2015. január 20., kedd

A mindenség elmélete, avagy az élet happy end

Újabb fantasztikus lehetőségem volt a Filmpont.hu jóvoltából: megnézhettem A mindenség elmélete című filmet, amely Stephen Hawkingről szól. Mint mindig, most is megvan a saját véleményem, amit itt olvashattok el, ha érdekel titeket. Alább pedig egy kis ízelítő az újságírói lét "nehézségeiből" és a cikkből.:)


Nagyon nehéz kritikát írni olyan filmről, ami korrekt. Külön nehéz, ha igaz történeten alapszik, és még nehezebb, ha olyan témát dolgoz fel, mint Hawking élete: azt az állapotot, amikor az ember hétköznapjainak részévé válik, hogy az élet és a halál között lebeg; amikor valakiben annyi értelem és tettvágy zubog, mint öt másik emberben együtt véve, de fizikai gátjai miatt nem tud teljesen teret engedni annak. És ha ehhez még hozzáadjuk a valóságos alapokon nyugvó családi drámát (amit nem teljesen drámaian adnak elő!), a filmnéző agya felpörög, majd leáll.
Ui.:Amúgy tényleg nehéz korrekt filmekről, könyvekről írni. Olyanokról, amik piszok jók vagy piszok rosszak bármikor gond nélkül, de a korrektek mindig nehézséget okoznak.

4 megjegyzés :

  1. Ez valóban így van, ezért nem írok általában a középszerűnek talált könyvélményeimről. :D Egyszerűen kínszenvedés.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a legrosszabb, amikor valami TÚL korrekt. Nem tudsz belekötni, de nem is hiperventillálsz tőle. Borzalmas.:D

      Törlés
  2. Ja igen, meg ezzel a filmmel kapcsolatban azt akartam megjegyezni, hogy számomra is nagyon nehéz volt belőni a szereplők életkorát, Jane és a második férje alig látszottak idősebbnek a film elején, mint végén, holott azért jópár év eltelt.

    VálaszTörlés