Mivel oldalt, a „magamról” címke alatt feltűntettem a divat témát is, nem bírtam megállni, hogy ne lelkendezzek egy sort az egyik legnagyobb és legrégebbi szerelmemről – ezekről az édes arany szárnyakról.
Sohasem vonzódtam különösebben a bogárvilághoz, és bár a katicák aranyosak, nem pedig ijesztő, fekete, óriási rettenetek, hozzájuk sem – egészen addig, amíg két és fél évvel ezelőtt meg nem láttam az egyik ismerősöm nyakában egy ilyen gyönyörűséget (aminek szépségét nyilván növeli az a tény, hogy képtelen mozgatni a lábát…). Aranyos, játékos és mivel az arany mint szín sok mindenhez illik, szinte bármilyen ruhához felvehető. Ezen kívül praktikus is, mivel a „kis arany szárnyacskák” (el sem tudom, hinni, hogy leírtam ezt a kifejezést…) egy analóg órát takarnak.
De nem akarok tovább lelkendezni, mivel még olyan benyomást tennék, amilyet nem igazán szeretnék (értsd: buta liba); inkább leírom, hogy mit tudtam meg róla. Egy-két éve olvastam az óráról egy, a japán kultúráról szóló újságban; így kiderült az is, hogy onnan erednek (mint nem egy kacatnak is nevezhető aranyos dolog). Van más formájú is, a katicabogár mellett a leggyakoribb a bagoly alakú (bár szerintem ez nem néz ki annyira jól – nem olyan sima a szárnya). Különböző anyagúakat is készítenek belőle: ezüstöt, a sokoldalú színezés érdekében műanyagot (ezen belül változatos színűeket: kéket, rózsaszínt, pirosat…); ennek ellenére én személy szerint maradok a klasszikus aranynál.
Mást nem sikerült megtudnom róla, azt hiszem, ez nem is baj, hiszen a kép magáért beszél. Hát nem édes!?
XD
VálaszTörlés