Az éhezők viadala éjféli premier? Nyilván. Első kézből, és pusztán néhány órás csúszással olvashatjátok velős, de nem tömör véleményem.
Igazából korrekt volt. Bizonyos szempontból elragadtatással meredtem a képernyőre, megint más viszont felháborodást váltott ki belőlem (még ha nem is akkorát, mint a Harry Potter filmek esetén). Összességét tekintve viszont – egyelőre – nem tudom utálni. Ami adaptáció lévén elég nagy szó.
A történet a távoli jövőben, Észak-Amerika romjain játszódik, a fényűző és gazdag Kapitólium és tizenkét, kiszipolyozott körzet területén. Régebben volt egy tizenharmadik is, azonban lakói fellázadtak, a Kapitólium leverte felkelésüket, hogy aztán évente megrendezze az Éhezők Viadalát, sikerére emlékeztetve és megfélemlítve a többi körzetet. A Viadalon ugyanis huszonnégy kamasz (tizenkét-tizenkét lány és fiú) küzd meg egymással – életre-halálra, és csak egy maradhat. Hogy a körzetlakók se maradjanak ki az izgalmakból, a TV élő adásban mutatja a véres jeleneteket. Mikor főhősnőnk, Katniss Everdeen kishúgát sorsolják ki a jeles eseményre, Katniss önként jelentkezik, hogy felváltsa a törékeny Primet.
Azt azonban nem sejti, hogy ezzel és következő tetteivel lázadások sorát szítja fel: ő lesz az a szikra, amely meghatározza a körzetek sorsát. Pedig nála csak a túlélés a cél, ennek érdekében próbálja magát a média módszereivel eladni iszákos mentora és körzettársa segítségével, majd az arénában helytállni, szinte csak sodródik az eseményekkel, ugyanakkor többnyire ösztönös cselekedeteivel alakítja is azokat.
A könyvben Katniss szemszögéből láthattuk az eseményeket, a film azonban kitép ebből a nézőpontból. Ennek megvan a maga előnye és hátránya is. Mivel rólam van szó, az utóbbival kezdem. Imádtam a szereplők kapcsolatait, bármennyire is érzelmileg nulla néha a főhősnő. Jó volt hallgatni, ahogy a mentor Haymitch osztja az észt, Peeta először felháborodik rajta, majd összedolgoznak, és megpróbálnak a vonakodó Katniss-szel karöltve egy hathatós módszert kialakítani, hogy eladják a nézőknek önmagukat. És igen, jó volt a romantikus részeket olvasgatni – nem voltak nyálasok, azonban totál megmelengették az ember szívét (és elvakult rajongásba taszították a hősszerelmes iránt).
Ezek nagyrészt kimaradtak a filmből. Sokkal kisebb hangsúlyt fektettek a showműsor „eladom a lányt, aki lángra lobbant” részére, pedig – vérbeli médiásként – rajongtam ezekért a taktikázásokért. A szereplők cselekedetei is következetlenek lehetnek néhol azok számára, akik nem olvasták a regényt – pedig egy-két mondattal meg lehetett volna oldani a legbanálisabb kimaradásokat. („Peeta, te megsérültél!”, „Igen, megvágtak. De azt véletlenül sem árulom el, hogy azért, mert téged védtelek. Így sokkal nagyobb poén. Senki sem tudja meg, miért is mented meg a nyomorult kis életem.”)
Ugyanakkor megvoltak az előnyei is. Nagy élveztem azokat a jeleneteket, amikor a Játékmesterek ténykedéseit mutatták, beavatva a nézőt abba, hogyan alakítják a műsor menetét. („Dobj egy tüzes fát a lányra!”, „Mutánsok. Király!” – Na jó, lehet, hogy nem pont így fogalmaztak, de a lényeg…) Annyira izgalmas volt nézni, ahogy utópisztikus irányítópultjukon igazgatták a dolgokat! Ráadásul így már ebben a részben nagyobb hangsúlyt tudtak fektetni arra, hogy lázadás várható. Megmutatták a Kapitólium vezetőjének, Snow elnöknek a gondolatmentét, és a körzetek hangulatát is. És volt valami, ami szinte perverz élvezettel töltött el, és azóta röhögök, ha rá gondolok: Gale arca, miközben Katniss és Peeta csókolózik. Megfizethetetlen.
Peetával azonban nem voltam kibékülve: sokkal kisebb szerepet kap, mint a könyvben, és az is leginkább balféknek mutatja be, aki csak sodródik az árral. Nincs taktikája, az, hogy igazi showman, pedig csak nyomokban érzékelhető. Nem megnyerő, nem helyes, fele annyira sem karizmatikus, mint a könyvben, és erről a forgatókönyv tehet. Egy valamiben mégis megvan az erőssége, amivel néha el is feledteti, hogy igazából nem rajongok a színészválasztásért, mivel alacsony, tizennégynek néz ki, és bár a maga módján szimpatikus, közel sem annyira, mint szőkeségünk a képzeletemben. Szerelmesen nézni azonban tud. Határozottan tud. Hirtelen elég idősnek tűnik ahhoz, hogy ne legyen liliomtiprás, ha egy húsz évessel kezd, és néhány tizedmásodperc alatt eléri, hogy beleolvadj a kanapéba.
Szóval, Peeta jelelmét abszolút hiányoltam. Ez a Katniss-szel való kapcsolatára is rányomja a bélyegét, fele annyira sem érzelmes és következetes, mint lehetett volna. Suta lesz az egész: nem értjük, mi a fenéért menti meg ez a csaj a másik életét, mikor bőven elég a sajátjával törődni. Nem ismerik egymást annyira, mint a könyvben, ahol sokat együtt dolgoztak a viadalra való készülés alatt, és figyelemmel kísérték egymás életét előtte. Kiüresedett kapcsolattá válik, amelynek a csúcspontja néhány szerelmes pillantás – ugyanakkor ez minden, ami benne van.
Technikai szempontból érdekes volt a film, néhol viszont idegesítő. Az elején nagyon rámentek a „rángassuk a kamerát, az növeli a feszültséget” dologra, túl gyakran mutattak zavaróan közeli képeket a szereplőkről, mintegy belenyomva a képükbe kamerát. Ez nem tett jót az ember gyomrának.
Összességében mégis korrekt volt, nem tudom utálni. Zavar, hogy Peetát ennyire leredukálták, hogy Madge gyakorlatilag nem létezik (a poszáta Katniss és Prim között vándorol), hogy Prim kissé hisztis az elején, mégis adott olyan extrákat, amiket megbecsülök, és amik a könyv és a film furcsa szimbiózisát eredményezik. Élnek külön is (a regényt imádom, a film egyik nem szakavatott ismerősöm szerint izgalmas volt, követeli is az első részt), de együtt még többet adnak. Tény, hogy a 100%-ból legalább 70 a könyv javára írandó, de az a 30 is becsülendő…
Hát én őszintén szólva utáltam ezt a filmet. Többségében azért, amiket leírtál: a kamerakezelés olyan, mintha egy göthös csimpánz lenne az operatőr, Peeta karaktere egy nagy nulla (és személy szerint én egyetlen egy szerelmes pillantást sem láttam tőle), egyetlen kapcsolati szál sincs kibontva benne, random hozáadott jelenetek (Prim hisztije az elején, a felkelés a 11. körzetben /ez amúgy wtf??????/ stb.), random elvett lényeges információk (elsősorban Haymitch és Katniss "kommunikációja" a viadalon belül) és még ezer más. Ami viszont a leinkább felháborított, az az, hogy kaptunk egy több mint két órás filmet, ami összességében kurvára vontatott és sajna szar. És nem értem, hogy ha engem, aki nem szereti az első könyvet ennyire felbaszott, hogy ezt tették ezzel a sztorival (Ráhellel azon poénkodtunk, hogy a rendező, meg a forgatókönyvíró valószínűleg megkapták a tartalmát az első könyvnek, hogy kezdjenek vele valamit), akkor te miért nem akadtál ki? :D
VálaszTörlésÉn nem utáltam. Nem volt vontatott, bevonzotta az embert, és ezt úgy mondom, hogy nem egy néző véleményét hallattam,olyanokét is, aki olvasták, meg olyanokét is, akik nem. Azért tetszett, amit pluszban adott a könyvhöz. Igen, a 11-es körzet felkelése miatt is, amit tök természetes, hogy mutatnak. Egyrészt, mert ők keltek fel először, másrészt, mert akkor Katnissnek azért kellett játszania a szerelmest, hogy ne legyen még rosszabb a helyzet.
VálaszTörlésEngem Peeta levágott lábának hiánya zavart nagyon.:D Meg az "Éljétek túl" tanács. A kommunikációval az a bajom, hogy azt a papírt már csak a technológia révén elolvashatták volna a nézők, és akkor vége mindennek. ezt nem gondolta át a rendező.
Igazából megszokhattad volna már, hogy mindennek az ellenkezőjét gondolom, mint te meg Ráhel.:)