Suzanne Collins: Futótűz, avagy izgalmak a négyzeten

Már egy ideje lestem, hogy mikor futok össze Az éhezők viadala második részével. Bevallom, megvenni nem mertem, mert egy helyen azt olvastam, hogy nem lett olyan jó, mint az első része. Így aztán mikor végre-valahára megláttam a könyvtárban kölcsönözhető formában, égi jelnek vettem, és vizsgaidőszak ide vagy oda, rászántam értékes időmet.

Annak, aki az ajánlót írta, igaza volt. Nem volt olyan jó, mint az első rész. Sokkal jobb volt. Izgalmas, alig tudtam megállni, hogy ne rágjam tövig a körmöm, így aztán percenként vettem elő a körömreszelőm – a vonaton. A szereplőkről egyre több dolgot tudunk meg, árnyaltabbak lesznek a karakterek. A történet pedig nem pusztán élet-halál kérdése, hanem annál sokkal több, egy egész összeesküvés rendszere bontakozik ki, melyek emberek százainak múlhat a jövője. Nem tudom, miért nem tetszett az illetőnek, szerintem nagyon jól sikerült.

A történetDe ne rohanjunk ennyire előre! Az első rész végén Katniss és Peeta a lány ügyeskedése révén megnyerték az Éhezők Viadalát – azt a versenyt, amit csupán egy ember nyerhetne meg. Ezt a Kapitólium vezetője a rendszer elleni támadásnak veszi, és úgy gondolja, hogy Panem tizenkét körzetének lakói között még lázadás robbanhat ki Katniss vakmerő, és a hatalmat megszégyenítő tette miatt. Így hát Snow elnök elbeszélget főhősnőnkkel, és halványan utal rá, hogyha Katnissnak nem sikerül bebizonyítania, hogy a Peeta iránti szerelme, nem pedig az ellenük való lázadás hozta ki belőle végső tettét, akkor szépen sorban megöleti szeretteit.

Nyilakkal zsonglőrködő hősnőnk kénytelen eljátszani a szerelmest, olyannyira, hogy egy házasság rémképe felé sodorják az események. Ennek ellenére nem biztos érzelmeiben: Peetával az utolsó rész végén kissé jeges hangulatban váltak el, emiatt kezdetben kényelmetlen visszatérni régi szerepükhöz. Gale is átlépi azt a bizonyos határvonalat, mikor megcsókolj a lányt. Pedig Katniss nem akar férjet, és pláne nem akar gyereket, egy ilyen világban nem.

Tehát az érzelmi szálak jócskán bonyolódnak, s közben, hősnőnk és Peeta minden nemű erőlködése ellenére, vagy éppen a miatt, a körzetek is sorra fellázadnak. Snow ezt nem nézi jó szemmel, úgy dönt, megtorolja. A körzetekben egyre inkább hiánycikké válnak az alapvető dolgok úgy, mint élelem, ellenben a katonák száma nő. Emberek szöknek el, és tartanak a rejtélyes, talán az utolsó reményt jelentő Tizenhármas Körzet felé. Ráadásul új viadal van készülőben, az eddigieknél véresebb, ahol Katnissék a vártakkal ellentétben nem mentorként vesznek részt. Hanem versenyzőként…

Szerelmi szálakA szerelmi szálak nagyon jók. Gale természetesen fölöttébb idegesít (nem is én lennék), és minden egyes alkalommal, amikor Katniss azt hangsúlyozza, milyen fontos számára, vagy egy halvány utalást találok arra, hogy esetleg szereti, görcsbe rándul a gyomrom. Abszolút Peeta-párti vagyok. Bár az ő szerelme érdekes: furcsa, hiszen alig ismerte még a lányt, mikor már szerette. Most már bőven kiismerte (talán jobban, mint Katniss saját maga – SPOILER: lásd a kagyló átadását, mikor rákérdez a múlt éjszakára, és rájön, mit ért el), és egyre több oldalát ismerhettük meg.

Nem csak hősszerelmes: még mindig mindent megtenne a lányért, ugyanakkor tud művészi lenni, néha érzékeny, oltalmazó, mégis megbabonázza, és félrevezeti az embereket, lázad, ha kell, és dührohamot is képes kapni, mikor oka van rá. Jószívű, empatikus, megnyerő, jó emberismerő, és nagyon remélem, hogy hamarosan megkapja azt a vezérszerepet, amelyre olyan gyakran utalt Collins – és amit olyan szép a földbe döngölt az utolsó három oldallal…

Szorongva szeretett szereplők
Mint mondtam, ez a rész izgalmas, nagyobb benne a feszültség, mint az előzőben. Talán azért, mert már jobban megszerettem a szereplőket, ráadásul köztük is egyre szorosabb kötelékek alakulnak ki. Katniss Peetát, Peeta Katnisst szeretné megvédeni, emellett néhány kapitóliumi is megsiratja sorsukat, Haymitchcset is egyre inkább megkedveli a „szerelmes pár”, Cinna és Madge pedig abszolút megszeretteti magát az olvasóval. Ráadásul feltűnik néhány szimpatikus új szereplő is, tehát az egésznek teljesen más a hangulata.

Ugyanakkor érdekes módon borúsabb is. Nyilván azért, mert már jobban féltem a szereplőket, Katniss szeretteit, vagy, mert jobban lecsap a hatalom. Már nem csak a játékon belül érezteti a felsőbbségét, hanem azon kívül is: katonák, pusztítás, félelem… Érdekes módon mégis úgy van megírva a regény, hogy nem tartom ezeket túl durvának, visszataszítónak, vagy kiakasztónak. Annyira nem, hogy ne tartanám olvasásra méltónak, sőt…

Ráadásul Collis úgy zárta le a könyvet… Leginkább a Hamuváros befejezésére emlékeztet. Izgalmas jelenet, elhallgatott információk, elvarratlan szálak. És még azért is izgulhatunk, hogy Katniss összejöjjön valakivel. A megfelelő sráccal… De a legkiakasztóbb az egészben… nem hiszem el, hogy egészen télig várni kell a folytatásra!!

Kategória: Magánkönyvtárad egyik alapdarabja!