Majdnem tíz teljes napja, hogy a Könyvmolyképző Kiadó által megrendezett könyvbörzén részt vettem. December 16–17–18. között tartották a Westendben, néhány másik (köztük az Agave!) kiadóval karöltve.
Először n
em igazán akartam elmenni (pár nappal később két vizsgát is le kellett tudnom… Stréber vagyok, na.), végül mégis rávett az egyik haverom. És abszolút megérte. Pénteken tizenegy körül rohamoztuk meg a standokat, amelyek meglepő módon (bár így jobban belegondolva, a középsulisoknak még tanítás lehetett… MUHAHAHA!) szinte teljesen mentesek voltak a könyvmolyoktól. Kénytelenek voltunk ketten(-hárman) végigrágni az egészet, aminek megvolt az a nagy előnye, hogy a feladványoknál sokkal többet „súghattak”, és az egész kínálatot átláthattuk.
em igazán akartam elmenni (pár nappal később két vizsgát is le kellett tudnom… Stréber vagyok, na.), végül mégis rávett az egyik haverom. És abszolút megérte. Pénteken tizenegy körül rohamoztuk meg a standokat, amelyek meglepő módon (bár így jobban belegondolva, a középsulisoknak még tanítás lehetett… MUHAHAHA!) szinte teljesen mentesek voltak a könyvmolyoktól. Kénytelenek voltunk ketten(-hárman) végigrágni az egészet, aminek megvolt az a nagy előnye, hogy a feladványoknál sokkal többet „súghattak”, és az egész kínálatot átláthattuk.
Namármost. Mint a blogom is mutatja, többnyire szeretem a Vörös pöttyös könyveket, (bár akadnak igen silányok is… köhömm, Evernight, Csitt, csitt) a kiadó reklámozási módjaival viszont nem vagyok valami elégedett. Alig pár nappal ezelőtt, a BOOKLINE-NAK hála tudtam meg, hogy kiadták a Zafírkéket és a Sötét erők második kötetét. Mindkettő igen kiváló könyvnek ígérkezik, megérni teljes erőbedobással reklámozni. Ezt lehetne Facebookon, vagy a hivatalos honlapjukon úgy, hogy az átlátható legyen, folyamatosan frissítve az amúgy is rendelkezésre álló, tehát nem sok pénzbe kerülő, ellenben funkcióját vállalhatatlanul rosszul ellátó lapot. Pontos, friss dátumokkal.
Az már külön poén, hogy a Percy Jackson és a Csontváros negyedik kötetéről itt kaptam hírt először… Kiadva foghattam kicsiny kezeimben. Ha ezt még időben tudtam volna, biztos felírom a nővéremnek elküldött kívánságlistámra. (Hát igen, Kedves Kiadó, kissé bénácskák vagytok. Ennek ellenére jó könyveket adtok ki, szóval csak közepesen haragszik rátok az ember, és szívesen vállalna gyakornoki állást mint marketinges vagy szerkesztő.)
Ennek ellenére jó volt. Kedvesek voltak az emberek, beszélgethettünk a Könyvmolyképző vezetőjével, aki nő (ezt azért tartom fontosnak, mert általában a vezetők férfiak, és minden ilyen példa megnyugtat, hogy van azért esélye a gyengébbiknek becézett nemnek is…), kaptam két ingyen könyvet (Agave 100 és A Vaskirály), amelyekből az egyiket be is fejeztem, tehát a következő bejegyzésem szóljon arról.
Haragszom ám rád! Követelem, hogy legközelebb, ha tudomást szerzel bármi ilyesmiről, akkor nekem is szólj! :)
VálaszTörlésOké, de ekkor még én is antiszoc voltam, nem volt biztos, hogy megyek, úgy meg nem hívlak, ha nem biztos, hogy leszek. * bűnbánó fej*
VálaszTörlés