aGnesNovel, avagy novellák Meggie-től (nevek a négyzeten)

Biztos sokszor utalgattam már arra (vagy ha nem, hát most megteszem), hogy szeretek írni, nem csak könyvkritikákat, hanem novellákat is, sőt, ha lenne bennem elég kitartás, már regényeket tudhatnék a hátam mögött (igen, lusta vagyok. Szégyen, de igaz, és igyekszem változtatni rajta).

A kitartás erősítése végett elindítottam az első novellás blogomat, az aGnesNovelt. Ide töltöm fel azokat az írásokat, amiket az elmúlt hónapok házi feladatai (éljen a kreatív írás minor!), ötletei, valamint hangulatai előhoztak belőlem. Többnyire humoros írások, van köztük néhány szomorúbb vagy véresebb, és nem mentesek a fantasy-, valamint sci-fi-hatásoktól sem. Mivel az internet ördöge nem viccelt meg, amikor aGnesNovel html-sorával szórakoztam, tetszikelni is tudjátok az írásaimat, hogy azok hetedhétországba is eljuthassanak, nagy örömöt szerezve olvasóimnak (és még nagyobbat nekem)...

Hiszen nyilvánvalóan egyszerűen tökéletesek. Valamint a bejegyzés reklám részének ezennel vége. Viccet félretéve, remélem, olvassátok majd az ottani írásaimat is, és legalább akkora örömet szereznek majd nektek, mint nekem, amikor képernyőre vetettem őket! (Hogy hetekkel később mennyire voltak/leszek elégedett velük, már megint más kérdés...) Jó szórakozást, nevetéssel és könnyekkel teli perceket hozzájuk!

Rick Riordan: Csata a labirintusban, avagy pörögj, de csak mértékkel

A Percy Jackson negyedik kötetére már várok egy ideje, ráadásul burdge bug rajzai is felspanoltak, úgyhogy nagy elvárásokkal vágtam neki. Úgy érzem, túl nagyokkal.

A történet…
Percy-nek, a kamaszodás küszöbén éppen hogy csak áthaladva, nem egy lánnyal kell megbirkóznia ebben a részben. Rögtön a kötet elején új iskolájának két legszebb csaja támadja le – azzal a céllal, hogy eltegyék az útból. Ifjús főhősünk végül egy eltávozott és egy dühös démont, valamint egy égő iskolát hagy a háta mögött. Ha ez nem lenne elég, az előző kötetben megismert vörös lány, Rachel is feltűnik a színen, aminek szőke főhősnőnk, Annabeth nem igazán örül. Emellett főhősünk csapatára vár, hogy megfejtse Daidalosz labirintusának titkát, megtalálja annak építőjét, ráadásul mindezt az előtt, hogy Kronosz hadserege betörne a Félvér Táborba…

… ami nagyon nem tett jót neki…
Szó se róla, izgalmas kötet. Csak úgy pörögnek az események. Azonban – csakhogy a hátrányával kezdjek, egyáltalán nem igazságos módon – ez néhol a nyelvezet kárára ment. Igaz, hogy a még csak tizennégy-öt éves Percy az elbeszélőnk, és többnyire jól el is látja a feladatát (humoros, ironikus, vagány), azonban néhol kevésnek éreztem. Ez leginkább a csatajelenetekre volt jellemző, ahol egy-egy összecsapást fél mondatban letudott az író – hogy a várva várt (SPOILER!!) nagy tábori csatáról ne is beszéljünk…

… és mégis
Minden más szempontból azonban nagyon ott van. A karakterek szerethetőek, úgy cselekednek, ahogy azt a jellemük alapján elvárnánk tőlük, még akkor is, ha ezzel veszélyeztetnek valamit. Percy vagány, Annabeth kissé ideges és idegesítő, azonban megvan rá az oka, és ezzel együtt kedvelem. Groovernek és Tysonnak is nagyobb szerepe van, mindketten hozzák a szokásos formájukat, nem egy humoros jelenetet eredményezve.

A regény világa lenyűgöz. Részletesen fel van építve: már az előző kötetekre is jellemző volt, hogy az író a mai modern világ legáltalánosabb dolgait (például a gyorskajáldákat) is mitológiai köntösbe bújtatja, lehetőséget és értelmet ad létezésüknek. Riordan ebben a részben is megtartotta ezt a jó szokását, egyszerűen érződik a történeten, hogy utánajárt a mitológiai vonatkozásoknak, és megalapozta az egészet. Le a kalappal!

Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni!