Kódjátszma, avagy Cumberbatch Oscarért kiált

A II. világháború egy csapat keresztrejtvényfejtőnek köszönhetően ért véget úgy és olyan hamar, ahogy. A történet, amelyet évtizedekig államtitokként kezeltek, azt meséli el, milyen szomorú lehet a valódi hősök élete, milyen a partról nézve részt venni egy úszóversenyben, milyen, ha az embert pusztán azért bántják, mert más. Atyaúristen, ez a film egyszerűen tökéletes.

Január 29-tól irány a moziba!

A történetről

Alan Turing matematikus volt. Alan Turing a kódok, a rejtvények megszállottja volt. Alan Turing különc volt. Alan Turing nem volt valami sikeres, már ami a szociális interakciókat illeti. Alan Turing (csak hogy ne spoilerezzek) nagyban befolyásolta a II. világháború menetét (na jó, ne annyira spoilerezzek). Alan Turing egy furcsa hős volt. Az ő életéről, a II. világháborúban játszott szerepéről, későbbi sorsáról szól a három idősíkon futó Kódjátszma. 

Meggie filmnéző szokásairól

Általában úgy választok filmet, hogy a YouTube-on a trailer kínálatot böngészem, és ami megtetszik, azt mentálisan felírom a „MEGNÉZENDŐK” listájára. Na, az a történelmi film, amelyik két olyan színészt (Benedict Cumberbatch és Keira Knightley) is felsorakoztat, akiket imádok, automatikusan a lista tetejére kerül. És akkor még pont ennyit tudtam Alan Turingről, az Enigmáról és a németek kommunikációs módszereiről, és nem is olvastam róla előre semmit, mert ahhoz túl lusta vagyok, meg különben is, elrontja az újdonság varázsát.

Ezért van az, hogy én abszolúte semmit nem tudtam a szereplőkről és a cselekményről, mielőtt neki ültem a filmnek. Nem tudtam az egész fontosságáról, Turing neve meg maximum valahol az agyam hátsó felében lehetett elrejtve, abban a dobozban, amiben a számítógép történetéről szóló minimális és erősen megkopott tudásomat őrzöm. Na jó, de nem fecsegek ennél többet arról, mennyire nem ismertem ennek az előtörténetét, csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez a film, ez az életsors engem bizony mellbe vágott, ahogy csak három orrszarvú tudna, és ők is csak egyszerre. Lehet, hogyha járatos vagy a történelem ezen részében, téged nem fog (annyira).

 

A csapat

A film ütemezéséről

A forgatókönyvet Graham Moore írta Andrew Hodges könyve alapján. Nem ismerős a neve? Nekem sem. Ennek ellenére nagyon jól megoldotta a feladatát, a párbeszédek frappánsak, a három idősík (Turing fiatalkora, a II. világháború és az ’50-es évekbeli nyomozás) pont jól váltogatja egymást, Morten Tyldum rendező pedig a megfelelő instrukciókat adta mindenkinek ahhoz, hogy ez az egész klappoljon. Persze lehet, hogyha valaki nem annyira szereti ezt a műfajt, akkor őt kevésbé vonzza majd be a történet, de engem az első mondattól a végéig abszolúte a magáénak tudhatott (és még utána is sokáig, nem véletlenül írok most róla).

A színészekről és Benedict ’Oscar’ Cumberbatchről

Ebben nagy szerepe van annak, hogy hogyan alakítottak a színészek. Na már most, én nem tudom, mit csinálnak a britekkel ott azon a nagy szigeten, de hogy valami kópéság van, az biztos. Szerintem, ahogy megtudják ott egy emberről, hogy színész szeretne lenni, belefecskendeznek valamit a vérébe, amitől egyszerűen halál laza és/vagy piszok jó színész lesz. (Vagy valamit, ami miatt Meggie akaratlanul is vonzódni kezd hozzájuk.)

Mindenki nagyon jól hozta a ráosztott szerepet. Keira Knightley a kezdetben a társadalmi elvárásoknak igenis megfelelni akaró, fiatal, okos nőt, aki később – pokolba mindennel és mindenkivel! – a saját útját akarja járni. A többiek az egyszerre felelősségteljes és mégis halál laza csapatot, amiben bizony van, akinek vaj van a füle mögött, és hozza ám a történetben a fordulatokat. Mindenki ott van, és mindenki nagyon brit.

De senki sincs annyira ott, mint Alan Turing.

Esszéket, sőt szakdolgozatokat lehetne megtölteni arról, mennyire összetett személyiség lehetett ő, és ezt mennyire jól ábrázolja Cumberbatch és fiatalkori megfelelője Alex Lawther. Lawtherről annyira kevés információ van az interneten, hogy még azt sem tudom, hány éves, ennek ellenére pontosan megértette a karakterét, és az alakításával Turing személyiségéről néhány dolgot hamarabb előrevetített, mint maga Cumberbatch. Remélem, hogy a kölyök ezután kap majd még szerepeket, mert ezek alapján teljességgel megérdemelné. Fiatal, mégis jól játszott, ritka az ilyen.

A fiatal Turing

Cumberbatch pedig… A Kódjátszma első néhány percében azt hittem, ugyanazt a karaktert hozza majd, mint Sherlocknál, és tökéletesen megértettem, miért őt választották, de nem vártam, hogy ekkora hatással lesz rám. Aztán, amikor elkezdte kibontani a szerepét, rájöttem, hogy tartogathat még meglepetéseket. Turing eléggé összetett személyiség, mert másképp gondolkozik, mint az emberek többsége (bár, van egy olyan ismerősöm, akivel a szociális interakciókról való felfogásában mutat hasonlóságokat…), éppen ezért az emberek többsége utálta és lenézte és szerintem félt tőle, ugyanakkor Cumberbatch mindezt úgy ábrázolta, hogy a néző maga viszont szimpatikusnak találja a karaktert, hiába halmozza az arrogáns beszólásokat.

