Két embertelenül nehéz, ámde ugyanabból a tárgyból való vizsgám között úgy döntöttem, lázadok: barátnőm utólagos engedélyével (még egyszer, köszi, Fló!) kölcsönvettem tőle Clare új regényét. Érdekelt, hova lehet még fűzni a történetet a harmadik rész után, és az is, hogy megszeretteti-e velem a folytatást az írónő, vagy felesleges pénzcsinálásnak érzem majd. Hát, olvastattam magát, az tény. A többit meg most meglátjuk.
A történ
et
Néhány héttel az Üvegváros eseményei után járunk, október (a holtak hónapja, he-he) van. Clary élvezi a Jace-szel töltött időt, noha úgy érzi, anyja nem tud megbízni a volt férje által nevelt fiúban. Emellett lelkesen próbálja megtanulni, az igazi Árnyvadász milyen fogásokkal győzheti le az ellenségeit; kihasználja, hogy egyenesen nyolc végtagja van, és minden fajta magaslatról ugrál le.
Minden tökéletes lenne, ha (hölgyeim és uraim, kezdődik a szappan opera!) Jace nem viselkedne olyan furcsán az utóbbi időben. Egyszer vadul csókolja, máskor pedig kerüli a lányt, láthatóan valami baja van, amiről nem hajlandó beszélni, olyannyira, hogy Clary (dráma!) már arra gondol, szakít vele szerelme.
Simon élete sem éppen fenékig tejfel. Amellett, hogy egyszerre két lányt bolondít, akik ráadásul nem is tudnak egymásról, nem csak a vámpírléttel, de Napjáró identitásával is meg kell küzdenie. Előbbi miatt anyja borul ki, mikor megtudja, hogy fiának hosszabbak a szemfogai a kelleténél. Szerencsére Simon vámpírerejével elfelejteti vele, mit látott, majd ellóg otthonról. Új bandatagjánál, Kyle-nál húzza meg magát, azonban nála sem talál nyugalmat: ismeretlen emberek támadják meg ok nélkül, hogy aztán Káin Jele miatt sóvá porladjanak. Mondhatni, ez nem Simon hónapja.
Mellesleg Simon lakótársa, Kyle is tartogat meglepetéseket, történnek véres dolgok, Alec és Magnus együtt nyaral, majd hazatérnek, feltűnnek nagy és még nagyobb rosszakarók, ősi szertartások és főellenségek. Érdekek és érzelmek feszülnek egymásnak, bár először inkább csak érzelmek…
…és ami mögötte van
Nem mondanám, hogy a könyv első kétszáz oldala előnyére vált a történetnek. Nem volt rossz sem, olvastatta magát, de számtalanszor bosszankodtam azon, mennyire egy tinisorozatra kezd emlékeztetni egy alapvetően fantasynak szánt regény. Mindenki ismer mindenkit, mindenki járt mindenkivel, és hogy teljes legyen a kép, mindenkinek van valami baja. Az első kétszáz oldal mondhatni, merő érvágás volt, néhány beleszőtt érdemi történetszállal.
Jace-re speciel dühös voltam az elején. Tudja, hogy gondokkal néz szembe, hatalmasabbakkal, mint amiket egyedül bír, de nem szól senkinek, mert az „imós”, „rosszabb vagyok mindenkinél, én meg sem érdemlem azt a jót, amit kaptam” agyjárása megakadályozza ebben. Hát, drága Jace, ébredj fel: képzeld, nem vagy szörny, sőt, szó szerint angyali vagy! Minden másról meg a külvilág tehet, ami ellen mások segítsége esetleg felvértezhetne. Ja, és ha már így beszélünk, mellékesen megjegyezném, hogy bízhatnál a barátnődben. Erős és szeret, túl sok mindent éltetek át ahhoz, hogy kihagyd a dolgokból. És akkor megkímélhettél volna minket a történet nyomasztó elejétől is. (Meggie kiakad Jace-re című műsorunkat hallhatták.)
Szerencsére nagyrészt Simonról szól a könyv, akit én nagyon bírtam. Eleve érdekes a helyzete: azok közt vámpír, akik a neveltetésükből fakadóan megvetik a fajtáját, ráadásul arra is rá kell ébrednie, hogy nagy valószínűséggel Magnus az, akit a legjobban bír azok közül, akikkel eltöltheti az örökké valóságot. Márpedig ő sem a szíve csücske. Emellett anyja is eltaszítaná, ha tudná, mi, ráadásul a Káin átka miatt senki sem érhet hozzá, ellenben rövid időn belül egy, a nagykutyák által folytatott hatalmi harc közepén találja magát… És elég tökösen megoldja a dolgot, véleményem szerint. Közben sorjáznak a poénjai, magabiztosabb lesz, és megbízható.
Persze, két lányt szédíteni egyszerre nem épp megbízhatóság, de ők is számíthatnak rá, ha arról van szó. Ráadásul, mint később kiderül, Maiáék sem éppen tiszta szívből és vak szerelemből választották, mindkét lány
nak megvan a maga kis önző indoka, ha engem kérdeztek…
Egyszóval ezt a történetet a kis Simon vitte el a hátán. Szerencsére a könyv második felében már beindulnak az események, sorjáznak a kalandok és fokozódnak az izgalmak, ráadásul drága írónőnk megint olyan véget adott az eseményeknek, hogy az ember veri a fejét a falba… És a folytatás még nyilván várat magára legalább fél évet. Sebaj, kivárom, és elolvasom, csak drága Clare, ne úgy indítson, mint ez a kötet!
Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni!
(Íme a csodálatosan színpadias előzetes... Borzalom.)
A történ
etNéhány héttel az Üvegváros eseményei után járunk, október (a holtak hónapja, he-he) van. Clary élvezi a Jace-szel töltött időt, noha úgy érzi, anyja nem tud megbízni a volt férje által nevelt fiúban. Emellett lelkesen próbálja megtanulni, az igazi Árnyvadász milyen fogásokkal győzheti le az ellenségeit; kihasználja, hogy egyenesen nyolc végtagja van, és minden fajta magaslatról ugrál le.
Minden tökéletes lenne, ha (hölgyeim és uraim, kezdődik a szappan opera!) Jace nem viselkedne olyan furcsán az utóbbi időben. Egyszer vadul csókolja, máskor pedig kerüli a lányt, láthatóan valami baja van, amiről nem hajlandó beszélni, olyannyira, hogy Clary (dráma!) már arra gondol, szakít vele szerelme.
Simon élete sem éppen fenékig tejfel. Amellett, hogy egyszerre két lányt bolondít, akik ráadásul nem is tudnak egymásról, nem csak a vámpírléttel, de Napjáró identitásával is meg kell küzdenie. Előbbi miatt anyja borul ki, mikor megtudja, hogy fiának hosszabbak a szemfogai a kelleténél. Szerencsére Simon vámpírerejével elfelejteti vele, mit látott, majd ellóg otthonról. Új bandatagjánál, Kyle-nál húzza meg magát, azonban nála sem talál nyugalmat: ismeretlen emberek támadják meg ok nélkül, hogy aztán Káin Jele miatt sóvá porladjanak. Mondhatni, ez nem Simon hónapja.
Mellesleg Simon lakótársa, Kyle is tartogat meglepetéseket, történnek véres dolgok, Alec és Magnus együtt nyaral, majd hazatérnek, feltűnnek nagy és még nagyobb rosszakarók, ősi szertartások és főellenségek. Érdekek és érzelmek feszülnek egymásnak, bár először inkább csak érzelmek…
…és ami mögötte van
Nem mondanám, hogy a könyv első kétszáz oldala előnyére vált a történetnek. Nem volt rossz sem, olvastatta magát, de számtalanszor bosszankodtam azon, mennyire egy tinisorozatra kezd emlékeztetni egy alapvetően fantasynak szánt regény. Mindenki ismer mindenkit, mindenki járt mindenkivel, és hogy teljes legyen a kép, mindenkinek van valami baja. Az első kétszáz oldal mondhatni, merő érvágás volt, néhány beleszőtt érdemi történetszállal.
Jace-re speciel dühös voltam az elején. Tudja, hogy gondokkal néz szembe, hatalmasabbakkal, mint amiket egyedül bír, de nem szól senkinek, mert az „imós”, „rosszabb vagyok mindenkinél, én meg sem érdemlem azt a jót, amit kaptam” agyjárása megakadályozza ebben. Hát, drága Jace, ébredj fel: képzeld, nem vagy szörny, sőt, szó szerint angyali vagy! Minden másról meg a külvilág tehet, ami ellen mások segítsége esetleg felvértezhetne. Ja, és ha már így beszélünk, mellékesen megjegyezném, hogy bízhatnál a barátnődben. Erős és szeret, túl sok mindent éltetek át ahhoz, hogy kihagyd a dolgokból. És akkor megkímélhettél volna minket a történet nyomasztó elejétől is. (Meggie kiakad Jace-re című műsorunkat hallhatták.)
Szerencsére nagyrészt Simonról szól a könyv, akit én nagyon bírtam. Eleve érdekes a helyzete: azok közt vámpír, akik a neveltetésükből fakadóan megvetik a fajtáját, ráadásul arra is rá kell ébrednie, hogy nagy valószínűséggel Magnus az, akit a legjobban bír azok közül, akikkel eltöltheti az örökké valóságot. Márpedig ő sem a szíve csücske. Emellett anyja is eltaszítaná, ha tudná, mi, ráadásul a Káin átka miatt senki sem érhet hozzá, ellenben rövid időn belül egy, a nagykutyák által folytatott hatalmi harc közepén találja magát… És elég tökösen megoldja a dolgot, véleményem szerint. Közben sorjáznak a poénjai, magabiztosabb lesz, és megbízható.
Persze, két lányt szédíteni egyszerre nem épp megbízhatóság, de ők is számíthatnak rá, ha arról van szó. Ráadásul, mint később kiderül, Maiáék sem éppen tiszta szívből és vak szerelemből választották, mindkét lány
nak megvan a maga kis önző indoka, ha engem kérdeztek…Egyszóval ezt a történetet a kis Simon vitte el a hátán. Szerencsére a könyv második felében már beindulnak az események, sorjáznak a kalandok és fokozódnak az izgalmak, ráadásul drága írónőnk megint olyan véget adott az eseményeknek, hogy az ember veri a fejét a falba… És a folytatás még nyilván várat magára legalább fél évet. Sebaj, kivárom, és elolvasom, csak drága Clare, ne úgy indítson, mint ez a kötet!
Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni!
(Íme a csodálatosan színpadias előzetes... Borzalom.)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése