Mivel már vagy ezer éve (na jó, legyen csak kilencszázkilencvenkilenc, ne túlozzunk) nem írtam a blogra, ideje legalább egy-két áttekintő bejegyzéssel meglepni titeket, ha már konkrét kritikát képtelen vagyok kisajtolni magamból. Mert a könyvek világa még a gazdasági helyzet miatt sem áll meg (maximum pang egy kicsit.. közepesen...).
A Könyvmolyképző nem egy új könyvvel jött ki az utóbbi években, azonban nem merek minden egyes kötetben megbízni, túl sok olyan történet van, ami sablonokra épül, és nem működik. (Persze olyanok is vannak, amik arra épülnek, és mégis működnek.) Ugyanakkor a kiadónak nem egy sorozata elvarázsolt már, némelyik függővé is tett, komoly tünetekkel – ilyenekre vadászok a továbbiakban. Az alábbi kötetekben megbízok annyira, hogy a könyvtárban visítva kapjam le a polcról, és ha olvasás után is szimpatikusak, megvegyem őket, de azért feltétel nélkül nem mernék befizetni rájuk.
Benina: A boszorka fénye (Bíborhajú 1.)
Moly: 85% (határeset, de sokan dicsérik, ráadásul magyar is)
Fülszöveg: Claire White nem mindennapi tinédzser. (Na jó, az ilyen szövegekről le kell szoktatni a kiadókat.) Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük. A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik. A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny… Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.
Miért érdekel? Elsősorban
GonoszKaktusz pozitív kritikája miatt. Bár az ízlésünk nem egyezik teljes mértékben, mérvadónak tartom a véleményét. Később pedig meglátjuk, mi lesz.
Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem
Moly: -
Fülszöveg: Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére emlékszik. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlékképei között. Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.
Miért érdekel? Mert az alapkoncepció eléggé ott van. Ha az írónőnek sikerült teljesen kiaknáznia, akár jó is lehet. Plusz, a borító alapján vörös hajú a főszereplő. :D
Simone Elkeles: Perfect chemistry 1-2.
Moly: 92% és 97%
Fülszöveg: Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?
Miért érdekel? Mert eddig, ahhoz képest, mennyire sablonosnak tűnik a leírása, csakis jót hallottam róla. Azt, hogy az írónő jól kiaknázta a hétköznapi emberekről szóló történetekben rejlő lehetőségeket: mindenki kézzelfogható és kidolgozott, nem élnek tökéletes világban. Maximum úgy tesznek.
Shelley Alexre villant egy ferde mosolyt, és ökölbe szorított kezének ujjperceivel kopácsolni kezd a billentyűzeten. – Hello – mondja egy női géphang. Leüt még egy billentyűt. – A nevem Shelley – folytatja a gép.
Alex letérdel Shelley mellé. Ez az egyszerű gesztus szíven üt. Colin sohasem foglalkozik a nővéremmel, úgy tesz, mintha Shelley nem csak fogyatékos de süket és vak is lenne.
– Mizu? – kérdezi Alex, és megrázza Shelley bénult kezét. – Szuper a géped.
– Ez egy személyi számítógép – magyarázom neki. – Ezzel kommunikál.
Fülszöveg 2.: A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést? (Jaj, ezek a fülszövegek, komolyan fájnak néha!)
Miért érdekel? Szimpatikus a női karakter.
Spirit Bliss: A múlt árnyai
Moly: 92%
Fülszöveg: Minden vámpírok atyja, Véreskezű Casimir irányításával a vérszívók átvették az uralmat a világunk felett. Az emberek többségére azonnali halál várt, akik életben maradtak, azok vagy a vámpírokat szolgálják, vagy űzött vadként élnek a csatornákban.
Az emberi lázadók vezetője őrült tervet eszelt ki. Hogy megmentse a világot, hosszú évek munkája során feltalált egy időgépet. A küldetés célja: visszautazni a középkorba, felkutatni Véreskezű Casimirt, mielőtt vámpírrá változott volna, és még emberként végezni vele.
A végzetnek köszönhetően Katherine Glanville lesz a szerencsétlen kiválasztott. Visszaküldik őt a múltba, ahol férfiruhája és furcsa viselkedése miatt azonnal el is könyvelik boszorkánynak. Csak a véletlenen múlik, hogy megmenekül végül, mivel összekeverik Casimir úrfi sosem látott unokahúgával, Roderica Galahaddel.
A feladat végrehajtása innentől egyszerűnek tűnik, csak kettesben kell maradnia a férfival, hogy egy óvatlan pillanatban megölhesse. De mi van, ha az emberi Casimir kedves, önfeláldozó és jó lélek? Ha a valódi gonosz egy az egyházon belül működő szekta, a Vérző Rózsa Rend? Vagy ez csak a látszat? Katherine-nek rá kell jönnie, hogy egy ember életét elvenni még a jövő ismeretében sem olyan egyszerű, mint azt gondolta…
Miért érdekel? Időutazás, időutazás!! Bár már most felvet bennem néhány kérdést a történet, pedig csak az első ötven oldalát olvastam online, azért adok neki egy lehetőséget. (Miért egy kamasz lányt küldenek vissza ilyen céllal???)
Kezdtem úgy érezni, mintha egy időhurokba kerültem volna. Bár minden napom más volt, mégis hasonlítottak egymásra. Reggel Lucinda ébresztett, napközben történt valami akciófilmbe illő, este betörtek a szobámba, éjszaka pedig nyugtalan forgolódásra voltam ítélve.
