2012. február 3., péntek

Rick Riordan: Csata a labirintusban, avagy pörögj, de csak mértékkel

A Percy Jackson negyedik kötetére már várok egy ideje, ráadásul burdge bug rajzai is felspanoltak, úgyhogy nagy elvárásokkal vágtam neki. Úgy érzem, túl nagyokkal.

A történet…
Percy-nek, a kamaszodás küszöbén éppen hogy csak áthaladva, nem egy lánnyal kell megbirkóznia ebben a részben. Rögtön a kötet elején új iskolájának két legszebb csaja támadja le – azzal a céllal, hogy eltegyék az útból. Ifjús főhősünk végül egy eltávozott és egy dühös démont, valamint egy égő iskolát hagy a háta mögött. Ha ez nem lenne elég, az előző kötetben megismert vörös lány, Rachel is feltűnik a színen, aminek szőke főhősnőnk, Annabeth nem igazán örül. Emellett főhősünk csapatára vár, hogy megfejtse Daidalosz labirintusának titkát, megtalálja annak építőjét, ráadásul mindezt az előtt, hogy Kronosz hadserege betörne a Félvér Táborba…

… ami nagyon nem tett jót neki…
Szó se róla, izgalmas kötet. Csak úgy pörögnek az események. Azonban – csakhogy a hátrányával kezdjek, egyáltalán nem igazságos módon – ez néhol a nyelvezet kárára ment. Igaz, hogy a még csak tizennégy-öt éves Percy az elbeszélőnk, és többnyire jól el is látja a feladatát (humoros, ironikus, vagány), azonban néhol kevésnek éreztem. Ez leginkább a csatajelenetekre volt jellemző, ahol egy-egy összecsapást fél mondatban letudott az író – hogy a várva várt (SPOILER!!) nagy tábori csatáról ne is beszéljünk…

… és mégis
Minden más szempontból azonban nagyon ott van. A karakterek szerethetőek, úgy cselekednek, ahogy azt a jellemük alapján elvárnánk tőlük, még akkor is, ha ezzel veszélyeztetnek valamit. Percy vagány, Annabeth kissé ideges és idegesítő, azonban megvan rá az oka, és ezzel együtt kedvelem. Groovernek és Tysonnak is nagyobb szerepe van, mindketten hozzák a szokásos formájukat, nem egy humoros jelenetet eredményezve.

A regény világa lenyűgöz. Részletesen fel van építve: már az előző kötetekre is jellemző volt, hogy az író a mai modern világ legáltalánosabb dolgait (például a gyorskajáldákat) is mitológiai köntösbe bújtatja, lehetőséget és értelmet ad létezésüknek. Riordan ebben a részben is megtartotta ezt a jó szokását, egyszerűen érződik a történeten, hogy utánajárt a mitológiai vonatkozásoknak, és megalapozta az egészet. Le a kalappal!

Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni!

4 megjegyzés :

  1. Nekem nagyon tetszett a könyv, az eddigi köteteket is túlszárnyalta. Annyi esemény történt benne, mint a második és harmadik részben együttvéve. Csak annyit jegyeznék meg negatívumként, hogy befejezetlenül maradt a végén egy fontos beszélgetés, igaz, az író így éri el, hogy izgalommal várjuk a következő, befejező részt.

    VálaszTörlés
  2. Igen, az tényleg idegtépő tud lenni. De számtalan függőbefejezéssel bíró folytatásost adnak ki manapság, már-már kezdek hozzászokni.:D

    VálaszTörlés
  3. Nekem nagyon tetszett, még a hibái ellenére is. Most jut eszembe volt pár gépelési hiba a kötetben, ami azt hiszem nem fordult elő korábban, ebből látszik egyfajta sietség a kiadásnál. Sok a Harry Potter párhuzam a komplett történet esetében, de teljesen elnézhető. Alig várom, hogy a befejező kötetet megkaparintsam. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az egész sorozat imádni való, annyira rossz, hogy nem fiatalabb koromban olvastam, nagyobb rajongója lehetnék.:)

      Törlés