Filmkritikák dögivel, avagy azért nem ülök a babérjaimon

Mostanában pofátlanul elhanyagoltam a blogomat. Ennek több oka is van, melyből csak egyet emelnék ki, egyrészt, hogy ne untassalak titeket a hosszú felsorolással, másrészt, hogy lássátok, azért gyakorlom még az írást.

Mint már egyszer említettem, jelentkeztem a filmpont.hu nevű kis filmes portálhoz (hárman gondozzuk), én viszem a sajtóvetítésekből adódó kritikaírást. Az utóbbi időben nem egy filmen voltam, több európait is megnézhettem, de sikerült egy blockbusterre is bejutnom idő előtt.

A házban

Az európaiak sorába tartozik az érdekes csavarral dolgozó Halálhegy című horror; A házban című, írással is foglalkozó thriller; a világ legborzalmasabb filmes csúcspontjával dolgozó Szeretők, utazók; a valamiért nem működő Gyilkos vágyak; valamint a kellemes Csodacsapat. Az utóbbi bemutatója köré egész sajtós rendezvényt körítettek, meghívták a szinkronhangokat (ott van „Shrek” is, akit nagyon csípek, amióta megengedte, hogy pingpongozzunk a Jóban, rosszban fogatásának helyszínén! :D), valamint, mivel egy szedett-vetett focicsapat próbálkozásairól szól az alkotás, a magyar futballválogatott, melynek egy tagját legalább most már legalább névről ismerem. (De nem árulom el, hogy kit, nehogy kiderüljön, hogy mégis rosszul tudom, vagy valami…)

Lore

A Titanic Filmfesztiválra is kaptam sajtós jegyeket (ne adjátok tovább, de egyre inkább kezdem azt hinni, az újságírólét az ingyenélés fellegvára…), így írtam a Lore című német drámáról (egyébként ez nyerte a fesztivált, nem véletlenül) és az Árnyékban című hangulatos krimiről.

Vasember 3.

A blockbuster pedig a Vasember 3. volt. Nem vagyok nagy Vasember rajongó, legalábbis eddig nem voltam, de ez a film nagyon elnyerte a tetszésemet, már-már megközelítette a Bosszúállók szintjét! (Csak majdnem. Azért hat szuperhős mindig több mint egy szuperhős.)