeti cím, azaz a Fecsegőposzáta ellenben egyedi (ha elsőre nem is megjegyezhető), szerves része a történetnek, az a jelkép és metafora, amit Suzanne Collins két részen át épített fel. Minden szempontból tökéletes.
Tehát, drága Agave Kiadó, miért kellett ezt lecserélni?
Hozzászólásom nem igazán kapcsolódik majd a bejegyzésedhez, csak ki akarom fejteni a véleményemet a borítókról. Az éhezők viadalának a borítója nagyon nem tetszett. Sötét, semmi különleges, unalmas. A Futótűz borítója már egy fokkal jobb, színes, és nagyon tetszik a jelkép, elrejtették benne a lényeget. Ahogy azonban elnézem a harmadik kötet borítója sikerült a legjobban. Erre tudom azt mondani, hogy tényleg tetszik és elégedett vagyok vele. Az, hogy megváltoztatták a címét pedig tényleg kiakasztó!
VálaszTörlésEngem is kiakasztott ez a cím, bár megértem, hogy a Fecsegőposzátát nem találták eléggé hatásosnak, de A kiválasztott sem jobb, az meg elcsépelt, és olyan... hörr, nem is tudom. Én speciel unom a kiválasztottas dumát. Na nem baj, szerintem tartalom a lényeg. Mondjuk ha én szekeszteném a borítót, tuti nem nyomtam volna ki Meyer dicsérő szavait az elejére. Szerintem ez legalább annyi embert taszít, mint ahányat vonz. :D
VálaszTörlésIgen, Meyer eléggé megosztja a népességet, az egyszer biztos...: Pedig, ha A burok híresült volna el, lehet, hogy nem így lenne.
VálaszTörlésÉn szeretem a fecsegőposzáta szót, olyan aranyos. :) Meg már összetett jelentéssel bír: egyrészt Katniss, másrészt a forradalom, a remény, a fájdalom (a Futótűzben eléggé durva volt, amikor a szereplők szeretteinek hangján szólaltak meg...). És eléggé egyedi, más még nem használta szerintem.:D
Kár hogy nem Meyer írta, hanem Collins :) Kevered a szezont a fazonnal kicsi..
TörlésAz új bekezdés lényege, hogy új tartalmat is hozhatsz szövegedbe. Az első bekezdésem Meyerről szólt, aki, ha olvastad a hozzászólásokat és a borítót, akkor tudod, hogy az ajánlót írta a borítón. A másodikban pedig visszatértem Collinsra, az írónőre, akit mellesleg a cikkben is így emlegettem.
TörlésMost pedig az értőolvasás lényegét aktuális példán keresztül magyarázom el.:)