Nem tudom, hogy te is észrevetted-e (vagy, hogy így vagy-e
vele), de ha már huzamosabb ideje vagyok valahol, hajlamos vagyok csak úgy
elsétálni a dolgok mellett, mert annyira megszokom a közeget. Már két hete
Trentóban élek, úgyhogy eljutottam arra a pontra, hogy valamennyire ismerem,
viszont még nem tartok ott, hogy a fenti szomorú esemény és helyfelfogás
bekövetkezzen – szóval most viszonylag tiszta képet tudok festeni neked Trentóról
magáról.
Mielőtt idejöttem volna, bevallom őszintén, azon túl, hogy
néha nézegettem a térképen, és átfutottam a Wikioldalát, nem sok energiát
fektettem abba, hogy megismerjem a várost, úgy voltam vele, hogy hadd legyen
meglepetés. Épp csak annyit tudtam, hogy a) gazdag régióban van b) egyetemváros,
emiatt arra jutottam, hogy c) biztos nagy is. Valahogy azonban nem az.
Például ilyen fura a
közlekedés
Trento maga különböző kisebb-nagyobb részekre osztható, mintha
sok-sok kis falu kapcsolódott volna össze (ha jól tudom, ez is történt). Én Velában
lakok egy intergenerációs házban (ez is érdekes dolog, amikor jobban belevetem
magam, írok majd róla). Vela eléggé gazdagnak tűnik, szépek a házak,
biztonságos a környék, és körülöttünk ott vannak a hegyek, amik minden reggel
és minden este lenyűgöznek.
 |
| Vela - minden reggel ezt látom :) |
Ami viszont nem, az a tömegközlekedés. Pest eléggé
elkényeztetett (innen is csókollak, éjszakai járat!), ezt tudom, de azért erre
nem számítottam. Velába a cetrumból a 6-os busszal lehet eljutni. Kivéve este
kilenc után és vasárnap, akkor ugyanis ilyen busz nem jár. Kétszer meg is
szívtuk a lakótársammal (egyszer este, egyszer pedig hétvégén), így az amúgy 10
perces haza utat 45 perc alatt kellett lesétálnunk. Aztán az egyik ismerősünk
felvilágosított, hogy ilyenkor a 2-es busz veszi át a 6-os helyét (miért? A
6-os a centrumig közlekedik, mi a fenéért nem engedik tovább? Az a tíz perc már
nem mindegy? Totál nem logikus. Már így egyáltalán
nem.), szóval azóta azt használom.
Szerencsére eddig ez
volt a legnagyobb problémám
Amúgy ugyanis a hely csodás. A belváros központi magja a Piazza
Duomo, amely lélegzetelállítóan gyönyörű, és amelynek a szökőkútja önálló
életet él, kicsit olyan, mint a Fúriafűz a Harry Potterből. A barátaimmal
eltöltöttünk mellette ülve egy nyugodt és szép ebédet, egészen addig, míg a kút
meg nem unt minket, és hirtelen le nem fröcskölt vízzel. Szó szerint adott
nekünk egy zuhanyt. És nem is kicsit.
 |
| Az őrült szökőkút |
A Piazza Duomo mögött van a másik kedvenc helyem, egy kicsit eldugottabb
terecske, enyhén brit hangulatú házakkal, és egy olyan fapaddal, ami szinte perverz
módon kiált utánam, hogy „gyerünk, ez az, hozz egy könyvet, és olvass rajtam!”,
és persze én ezt is fogom tenni, amint lesz időm.
 |
| Brit hangulatú házak |
A város másik látványossága a kastély. Annyira szerencsés
időpontban érkeztem, hogy szinte azonnal megnézhettem, ugyanis valami ünnep volt,
és ingyenes volt a belépés, akárcsak a múzeumokba. A kastély nagyon szép, a
kilátás még szebb, eléggé beleszerettem, ahogy abba a ténybe is, hogy lehet itt
látni egy MUMIFIKÁLT KISKROKODILT. Igen, jól olvastad. MUMIFIKÁLT KISKROKODILT.
 |
| KISKROKODIL |
Emellett a helyi múzeum, a Muse is fantasztikus, új, friss és
modern, interaktív megoldásokkal vegyítve. Természettudományos múzeum, amely a
Föld történetének összes korszakát végigveszi, és egy olyan szintje is van,
amely leginkább a Csodák Palotájára emlékeztetett. A Muse mellett van a
Palazzo, azaz a palota, ami más, mint a Castello, mert míg a kastély nagy és szép,
ez leginkább csak van, valami furcsa és megmagyarázhatatlan
borászati-mezőgazdasági kiállítással. De hát szegényke nem tehet a
hiányosságairól, ahogy azt a kedves kiállítást felügyelő néni elmondta nekem,
annak idején eléggé széjjelszedték, úgy kellett megmenteni.
Ja, igen, az emberek
nagyon kedvesek
Eddig bárhol jártam, még nem találkoztam kifejezetten gonosz
vagy bunkó emberekkel, sőt. Ez az a város, ahol a bankban dolgozó ürge mindent
lelkiismeretesen elmagyaráz, sokat mosolyog, és szabadkozik, amiért, nem tud
jobban angolul. Ahol a csapos búcsúzás előtt előkapja a limoncellót, és ad a
csapatnak egy grátiszkört. Ahol a fagyiárus, mikor nem tudsz dönteni, megkóstoltatja
veled a jelöltjeid (végül persze az elsőnél maradtam).
 |
| Trento - kilátás a Castelloból |
Emellett ami feltűnt még, hogy Trento eléggé interkulturális,
és nyitottak is erre az emberek. Nyilván torz képet kapok a városról a
helyzetemből adódóan, hiszen önkéntesként többnyire az önkénteseket vagy az
önkéntesek ismerőseit ismerem meg, de az bizonyára sokat jelent, hogy az egyik
olasz ismerősöm (önkéntesként) olaszra tanítja azokat a migránsokat, akik itt
akarnak letelepedni. Valamint baromi sok külföldi dolgozik itt önkéntesként
vagy tanul az egyetemen, így eléggé diverz a város, amit leginkább este
érzékelek, mikor beülünk valahova, és beszélgetünk másokkal is.
Mivel tudom, milyen most otthon a helyzet, és tudom, ez
sokaknak megfordul a fejében, leírom: nem, itt nem olyan a bevándorlók
helyzete, mint Magyarország necces részein. Ahogy eddig észrevettem, Trento
inkább úti cél, mintsem átjáró egyik helyről a másikra, szóval semmilyen tömeg
vagy feszültség nincs.
Ráadásul a város is
élhető
Leszámítva a tömegközlekedésbeli hiányosságokat (amiket annak
a számlájára írok, hogy sokaknak autója van, gyakran minket is az egyik olasz
ismerősöm furikáz kis sárga autójával) Trento nagyon élhető. A kedves emberek
mellett az egész úgy van kalibrálva, hogy jó legyen. Például önkéntesként egy
évre kaptunk tömegközlekedési kártyát, amely nemcsak Trentoban jó, hanem az
egész régióban (sevizio civile) – pusztán 4 euróért! A helyieknek ez persze
drágább, de engem kellemesen meglepett (még akkor is, ha a fogadószervezetem
fizette). De ezzel egy időben teljesen ingyenes mindenkinek a könyvtárba való
beiratkozás, ahol nemcsak könyveket és filmeket lehet kikölcsönözni, de (ezt
kapd ki!) ebookokat is! Totál le voltam nyűgözve, mikor ezt meghallottam. Az
egész rendszer úgy működik, hogy kapsz belépési lehetőséget, mikor beiratkozol,
otthon letöltöd, ami tetszik, és van 14 napod elolvasni, utána a fájl törlődik,
hogy ne lopd el vagy ilyenek. (Még szerencse, hogy hoztam az ebook olvasóm!)
Trento amúgy eléggé jó
helyen van
A hegyekről már írtam (alföldi lányként szinte nevetséges
módon lenyűgöznek), de arról még nem, hogy bizony tavak is vannak a környéken.
Egyik nap például az egyik olasz ismerősöm nyaralójába mentünk át, Ischiába, a
Lago di Caldonazzo mellé. Erről a nyaralóról kell írnom néhány szót, mert ha
valaha is fogok romantikus regényt írni, akkor tutira benne lesz a pepita
változata. A nyaraló egy kis ház, egyetlen szobával és egy nyitott, ámde
árnyékos ebédlővel. A szoba ablaka a tóra néz, ha az ember belefekszik az
ágyba, gyönyörködhet a kékes-zöld vízben. Egy szinttel lejjebb (ahova egy
kicsit meredek lépcső vezet, és ahova illuminált állapotban nem mernék lemenni,
ugyanis egy kisebb, ámde meredek leejtő szélén van) található a mosdó-fürdőszoba,
szóval nyáron-kora ősszel ez egy tökéletes hely chillelni a barátaiddal vagy
andalogni a szerelmeddel. Arról nem is beszélve, hogy egy kivi lugason
keresztül lehet megközelíteni. KIVI LUGASON KERESZTÜL. Mennyire olaszos ez?
 |
| Lago di Caldonazzo |
 |
| Kilátás az "ebédlőből" |
40-60 perc vonatút kell ahhoz, hogy Bolzanóba érj. Itt sajnos csak egy fél napot töltöttem el (egy projekt-megbeszélésen voltam, utána pedig körbenéztem a városban), de azért halovány benyomásom így is van róla. Más hangulatú, mint Trento, meglepő módon valahogy Nyíregyházára emlékeztetett (pedig lehet, hogy nem is hasonlítanak). Ez is hegyekkel van körbevéve (nem ezért emlékeztetett természetesen Nyíregyházára), szűk utcái és kedves házai vannak (valószínűleg ezek emlékeztettek Nyíregy belvárosára). Nagyobb város, mint Trento, pörgősebb is talán, nem olyan otthonos, de több a bolt, és az emberek két nyelven beszélnek: olaszul és valamilyen izéül, amit németnek neveznek, de a német lakótársamat nem emlékeztette az anyanyelvére. Legalábbis nem teljesen.
 |
| Bolzano |
 |
| Meg ez is |
 |
| Ez meg Riva |
 |
| Riva-Riva |
 |
| Riva-Riva-Riva |
 |
| Riva meg én |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése