2010. augusztus 8., vasárnap

Agatha Christie: Örök éj, a krimi kiadó nem-krimije

(Ajánlom Cassnek. Szerintem, tetszeni fog.)

Ők figyelmeztettek. Világosan leírták a borító hátuljára, hogy ez a regény „az életmű ismerőinek is tartogat meglepetéseket”. Márpedig én már elég jól ismerem Agatha Christie életművét. És igazuk volt. De még mennyire.

Műfaji pontatlanságok
Az Örök éj című művet nem is tudom, hova soroljam be. Bizonyos szempontból szerelmes történet. Megint másból kicsavart krimi. Vagy egyszerűen a felforrósodott érzelmek bemutatását szolgálja, függetlenül attól, hogy melyik műfajba sorolható be? Azt hiszem, ez így pontos. Vagy legalábbis ez áll a legközelebb a valósághoz. Már ha nem mondjuk azt, csak úgy egyszerűen, hogy egy élet története.

Mikor megláttam, hogy Agatha Christie és, hogy az Európa Krimi kiadó, arra gondoltam, hogy egy gyilkosság elkövetőjének felderítéséről szól. Mikor elkezdtem olvasni, arra jutottam, hogy a hangulata egyáltalán nem olyan, mint az egyes krimiknek Agathától, viszont egy baljós szerelmi történetnek tökéletesen megfelel. A végén pedig… Beleborzongtam. Hihetetlen volt, mintha egy édes-keserű álomból rémálomba csöppentem volna. Elképesztő hatással volt rám; hogy ez a miatt volt, mert éppen jókor olvastam, vagy azért, mert általában így hat az emberre, nem tudom.

A regény hangulata
Abban biztos vagyok, hogy nagy szerepe volt ebben a regény stílusának. Nem a szokásos „angol vagyok” hangulat jellemzi a művet, ahol az emberek körülményesen fogalmaznak; a történteket a főszereplő, Michael Rogers meséli el, aki nem pironkodik leírni olyan dolgokat, amiket Christie más regényében nem olvashatunk, de nem is teszi taszítóvá a mű nyelvezetét. Bár az elején zavartak a szokatlanul szlenges kifejezések, de aztán azok is egyre inkább beleolvadtak a szövegbe, miközben a fontosabb témák és események felé haladt a történet.

A cselekmény
Michael azzal indít, hogy nem tudja pontosan meghatározni, hol is kezdődött a története, de az az egyik legfontosabb mozgatórugója életének, hogy szeretné magának megépíttetni a tökéletes házat az általa csodált építésszel, Santonixszal, a legtökéletesebb és leghangulatosabb helyen; és szeretné, ha ebben a házban élhetne élete szerelmével. Valósággal sóvárog ez után a két dolog után, ám pénzhiány miatt nem tudja megvalósítani. Aztán találkozik az ideális helyen, a Cigánytanyán egy kedves, szép és gazdag lánnyal, Ellie-vel.

Mindkettőjüknek megtetszik a birtok, azonban rá kell jönniük, hogy a helyiek szerint átok ül rajta: a cigányok átkozták meg még évekkel ezelőtt, hogy mindörökre az övék maradhasson a föld. Erre határozottan figyelmezteti is őket az utolsó helyi cigányasszony, azonban nem törődnek vele. Összeházasodnak, és valóra váltják közös álmokat: megépíttetik a vágyott házat Santonixszal. Azonban a házasságuk nem jelenthet tiszta boldogságot; erről gondoskodnak a családtagok, akik csak úgy legyeskednek Ellie és a vagyona körül, az átok, ami nyomasztja Mike újdonsült feleségét, valamint Ellie segítőtársa, a szőke szépség, Greta, aki valamiért nyomasztóan hat a férfira…

…És amit mindez kiváltott belőlem (újfent)
Azt hiheted a cselekményt olvasva, hogy egy teljesen átlagos könyvvel lenne dolgod, ha belekezdenél. De nem. A regény elején én is ezt hittem, majd magával ragadott a hangulata, teljesen belevont a történetbe, pedig akkor még minden csak érzékeltetve volt, úgy, mintha nem is lenne igazán fontos vagy érdekes. Majd jött az utolsó felvonás, az „örök éj”, és mintha arcul csaptak volna. Szó szerint ezt éreztem, közben a tüdőm vagy a szívem vagy a kettő egyszerre pingponggolyó méretűre zsugorodott. Hihetetlen volt. Először csak arról ábrándoztam, hogy igen, én is ilyen hangulatú történetet akarok írni, aztán… Jézus. És egészen sokáig más semmi. Nem akarom leírni, mi okozta ezt az érzést, mert nem akarlak megfosztani tőle. De miközben annyira megdöbbentő volt, teljesen hiteles.

Le a kalappal, Agatha. Nekem nagyon tetszett, bár teljesen más volt, mint amire számítottam. Biztos vagyok benne, hogy ezzel mindenki más is így lesz. Csak abban nem vagyok biztos, hogy mindenkinek úgy fog-e tetszeni, mint nekem, pont azért, mert ilyen.

Kategória: Magánkönyvtárad egyik alapdarabja!

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése