Elhatároztam, hogy egy csomó mindenről írok, amik egy ideje már érlelődnek. Ott van a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, melyet Tének hála elolvashattam, vagy az a kekszes bolt, amely leginkább egy babházra emlékeztet. Voltam a Vörös pöttyös könyvbörzén (két ingyen könyv!!), ennek eredményeként be kellene számolnom A Vaskirályról. És még ott van a Misfits és a Mission Impossible 4.… Tök nyilvánvaló módon, ez a poszt most valami másról fog szólni.
Karácsony előtti porcicapusztítást végeztem, amikor feltűnt, hogy rettenetesen sok olyan könyvem van, ami már évek óta csak olvasásra vár. (Még több olyan között, amit már többször is olvastam.) Igazából, teljesen érhetetlen okokból. Valamiért a másoktól kölcsönkapott könyveket, vagy a könyvtárból legálisan kihozott példányokat sokkal hamarabb elolvasom, mint a sajátjaimat. Persze, ennek az lehet az oka, hogy az előbbieknél időhöz vagyok kötve, míg a sajátjaim esetén nem. Na de ez nem magyarázza, hogy miért halogatom őket évekig?!
Pedig mind ígéretes példány – na jó, a többségük. Érzem a velőmben, hogy A sötétség illata című, első száz oldala alapján érthetetlen módon kiadott példányt csak akkor fogom elolvasni, mikor egy negatív kritikában gazdag beszámolót akarok nektek adni… (Az én regényvázlatom többet ér, mint ez a több száz oldalas pocsékság a szerelemről meg a vérfarkas főnökökről. Most komolyan.)
De ott vannak a jó könyvek, amikre a vizsgáim (röpke egy hónap, kivéve, ha UV-znom kell – már a gondolattól is sírva fakadok) után sort kerítek. Hogy mik is ezek?
Romantikus klasszikusok:
Zsigray Julianna: Erzsébet magyar királyné
(Most veszem észre, hogy szerintem hiányos ez a cím…) Még néhány évvel ezelőtt kaptam Anyától, a abban a korszakomban, amikor nem a Bookline-on néztem ki, mi kell, hanem a könyvesboltban, és odavoltam Sissyért (erről a musicalban lévő Halál dögös hangja tehetett). Tehát legalább három-négy éve megvan. Igazán röstellem magam.
Jane Autsen/Julia Barrett: Charlotte
Austen megkezdett és Barrett által befejezett regényét szintén évek óta halogatom. Pedig hat könyv tapasztalata mutatja, hogy minden, ami Austen, jó.
Louisa May Alcott: Jó feleségek; Fitalaurak; Jo fiai
Bizony, még a Kisasszonyok folytatásait sem olvastam el. Ennek nyilván az az oka, hogy a Kisasszonyokat sem… Pedig a Jóbarátok Rachele és Joey-a odáig van érte. És ha jól emlékszem, Alcott írta az Egy régimódi lányt, amit viszont imádok, és már olvastam vagy háromszor. Mindháromszor a könyvtárból vettem ki…
Történelmi regények:
Rosemary Sutcliff: A sas
Ezt a Femcafétól kaptam, tehát néhány hónapja van nálam. Az írónő mindenféle Brit Birodalmi Fokozatokat kapott irodalmi munkásságáért, filmet forgattak a könyvből, tehát nem lehet kifejezetten rossz, sőt.
Női kortársak:
Rácz Zsuzsa: Nesze Neked, Terézanyu!
Rácz Zsuzsa írásaira még a Maxima indulásakor kattantam rá. Imádtam, hogy olyan sokrétű stílusban és hangulatban ír, hol megnevettetett, hol elgondolkoztatott. Megint máskor könnybe lábadt tőle a szemem. Emiatt vettem meg ezt a kötetét is néhány hónapja a pályaudvaron… (Vajh, miért nem olvasom?!)
A fantasy birodalmának kapujában:
F. Warrington: Drakula, a halhatatlan
Tavaly karácsonykor kaptam egy kedves csoporttárs-barátnőmtől, mivel akkoriban fejeztem be a Drakulát, és nagyon imádtam. (Éppen a vámpírirodalom fejlődéséről írtam egy esszét, és az Interjú a vámpírral nyafogásai után ez a kalandregény maga volt a csoda az életemben, víz a sivatagban, meg minden ezekhez hasonló.) Egy éve pofátlanul porosodik.
Tad Williams: A quarok háborúja
Ó, igen, még egy vénség. Évek óta megvan, mégsem kezdtem bele. Röpke 670 oldal, van benne függelék és térkép, nem hinném, hogy összecsapott munka. És mégis!
Raana Raas: Csodaidők
Még egy jónak mondott és tűnő regény, ami ráadásul családregény is egyben. Saját nyelvet talált ki az írónő, totál felépítette az egész világot, ráadásul magyar. Felettébb lusta vagyok most komolyan, egy ilyet kihagyni.
Goldenlane: Éjfél
Imádom Goldenlane-t (kedves Júlia mikor jön ki a következő regényed?), ezt viszont nem tudtam befejezni. Belekezdtem, valahogy mégsem kötött le, pedig nem volt vele konkrét problémám. (Nem úgy a Papírsárkánnyal, amire legalább azt tudom mondani, hogy idegesítőek a karakterek. Mind.) Körülbelül akkor kaptam, amikor Sissyt is.
Krimi:
Hugh Laurie: A balek
Imádom a krimit és az angol humort, márpedig ez a könyv állítólag mindkettőt tartalmazza. Három-négy éve nyomja a polcomat, és sosem volt hozzá hangulatom (pedig ezalatt nem egy krimit kivégeztem, és rendíthetetlenül röhögtem az angol poénokon).
Szóval eltökélt szándékom elolvasni ezeket, ha nem is ebben az évben (anya hisztériás rohamot is kapna, amiért nem segítek neki…), de jövőre. Majd mindről írok néhány sort, bekezdést vagy oldalt érdemtől függően, hogy tudjátok, mennyire vagyok ügyes, eltökélt és szavahihető. (Azok, akik személyesen is ismernek, kérem, ne nevessenek ilyen hangosan!)
Íme, a könyvespolcom!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése