Éjsötét árnyék, avagy olcsó vámpírnak híg a vére

Tim Burton csapata nagyot alkotott… Bárcsak leírhatnám ezeket a szavakat hazugság nélkül. De amit az Éjsötét árnyék igazából nyújt egy, a csapathoz képest középszerű, bárki által megalkotható film, nyomokban Burton-kivonattal.

Az Éjsötét árnyék című szappanopera–adaptációban Barnabas Collins (Johnny Depp) rossz nővel kezd: nem viszonozza egy boszorka, Angelique (Eva Green) érzelmeit. Angelique ezért megöli szüleit, öngyilkossá teszi szerelmét, majd megátkozza a férfit is, vérszívó szörnyeteggé változtatva egy koporsóba zárja, amely csak bő kétszáz évvel később tárul fel… Hogy aztán vámpírunk olyan gondokkal nézzen szembe, mint vérszomj, korabeli fogalmazásmód, lázadó kamaszlány és az ifjú dada elcsábítása.

A történet adja azokat a poénokat, amelyekre nagyrészt épül: Barnabas és az 1971-es év különbségei nem egy komikus jelenetet eredményez. Barnabas teljesen másképp beszél, mint ahogy a ’70-es években szoktak, de igyekszik felzárkózni, így például leszármazottjától, a tizenöt éves, Carolyntól kér csajozási tippeket. Ezek nem rossz poénok, nem egyszer felröhögtem a film során. Azonban nem kell hozzájuk más, mint némi fogalmazás készség és színészi képesség, Tim Burton és Johnny Depp ennél többre képes.

A forgatókönyv nem csak poénok terén gyenge a már bejáratott csapathoz képest. A karakterek többsége kidolgozatlan, csapongunk egyiktől a másikig; nem egy esemény nincs megalapozva vagy előre érzékeltetve; vannak olyan szálak, amelyeket nem bontanak ki eléggé (hol van a kamasz lány apja?), megint másokat pedig ennyire sem kellett volna belerakni (mit keres itt a kisfiú apja?); a film utolsó fél óráját pedig szívem szerint stílusosan máglyára vetném, elejét véve egy hosszú és erőltetett szenvedésnek.

Amit még nagyon hiányoltam, ha már adaptációról van szó, hogy a jelenkorba helyezzék az eseményeket. Az 1971-es év is nagyon érdekes, pláne Amerikában, meg volt a hangulata (vagy legalábbis annak, ahogy ábrázolják), de mennyivel izgalmasabb lett volna ezt az egészet 2012-be átrakni! A történetnek csak egy szála akadályozza ezt meg, amit szerintem némi leleményességgel meg lehetett volna kerülni.

A színészgárda jó, Deppért rajongok, mint a korombeli lányok többsége. De – ehhez a szerephez nem kell ő. Jack Sparrow-ban több mélység van, mint Barnabasban, hogy Ollókezűről már ne is beszéljünk. Másik kedvencem Chloe Grace Moretz a Leleményes Hugo óta, azonban ebben a történetben arra használták fel tizenöt éves testének minden porcikáját, hogy állandó orgazmus színlelésével kielégítse a kivénhedt vagy éppen fiatal, kiskamaszokra bukó nézőket. Ezt, ha megfelelő kontextusba helyezik (például a jelenkorba), akár társadalomkritikának is felfoghattam volna, így viszont szimplán csak irritált, hogy nagyrészt ebben ki is merült a lány szerepe...

Alapvetően (a társaság mellett) a képi világért ültem széles vászon elé, hiszen az Burton nagy erőssége. Sajnos annyira nem nyűgözött le, mint vártam: Ollókezű birodalma laptopnyi méretben nagyobb hatással volt rám, mint a vámpír környezet óriásban. Pedig minden adott volt: kísérteties fák, hatalmas kastélyszerű épület, a ’70-es évek… Hatás nélkül.

Az Éjsötét árnyék az a típusú egyestés film, amire érdemes várni – hogy aztán az otthon melegében nézhesd meg, lehetőleg nagy társasággal, úgy élvezetesebb az olcsó poénokon nevetni. Moziba nem érdemes menni érte, hacsak nem állják a jegyed.