Hogy került hozzám?
Az egyik barátnőmnél aludtam, és lévén korán kelőbb, mint társaim unaloműzés képpen belekezdtem, aztán kölcsönkértem, hogy befejezhessem. Azt nem mondom, hogy elementáris erővel hatott rám, de az „egyszer el lehet olvasni”-kategóriába belesorolnám. Mindenképpen érdekesebb, mint két szuszogó társamat bámulni perceken át. (Ha legalább filctoll lett volna nálam…!)
A történet
A regény a borító ismertetője szerint „elvakult önzés és bölcs nagylelkűség” egymásnak feszüléséről szól az ókori Róma idején. Nos, nagylelkűségre nem igazán emlékszem, önzésre annál inkább. Az Aurelia két tigriskölyök sorsával indít, őket a római császár igénye szerint elragadják anyjuktól, és a nagyobb testvért a Colosseum sztárjává „léptetik elő”, míg a kisebbiket a császár lányának ajándékozzák, hogy szobacica lehessen. (Ezzel mutatja a császár, hogy milyen vagány lánya van, vili?) Persze, előtte megfosztják tépőfogától, és csak a császár lányán, Aurelián múlik, hogy karmaitól nem.
Ezután a regény középpontjába a tizenhárom éves lány; annak játszótársa és unokatestvére, a férfinak látszani akaró, ám attól távol álló, tizenegy éves Marcus; valamint Csizmás, a szobatigris őrzője, Julius kerül. Az ő kapcsolatukat mutatja be az írónő: azt, hogy Marcus hogyan nő fel akkor, amikor nem is számít rá; hogy Aureliának rá kell jönnie: a császár lányának lenni nem könnyű; Juliusnak pedig arra, hogy a császár lányába nem érdemes beleszeretni, pláne, ha az ember egy egyszerű rabszolga. Közben persze a másik tigris sorsáról is hallunk: megvadítva, kiéheztetve támadja az elítélteket a Colosseumban, így méltán kapja meg a Bestia nevet. És a bonyodalmak csak ez után kezdődnek…
A cselekményvezetés – kissé lapos a dolog
Azok a bizonyos bonyodalmak kicsit későn indulnak be, ha engem kérdeztek. Addig maga a történet nem valami nagy szám, sőt a fordulat is kezdetleges kissé, de az, amit elindít, tetszik. sajonos egészen a bonyodalomig nem igazán történik semmi. Természetesen ez minden történetben így van, de a száznyolcvan oldalas könyv első száztíz oldala maga a felvezetés, és én ezt kissé soknak éreztem. Ráadásul, valahogyan a bonyodalom bekövetkezte után éreztem azt, hogy a fogalmazás sem olyan már, mintha egy tizeneleje éves gyerek írta volna, hanem kiforrtabb. Arra gondoltam, hogy milyen ritkán sikerül állatokról szóló történetet fejlettebben megfogalmazni. Lehet, hogy a kettő valahogyan összefügg – mármint az állatok, mint szereplők és a fogalmazásmód. Mindenestre, ezen a könyvön meghagyta a nyomát. De a vége, az nagyon tetszett.
A vége
(Ezen bekezdés logikusan spoilereket tartalmazhat!) Naná, hogy tetszett, hiszen teljesen hihető volt. Az írónő ennél a pontnál nem arra apellált, hogy a könyvét tíz éves kortól ajánlják, hanem, hogy mi történne, ha ez a mű maga a valóság lenne. Így aztán a vége nem happy end, viszont sokkal nagyobb hatással van az emberre, mint az azt megelőző több, mint száz oldal. Ezért viszont megérte.
Az állatok
Ma voltam a nyíregyházi állatkertben, és láttam a fókák etetését, akrobatikus mutatványokkal kísérve – amiktől néha a hideg is kivert, noha láthatóan nem okoztak fájdalmat nekik. Hogy ez hogyan függ össze ezzel a kritikával? Úgy, hogy az állatok idomítása a regényben is nagy szerepet kap. Julius pontosan meg tudja állapítani a tigrisek viselkedéséből, hogy mi megy végbe bennük, és ezt fel is tudja használni ellenük, ha szükséges. Ő azonban szereti ezeket az állatokat, nem kínozza őket holmi cirkuszi mutatványért (pontosabban gyilkolásért). Sőt, valamilyen szinten pontosan átérzi azt, hogy a vadállatok emberek általi irányítása – természetellenes. Ezt a gondolatot mutatja be a könyv, amiben a tömegek bamba szájtátása megköveteli azt, hogy állatokat és embereket kínozzanak a kedvükért és ezáltal a hatalomért.
A csomagolás
Miután ilyen mély mondanivalót fedeztem fel ebben az ifjúsági könyvben, szeretnék beszélni egy kicsit a külcsínről is, mivel megérdemli. Az Orlando kiadó gondozásában jelent meg; ettől a kiadótól még nem láttam olyan regényt, aminek a borítója igénytelen lett volna. (Ilyen például az Édességek kicsiny boltja vagy a Bűbájos Mary.) Az anyaga kellemes tapintású, a kép szép, a kötés masszív, de lapozható. Ezért (is), ha külön megvásárlásra nem, de kikölcsönzésre vagy lejmolásra ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ókori Róma vagy a tigrisek kezelése. (Amit otthon kipróbálni szigorúan tilos és életveszélyes!)
Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni, bár beszerezni annyira nem!
Az egyik barátnőmnél aludtam, és lévén korán kelőbb, mint társaim unaloműzés képpen belekezdtem, aztán kölcsönkértem, hogy befejezhessem. Azt nem mondom, hogy elementáris erővel hatott rám, de az „egyszer el lehet olvasni”-kategóriába belesorolnám. Mindenképpen érdekesebb, mint két szuszogó társamat bámulni perceken át. (Ha legalább filctoll lett volna nálam…!)
A történet
A regény a borító ismertetője szerint „elvakult önzés és bölcs nagylelkűség” egymásnak feszüléséről szól az ókori Róma idején. Nos, nagylelkűségre nem igazán emlékszem, önzésre annál inkább. Az Aurelia két tigriskölyök sorsával indít, őket a római császár igénye szerint elragadják anyjuktól, és a nagyobb testvért a Colosseum sztárjává „léptetik elő”, míg a kisebbiket a császár lányának ajándékozzák, hogy szobacica lehessen. (Ezzel mutatja a császár, hogy milyen vagány lánya van, vili?) Persze, előtte megfosztják tépőfogától, és csak a császár lányán, Aurelián múlik, hogy karmaitól nem.
Ezután a regény középpontjába a tizenhárom éves lány; annak játszótársa és unokatestvére, a férfinak látszani akaró, ám attól távol álló, tizenegy éves Marcus; valamint Csizmás, a szobatigris őrzője, Julius kerül. Az ő kapcsolatukat mutatja be az írónő: azt, hogy Marcus hogyan nő fel akkor, amikor nem is számít rá; hogy Aureliának rá kell jönnie: a császár lányának lenni nem könnyű; Juliusnak pedig arra, hogy a császár lányába nem érdemes beleszeretni, pláne, ha az ember egy egyszerű rabszolga. Közben persze a másik tigris sorsáról is hallunk: megvadítva, kiéheztetve támadja az elítélteket a Colosseumban, így méltán kapja meg a Bestia nevet. És a bonyodalmak csak ez után kezdődnek…
A cselekményvezetés – kissé lapos a dolog
Azok a bizonyos bonyodalmak kicsit későn indulnak be, ha engem kérdeztek. Addig maga a történet nem valami nagy szám, sőt a fordulat is kezdetleges kissé, de az, amit elindít, tetszik. sajonos egészen a bonyodalomig nem igazán történik semmi. Természetesen ez minden történetben így van, de a száznyolcvan oldalas könyv első száztíz oldala maga a felvezetés, és én ezt kissé soknak éreztem. Ráadásul, valahogyan a bonyodalom bekövetkezte után éreztem azt, hogy a fogalmazás sem olyan már, mintha egy tizeneleje éves gyerek írta volna, hanem kiforrtabb. Arra gondoltam, hogy milyen ritkán sikerül állatokról szóló történetet fejlettebben megfogalmazni. Lehet, hogy a kettő valahogyan összefügg – mármint az állatok, mint szereplők és a fogalmazásmód. Mindenestre, ezen a könyvön meghagyta a nyomát. De a vége, az nagyon tetszett.
A vége
(Ezen bekezdés logikusan spoilereket tartalmazhat!) Naná, hogy tetszett, hiszen teljesen hihető volt. Az írónő ennél a pontnál nem arra apellált, hogy a könyvét tíz éves kortól ajánlják, hanem, hogy mi történne, ha ez a mű maga a valóság lenne. Így aztán a vége nem happy end, viszont sokkal nagyobb hatással van az emberre, mint az azt megelőző több, mint száz oldal. Ezért viszont megérte.
Az állatok
Ma voltam a nyíregyházi állatkertben, és láttam a fókák etetését, akrobatikus mutatványokkal kísérve – amiktől néha a hideg is kivert, noha láthatóan nem okoztak fájdalmat nekik. Hogy ez hogyan függ össze ezzel a kritikával? Úgy, hogy az állatok idomítása a regényben is nagy szerepet kap. Julius pontosan meg tudja állapítani a tigrisek viselkedéséből, hogy mi megy végbe bennük, és ezt fel is tudja használni ellenük, ha szükséges. Ő azonban szereti ezeket az állatokat, nem kínozza őket holmi cirkuszi mutatványért (pontosabban gyilkolásért). Sőt, valamilyen szinten pontosan átérzi azt, hogy a vadállatok emberek általi irányítása – természetellenes. Ezt a gondolatot mutatja be a könyv, amiben a tömegek bamba szájtátása megköveteli azt, hogy állatokat és embereket kínozzanak a kedvükért és ezáltal a hatalomért.
A csomagolás
Miután ilyen mély mondanivalót fedeztem fel ebben az ifjúsági könyvben, szeretnék beszélni egy kicsit a külcsínről is, mivel megérdemli. Az Orlando kiadó gondozásában jelent meg; ettől a kiadótól még nem láttam olyan regényt, aminek a borítója igénytelen lett volna. (Ilyen például az Édességek kicsiny boltja vagy a Bűbájos Mary.) Az anyaga kellemes tapintású, a kép szép, a kötés masszív, de lapozható. Ezért (is), ha külön megvásárlásra nem, de kikölcsönzésre vagy lejmolásra ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ókori Róma vagy a tigrisek kezelése. (Amit otthon kipróbálni szigorúan tilos és életveszélyes!)
Kategória: Vedd ki, kérd kölcsön, érdemes elolvasni, bár beszerezni annyira nem!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése