2015. július 12., vasárnap

Kreatív ajándékok, avagy felvágok a kézügyességemmel

Két barátnőmmel pont majdnem egy hónapban van a szüli- és névnapunk, így általában úgy ünnepeljük, hogy jól körbeajándékozzuk egymást. Mivel mostanában alig van időm elmélyülni dolgokban, egyre kevesebbet olvasok, meg folyamatosan rohanok, igyekszem néha kikapcsolni, így magamhoz képest a kreatív, kézügyességet igénylő dolgokra is rákaptam. El is határoztam, hogy a barátnőimet olyan cuccokkal lepem meg, amiket készítve csak úgy áradhat bennem a flow, ráadásul olyan egyediek lesznek a végeredmények, hogy azokat senki sem tudja utánam csinálni[1].

Az egyik barátnőm nagy kávé, süti meg könyv rajongó, így úgy gondoltam, nem nagyon lőhetek mellé, ha olyasmivel lepem meg, ami ezekhez köthető. (Ha mindenható lennék, valószínűleg sohasem kifogyó, mobil kávéautomatát kapott volna, amely csakis minőségi anyagot csorgat magából, reggel meg intravénásan adagolja a koffeint. De sajnos nem vagyok az.) Végül a kávéra esett a választásom, és mivel mostanában olyan kis szalvétatechnika angyalka vagyok, úgy döntöttem, kap tőlem kávés dobozt.

Az a helyzet a szalvétatechnikával, hogy én eddig sosem szalvétával toltam a dolgot, így igencsak meglepett, hogy a fehér réteget le kell szedni a képes alól, és a képet csak úgy érdemes ráapplikálni a kinézett dobozra, mert másképp az egész szétesik. De miután aprócska tévedésemet helyrehoztam, egészen csini lett a végeredmény.

Aztán úgy döntöttem, kap még tőlem nyakláncot. Miután beírtam a mi kis barátunkba, hogy kávé, magyarul-angolul egyaránt, rájöttem, hogy nekem kávé és könyv kell, mert hát azokról hátha romantikusabb képeket ad kereső. Végül igazam lett, így kiválaszthattam egy kicsit van goghos alkotást. Miután megvettem egy szimpatikus szétszedhető medált, hozzáillő láncot, valamint kapcsot és hozzátartozó olyan kis kerek izét (amiből érdemes egyrétegűt venni, nem kettőt, mert azzal csak szív az ember lánya, pláne, ha nincs hozzá ékszerfogója), lecsökkentettem a képet[2], hogy beleférjen a medálba. Aztán szépen kinyomtattam, beragasztólakkoztam[3], hozzáillesztettem a medál átlátszó részéhez, körbevágtam, így tökéletesen passzolt, majd beragasztottam a medálba. Ezúton is szeretnék hálát adni annak, aki feltalálta a ragasztólakkot, valamint PinkLornak, aki nemcsak a sajátékszereivel törődik, de az enyémeket is segített összerakni, rámutatott arra, hogy az ékszerfogó izé milyen hasznos lehet, és hogy sose vegyek dupla kis karikát ékszerekhez, mert csak a macerafaktor nő.

Kávé és könyv, avagy doboz és nyaklánc
Aztán szépen kitaláltam, hogy a másik barátnőmnek meg írásos témában adok ajándékot, mivel ő vezeti a Merengő Fanfiction oldalt, ráadásul a tojás még a nemesebbik felünkön volt, amikor mi már együtt toltuk a történetek kitalálását, és egymásnak olvasgattuk a telefonban, ki melyik jelenetét írta meg éppen. (Ma ez már nem működne, teljesen más lett a stílusunk.) Így aztán kapott egy KEEP CALM AND WRITE SOMETHING feliratú füzetet (szalvéta technika megint csak), amit kicsit sikerült elméreteznem, de nem gondoltam, hogy végül ilyen nagy lesz a füzet, az enyém kisebb volt. Sebaj, azért jól néz ki.

Emellett ő is kapott nyakláncot, elegáns Merengő felirattal. Ezt zsugorka papírból csináltam, ami nekem egy szép új élmény volt, enyhe szívinfarktussal. Addig egészen jól ment minden, amíg csak átmásoltam a feliratot (négyszer akkorában, mert negyedére zsugorodik a papír), meg körbevágtam és kis lyukakat vájtam bele, hogy legyen hol felakasztani a nyakláncra. De amikor bekerült a sütőbe, tényleg elkapott az ijedtség, mivel a zsugorodást úgy kezdte el, hogy az M betű szépen ráhajlott a többire. Végül a barátnőm megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ahogy elnyeri végleges formáját, szép egyenes lesz, és nem lesz ebből gond, és hát igaza is lett. (Azért amikor kikerült az előre felmelegített sütőből, ráraktunk egy könyvet, hogy hűlés közben se veszítsen az egyenességéből. Nyugi, nem olyan könyvet, amit szeretnék.) Végül aztán lehűlve ezt is rácsatoltam a láncára szigorúan egysoros karikákkal, és voilá, itt a végeredmény, nagyon büszke vagyok rá:
 
Írás és Merengő, avagy füzet és nyaklánc





[1] Nem, nem a félreméretezett füzetborítóra gondolok, jó?
[2] Az egyik ismerősöm elmagyarázta, mi az a dpi, és mi köze a pixelhez meg a centikhez, így eléggé passzolt a kinyomtatott végeredmény.
[3] Bővítem a magyar szókincset.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése