Gödörben - Utóhang

(Fél évvel később)

– Nagyon fontos, és elfoglalt vagyok – mondom, és majdnem leejtem a telefonom, pedig papír zsebkendővel fogom meg, hogy ne legyen tiszta olajos.

– Azért pár percet szánhatnál az öcsédre! – méltatlankodik Jeremy.

– Éppen gyakorolok!

Mrs. Boot felemeli a fejét, mosolyogva rám néz, és megszólal:

– Ne hanyagold el az öcséd, drága. Beszélj vele nyugodtan!

– De hát tele van görcsökkel, Mrs. Boot! Biztos a kajálda megnyitása miatt stresszel ennyit, pedig igazán nem kéne…

– Menj már, én ráérek! – hesseget el, én pedig kisietek.

Gödörben - 40. fejezet - Mindenhol jó, de...?

– Ray? – döbbenek le, házigazdám azonban nem néz rám.

Ez nem lehet. Nemrég még azt mondta, nem bántaná.

Már éppen odarohannék hozzá, amikor Bennet artikulálatlanul felüvölt. Lenézek rá, az arcán tömény iszonyat és rettegés ül, ahogy haldokló feleségére néz. Mindenkinél jobban szereti… Már attól kiborult, hogy Majonéz megharapta.

Ideális bosszú Raynek. Ránézek, elégedetten szemléli a fájdalmat, amit okozott. Nem, ő nem tenne ilyet. Nem tenne ilyet a barátommal, akit szeretek.

Újból ránézek Bennet arcára, amelyre kiült a rettegés, a félelem, hogy elveszíti a nejét.

És ekkor megértem.

– Ray! – kiáltok fel megint, de nem néz rám, mintha meg sem hallana. És ekkor észreveszem az áttetszően vibráló falat is, amely elválaszt tőlük. Eddig sosem láttam ennyire élesen. – Mr. Bennet! – Odarohanok a falhoz, és lekuporodok az ő szintjére. Nem tudom, hogy megfog-e hallani, Raynek is időbe telt. – Mr. Bennet, az nem ő! Az nem a neje!

Gödörben - 39. fejezet - A bosszú

Miután Jeremy újra elalszik, megmosakszok, és átöltözök a saját ruháimba. Mikor érzem, hogy ez sem nyugtatott meg eléggé, bemenekülök a szobába.

Egy ideig csak a rózsaszín anyagot forgatom a kezeimben, valahogyan megnyugtat, ahogy az is, hogy minden egyes gondolatot hagyok elúszni magam mellett. Máskülönben azt hiszem, bekattannék.

Amikor már nem remegnek a kezeim, megfogom az első gondolatot.

Az öcsémet megkínozták.

Ray szerint nem fog meghalni.

Nem szabad meghalnia.

Hogyan bánthatnak valakit, aki ennyire fiatal?

Bennet megint engem akar.

Meg is halhattak volna!

A kendőbe temetem az arcom. Föld- és porszaga van, tüsszögnöm kell tőle, mégsem merem elengedni. Ha elengedem, szétesek.

Gödörben - 38. fejezet - A fiú, aki nem akart felnőni

– Eeez mi? Hol találtad, Ray?

– A fürdőszobában, a szekrény hátuljában – válaszol erőltetett nyugalommal, miközben Jeremyt nézi.

– És mégis kié?

– Szerintem eléggé világos – vakkantja Ray, de ahogy rám néz, ellágyulnak a vonásai. Mint, aki tudja, hogy hamarosan hatalmas fájdalmat fog okozni, és nem tehet ellene semmit. Gyengéden hozzátesz még egy mondatot. – A fiúé, aki soha nem akar felnőni.

Az öcsémre nézek, aki falfehér arccal mered a könyvre.

– Nem lehet Jeremyé. Ő még nem kívánt. Csak olyan emberek kapnak könyvet, akik kívánnak, nem? Csak akkor…

– Én nem kívántam semmit – szólal meg hirtelen az öcsém. – Semmit.

– Biztos ez? – húzza fel ismét a szemöldökét Ray.

– Hát persze, hogy biztos! – csattanok fel. – Jeremy nem hülye, és ezerszer elmondtuk neki, hogy ez fontos. Nem igaz, Jer?

– Sokszor mondtátok – bólint lassan.

– Akkor ez hogy lehet mégis a te könyved? – kérdezi Ray.

– Úgy, hogy ez nem Jeremy könyve – vágom rá határozottan.

– Igen? – csapja le Ray a kötetet az asztalra. – Akkor mégis kié? Ebben a házban hárman élünk. Dorothy, Holmes… és Péter.

Gödörben - 37. fejezet - Nem lesz legközelebb

– Jeremy, azt hiszem, szükség lesz az AK-dra… – célzok az állatra Colt barátommal.

Jeremy megbabonázva mered a krokodilra.

– Jeremy! – sziszegem neki.

– Még sosem láttam ekkorát – nyögi ki.

– Hurrá, akkor azt AK-t! Kérlek!

Jeremy végre észbe kap, és a vállán lógó fegyverért nyúl. A keze megáll félúton.

– Abbey, szerintem nem fog minket bántani.

Rámeredek a több méter hosszú, hatalmas állkapoccsal rendelkező, nem mellesleg rohadt ijesztő szörnyszülöttre, és vetek egy hitetlenkedő pillantást az öcsémre.

– Hát persze.

– Szerintem Bennetet fogja megkeresni.

– Szerintem meg tévedsz – nézek körbe.

Gödörben - 36. fejezet - A lány, aki itt akar lenni

– Hé! Jeremy – rázom meg a vállát. – Jer!

– Mi… mi van?! – riad fel.

– Csss! Halkabban!

– Abbey? Mi történt?

– Vedd a ruhád, öcskös. Lelépünk egy kicsit – tartom felé a katonaszerkóját.

– Hogy mi van?

– A reggeli miatt ne aggódj, majd útközben.

– De hát… nem mehetünk el, tegnap is mi lett belőle!

– Halkabban! És éppen ez a lényeg. Tegnap is túléltük, nem?

Jeremy ölébe nyomom a ruháit, egyelőre úgy tűnik, megfogni nem hajlandó. Még mindig zavarodottan felül, és kinéz az ablakon.

– Még fel sem kelt a nap! – mondja felháborodottan.

– Ne beszélj hülyeségeket, már szürkül az ég alja! Hamarosan teljes fényárban fog úszni az erdő.

– Te le akarsz lépni, még mielőtt Ray felébred – mondja, nem kérdezi.

Gödörben - 35. fejezet - Fura gondolatok

– Ennek nem sok értelme volt – jegyzi meg Jeremy, miközben hazafelé sétálunk. Másik útvonalat választottam, kicsit kerülni kell a patak felé, de az tuti, hogy erre nem kötnek ki indiánok. Kivéve, ha mégis, nem vagyok jós.

– Nem sok? Beszélgettünk Mrs. Bennettel…

– És kiderült, hogy ő sem tud semmit – vág közbe az öcsém.

– Sétáltunk egy sort, megszabadulhattál… – Scarlett emlékétől, akarom mondani, de végül másképp fogalmazok – Ray házától, lehettél a drága nővéreddel…

– Jól van, jól van – hallgattat el Jeremy. – Csak éppen semmi érdemleges nem történt. Semmi izgalmas.

– Egy életre elegem van az izgalmakból – jegyzem meg.

Jeremy nem válaszol.