Valahogy a tragédiájában fogta meg Turingot. (És itt értünk el oda, hogy SPOILER nélkül bizony már nem fogok tudni beszélni róla.) Turing mindig is kilógott a többiek közül, s az egyetlen ember, aki fiatal korában megértette és megvédte, akkor meg is halt. Ezen Turing soha sem tudott tovább lépni, azért is nevezi az Enigmát, a német kommunikációs rendszert feltörő gépet Christophernek. Akinek az ember változata mellesleg Turingnak az első (és gyanítom, az utolsó) nagy szerelme volt. Turing tehát két szempontból is más volt, mint a többség, és akkoriban egyik másságát sem nézték jó szemmel. Az emberek többsége nem tudta meglátni a benne lévő potenciális zsenit, és nem tudott hogyan közeledni hozzá (ahogy Turing sem tudott hogyan közeledni hozzájuk, itt valahogy a zsenik többségének véget ér a tudása), és ekkor bizony a melegeket is sokkal durvábban üldözték, mint most: Nagy-Britanniában börtön vagy kémiai kasztráció várt rájuk, ha kiderült a titkuk.

Benedict 'Oscar' Cumberbatch

Engem Turing kommunikációs nehézségei fogtak meg egyrészről nagyon (szakmai és személyes ártalom), így külsős szemmel pontosan megérti az ember, hogy mi mehetett benne végbe, ugyanakkor pontosan tudom, hogy ahhoz tényleg félig más agy vagy nagy tapasztalat kell, hogy az ember közeledni tudjon egy olyan személyhez, aki látszólag szánt szándékkal és nagyon arrogáns és idegtépő módon felrúgja a szociális konvenciókat, amikor párbeszédre kerül a sor. Pedig Turing igyekszik, azért is varázsolják el annyira kiskorában a rejtvények, mert sok párhuzamot fedez fel azokban és az emberi beszédben („az emberek nem azt mondják, amit gondolnak”). Turing félig úgy gondolkozik, mint a gépek, amelyekbe annyira belemerül felnőttként.

Éppen ezért ő az, aki kimondja, hogy sajnos, hiába fejtették meg az Enigma működését, nem használhatják fel a megszerzett tudást, nem menthetik meg minden ártatlan életét, matematikai alapokra kell helyezni, hogy mikor és melyik támadást akadályozzák meg, másképp a nácik rájönnek arra, hogy immár fogni lehet az üzeneteiket. Turing és csapata pontosan kiszámolja, melyik csatát kell megnyerni ahhoz, hogy előre lendítsék a háborút, de a nácik még ne jöjjenek rá, mi történt, ahogy – a kémrendszernek köszönhetően – a saját népe sem, s közben sajnos ártatlan halottakat is kénytelenek hátrahagyni. Turing ezt a tettét gondosan alátámasztotta logikailag, mindenkit meggyőzött helyességéről, akit meg kellett győznie ahhoz, hogy működhessen a terve, s később mégsem tudott együtt élni ezzel az egésszel: saját különcségével és zsenijével, a tetteivel, a magányosságával, amit a háború miatt volt kénytelen választani. Közben megmentett több ezer embert, és két évvel lerövidítette a háborút.

Szerettem az... öm, kapcsolatukat? :)

Ezt a számítógépszerű gondolkodást csak Knightley karakterének, Joan Clarke-nak sikerül megfejteni, ő az, akit részben elvarázsol, részben pedig pontosan tudja követni, mikor mit miért mondhat, noha ő a szociális interakciók menetét is vágja, mint hentes a húst. Nem véletlen, hogy Turing egyetlen olyan párbeszéde, amikor nem azt mondta, amit gondolt, amikor az emberek érzéseire apellálva manipulált, méghozzá úgy, hogy nem lehetett átlátni rajta, éppen köztük zajlott le: Clarke karaktere volt a híd Turing és a többiek között.

SPOILER VÉGE!

Turing tehát eléggé összetett személyiség, sokféle rezdülését kellett ábrázolnia Cumberbatchnek. És meg is tette, az egész életét tökéletesen hozza, nincs egy pillanat, amikor kiesne a karakterből vagy nem fogná meg tökéletesen, és adná elő érzékletesen, milyen lehetett ő. Bár nem sokat láttam eddig az Oscar-jelölt férfi színészek közül, csak őt, „Birdmant” és „Stephen Hawkingot”, én mégis azt mondom, vágjanak Cumberbatch-hez egy Oscar szobrocskát. A másik kettő színész is jó volt, de Cumberbatch átlagon felüli.

A film egyetlen hátránya

Bizony, ilyen is volt. Egyetlen hátránya van a filmnek: az, hogy Turing és Joan Clarke kapcsolatának alakulását a végén szerintem kicsit összecsapták, egy-két mondat még hiányzott ahhoz, hogy hiteles legyen.

 

Turing és Christopher

Összességében

Ez egy (majdnem) tökéletes film, ami abszolút megérdemli, hogy moziban nézzék. Nem nagy cucc a látványvilág, nincsenek benne orkok vagy kék emberek, de sokkal-sokkal mélyebb az egész történet. Az ilyenek megérdemlik, hogy támogassuk őket a pénzükkel.

Kategória: Vedd meg rá a mozijegyet. Úgy értem, most!