Egy vegyes poszt
következik, filmről és könyvről egyaránt. Hogy ne legyen teljesen kiszámítható,
két különböző Plum-sztorit veszek górcső alá, és elemzek pár mondatban. Az
immár 19 kötetből álló sorozattól leginkább könnyed humort várhat az ember.
Hogy akadtam rá?
Mostanában rá vagyok kattanva a chick-flickekre, e műfaj keretein
belül néztem ki az A szingli fejvadász című
filmet. A főszereplőt alakító Katherine
Heiglt az Ilyen az élet óta
nagyon csípem, kellemesen hétköznapi nő benyomását kelti. A film előzetese is
tetszett, és mivel maga az alkotás sem volt rossz, úgy döntöttem, elolvasok
néhány kötetet is a sorozatból (külföldön eddig tizenkilenc! rész jelent meg).
Egy minden tekintetben borongós napon találtam meg a harmadik kötetet potom
hatszáz forintért, így lecsaptam rá, és azonnal elolvastam.
A film
A szingli fejvadász sorozat első részét filmesítették meg
2012-ben. A címszereplő Stephanie Plum (Katherine Heigl) elveszti állást, így
kénytelen perverz unokatestvérének fejvadászcégénél munkát vállalni: az ő
feladata lesz az olyan rosszfiúk kézre kerítése és a rendőrségre juttatása, akik
valamiért nem jelentek meg a tárgyaláson. Plum első esetével rögtön két dologba
is beletenyerel: egy gyilkossági ügybe és saját szerelmi életébe. Először ugyanis
Joe Morellit (Jason O’Mara) kell megkeresnie: a férfit nem csak gyilkossággal
vádolják, de ő volt az az ifjú is, aki elvette Stephanie szüzességét még
tizenhat éves korában (és mellékesen az is, akit Steph „véletlenül” elgázolt két
évvel később). Kezdetét veszi a hajsza, mely során persze kiderül, hogy Morelli
nem olyan bűnös, mint azt a körülmények sejtetik. Plumnak azonban el kell
kapnia az ex-rendőrt, így alkut köt vele: segít felgöngyölíteni az ügyet, ha utána
Morelli besétál vele az őrsre (nem-nem, Steph nem a szívvére hallgat, hanem a
pénzhiány motiválja. Neki elhihetitek.). Lövöldözés, kocsirobbantás és egy
tonnányi kaja vár főhősnőnkre a pörgős-humoros, átlagos szintű
krimi-komédiában.
 |
| Steph és Ranger |
 |
| Plum és Morelli |
 |
| A szingli fejvadász |
Annak ellenére, hogy átlagos a film (és a Morellit alakító színész
is csak átlagosan jóképű), nagyon megtetszett. Ez részben Heigl miatt van
(olyan jó a haja!), aki jól megteremti a hangulatot, másrészt az általa mondott
narráció miatt. Mivel a narrálás szarkasztikus és humoros, úgy gondoltam,
valószínűleg a könyvbeli elbeszélő stílusát igyekezett elkapni a
forgatókönyvíró. Ezért döntöttem úgy, hogy a könnyeden jó vígjáték után adok
egy esélyt a regényeknek is.
A harmadik kötet
Stephanie Plum újabb munkát kap. Ezúttal a köztiszteletnek
örvendő fagyi árust, Mo bácsit kell bekísérnie a rendőrőrsre, hogy új időpontot
kapjon, mivel az előző tárgyaláson, amire egy piti szabálysértés miatt hívták
be Mót, nem jelent meg. A szomszédok persze nem örülnek annak, hogy Plum a
szeretett fagyi árust zaklatja; Plum pedig nem örül annak, hogy a fagyi árus,
ahelyett, hogy a boltjában ülne a fenekén, szőrén-szálán felszívódott. Miközben
Stephanie a szomszédok ellenvetési közepette megpróbálja előkeríteni Mo bácsit,
nem egy hullába botlik bele. A hullákban van valami közös: drogügyletek aktív
résztvevői voltak. Még szerencse, hogy Plum nem egyedül dolgozik: aktív
segítője a szuperhős ügyességű Ranger, lelkes, ám annál kevésbé hasznos társa
az ex-kurtizán Lula, és persze ott van a gyilkosságiaknál dolgozó Joe Morelli
is…
A harmadik Plum-kötet 91%-ot kapott moly.hu-n, így valami nagy
durranást vártam tőle. Sajnos a durranás inkább csak puffanás volt: a pörgős
stílusú elbeszélő lefoglalt pár órára, mikor beindultak az események, nem
tettem le a könyvet, és úgy merő általánosságban jót tett az amúgy borongós
közérzetemnek (szép tavaszi időnk van, idomulok hozzá). Azonban maga az ügy
annyira nem volt nagy cucc, nem volt iszonyatosan csavaros, semmi olyan, amire
azt mondanám, hogy „Ó, te jó ég!”. Emellett a cselekményben említett Lula is
baromira idegesített: a hölgyemény egy két lábon járó szerencsétlenség és
bajforrás, akinek a legnagyobb és talán egyetlen erénye, hogy nagyon jó
szándékú, ám szándékainak nem tud megfelelően teret adni. Amerre jár, csőstül
megy utána a baj is, nem is értettem, Plum miért nem próbálja néha otthon
hagyni. Hogy emellett még a (beszéd)stílusa is idegelt, már csak a hab a
tortán: a legtöbb vele közös jelentet utáltam.
 |
| A baloldali a kiiktatandó... izé, Lula |
Ha van néhány fölös órád, és éppen el vagy kettyenve, adj Plumnak
egy esélyt. A film és a könyv is szórakoztató és könnyen emészthető, és ha a
folytatásokban valahogyan kiiktatják Lulát (vagy megtanul normálisan
viselkedni), hát én mondom, elégedett leszek a sorozattal.
Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni, bár beszerezni annyira nem!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése