Milano az a fajta város,
ahol a sok autó és nem kifejezetten szép utca között aranyat találsz. (Néha szó
szerint, ha már ott csoportosulnak a világmárkák.) Íme, az „ezt mindenképp
látnod kell!” lista.
Ahol a felhők között
jársz
Oké, szinte sablonos rögtön a Duomoval, azaz a dómmal indítani
a felsorolást, de el kell ismernem, csodaszép. Az egyik leghatalmasabb templom,
amit valaha láttam, belül fehér derengéssel és olyan alaposan kidolgozott
üvegablakokkal, hogy a Biblia különböző jelenetei szinte táncra perdülnek, ha
rájuk nézel. Arról nem is beszélve, hogy milyen, amikor a tetején vagy: ahogy a
gyönyörű szobrok, ívek és vízköpők között flangálsz, A párizsi Notre-Dame és
annak tökéletesebb változata, A Notre-dame-i toronyőr jár a fejedben, és arra
gondolsz, nem is volt olyan rossz sorsa ennek a Quasimodónak. Pláne abban a
verzióban, amelyikben a vízköpők énekeltek. (Arról nem is beszélve, hogy a Duomóhoz
tartozó múzeumban is sok érdekes szobrot láthatsz. Megdöbbentően sokat.)
A temető, ami olyan,
mint egy múzeum
Vagy egy csodaszép park. Erre gondolhatsz, amikor a Cimitero
Monumentale hatalmas épületéből lepillantasz a több száz méteren elterjedő,
izgalmas temetőre. Klasszikus szobrok, bibliai és kulturális utalások,
obeliszkek, számtalan érdekes és egyedi koncepció egy-egy sírhoz kapcsolva. A
sírokat nézve gyakran úgy érzed, már-már ismered azt az embert, aki benne
fekszik, de legalábbis élete történetének egy szeletét. Ráadásul mindez egy
szép, őszi napon nem is creepy.
Futurisztikus utópia
Pont ilyen Milano modern része, amire a központi vasútállomásról
a temetőbe sétálva akadhatsz rá. Ahogy körbenézel a főképp üvegből, fémből és
betonból álló modern terecskén, amit egy szökőkút és egy vicces csöves játék
díszít (ha beleszólsz a csőbe, a másik szinte valaki meghallhatja, mit mondasz),
és ahol mosolygó, boldog emberek sétálnak a gyerekeikkel, arra gondolsz, vagy
mindenki be van szívva, vagy ilyen lehet a futurisztikus utópia. A maga módján
lenyűgöző.
Velence mindenhol
Velencéhez hasonlítják Navaglit, a csatorna-negyedet, ahol egy
kis patakot követve hangulatos olasz kis házak között sétálhatsz (amik amúgy
nem igazán jellemzik Milanót), beülhetsz egy hangulatos étterembe (ha van rá
pénzed), vagy rábukkanhatsz a stratégiailag kiválóan elhelyezett képregény
boltra (Olaszországban imádják a képregény boltokat). Kifejezetten ajánlom így
karácsony környékén, kivilágítva igazán hangulatos!
 |
| Abszolút káosz. Vasember Yodával a fején, Micimackóval a kezében egy Star warsos táskát tart. |
Kastély kerttel
Ez a nem valami fantáziadús alcím a milánói Castellót takarja,
amelynek a kertje egészen a Diadalívig vezet. A Castello nagyon hangulatos és
meglepően üres estefelé, ilyenkor is érdemes elmenni oda, hogy turistatömeg-mentes
pillanataidban arra gondolj, milyen menő lenne itt lakni vagy bentlakásos
iskolává alakítani, és itt tanulni (már Sötét Varázslatok Kivédését meg ehhez hasonló
dolgokat). Nappal pedig a kertje bűvölhet el, ősszel az ezernyi színével és a
kedves vizeivel.
Kert kastély nélkül
Persze van másik parkja is Milanónak. Közel a Stazione
Centráléhoz (azaz a központi vasútállomáshoz) találod a Repubblicát, amely
tökéletes arra, hogy összeszedd a gondolataidat a nagy Milano-túra előtt, és
elcsodálkozz azon, hogy kerül ide egy adag szikla a tetején egy szoborral.
A vásárló negyed
A futurisztikus utópiához hasonlóan ez is beszívott környék,
csak ez az a fajta, ahol már az utcán szól a zene, nemcsak a boltokban, és az
előtted sétáló metroszexuális férfiak leöltöznek téged a pályáról. Én mondom,
bizarr érzés.
 |
| Swarovski pingvin!!! |
Museo Novecento
Na, ez viszont nem. Nem, nem, nem, nem. Meglepően unalmas, és
azontúl, hogy az ember vicces selfie-ket készíthet itt (valamint megtaláltam,
milyenre fogom festeni a falam, ha saját lakásom lesz), nem igazán adott
semmit. A képek többsége olyan unalmas, hogy elalszol. (De legalább 25 év alatt
ingyenes.)
 |
| Ilyen lesz a falam. Amíg egy igazi könyvespolc ki nem takarja. |
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése