Új blogot indítok!

Körülbelül egy hónapja arra az elhatározásra jutottam, hogy ez a blog, bár már hosszú évek óta az életem része, egy nagy katyvasz lett. Ide sűrítettem mindent, amit az elmúlt években szerettem (vagy utáltam), és már nem eléggé letisztult, nem tükrözi azt vissza, ami most leginkább érdekel és inspirál: az utazást.

Ennek megfelelően indítottam egy új blogot, amellyel immár csak az utazás témakörére összpontosulok. Hölgyeim és uraim, hadd mutassam be *dobpergés* az ÚTI SZTORIK blogot!

Hogy pontosan az Úti Sztorik, és miért érdemes mostazonnaldeiziben követni? 

Ezért:

Ha szeretsz utazni, szereted a világot felfedezni vagy szimplán csak odafigyelni az emberekre a metrón/buszon, és még inkább szereted ezeket az élményeket történetté gyúrni, ez a neked való blog!
Alacsony költségvetésű, elsősorban európai utazásokat lehetőségei szerint minél gyakrabban megejtő huszonvalahány éves lány vagyok, aki évek óta az interkulturális kapcsolatok hívője. Bár nagyon messzire sajnos még nem sodort az élet, átéltem már a dolce vitát Olaszországban, és a kulturális sokszínűséget Brüsszelben. Ezekről az időszakokról, az élményeimről, a megismert emberekről, valamint az elkövetkező kalandjaimról olvashattok itt, az Úti Sztorik blogon. Mivel az élet és típusától függetlenül az utazás maga egy történet, igyekszem olyan apró eseményekből is mesélhető sztorikat meríteni, mint a bizonyos időközönként lerobbanó metrónak vagy egy rejtett, kis falu helyközi buszának utasai. Mikor milyen lehetőséget nyújt az utazás!

Ha itt szeretted a stílusom és a meglátásaim, mindenképpen tartsd szemmel a fókuszáltabb, szebb dizájnba öltöztetett új blogomat is. ;) 

Ezennel innen búcsúzom. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki figyelemmel követte a Meggie világát, akkor is, ha azt esetenként elhanyagoltam, és nem olyan sokszor frissítettem, mint megérdemelte és ti megérdemeltétek volna. Az Úti Sztorikkal igyekszem nem ebbe a hibába esni - de nem ígérek semmit. :P

Minden jót,

Hargitai Ági

A délnyugat-német körút: néhány nap alatt néhány város

Frankfurt, Heidelberg, Mainz, Pforzheim, Stuttgart és Wiesbaden… Két közeli ismerősömet meglátogatva Délnyugat-Németországot járhattam be, általános képet nyerve az ország ezen részéről.

Az általános képhez nagyban tartozik a bretzel+vaj kombó szeretete, a félig lerombolt, majd sietve (és gyakran csúnyán) újjáépített városkép, a gazdagság általános hangulata, az országutakon száguldozó őrültek ijesztő közelsége, a fejlett vega és vegán kínálat, na meg persze a rossz idő. De milyenek a meglátogatott városok?

Luxembourg: pici, de tartalmas

Kicsi, de gazdag – többnyire ennyit tudunk Luxembourgról. A Nyíregyháza nagyságú város azonban tele van kincsekkel. Mindenképpen érdemes felkeresni, hogy beleszerethess a festői tájba, a középkori hangulatba vagy a világháborús történelem maradványaiba!

5 dolog, amit egyedül csatangolva tudtam meg magamról

Bár egy barátomat látogattam meg Franciaországban, hétköznap neki dolgoznia kellett, így egyedül csatangoltam a fővárosban. Igen, ez még nem számít teljes értékű egyedüli útnak, hiszen mindig volt kihez „hazamennem” este, ráadásul, ha komolyabb bajom lett volna, ő biztosan segít. Ennek ellenére néhány apróságot már most megtudtam magamról.

Párizs, az ezerarcú város

Pontosan értem, miért szeretik egyesek Párizst. És pontosan értem, miért utálják megint mások. Ez a város tele van egymással összefonódó ellentmondásokkal: évszázados történelemmel, a turisztikai kizsákmányolás modernkori megfelelőivel, a hömpölygő embertömeghez pedig néhol „tipikus francia dalok” adják a zenei aláfestést, megint máshol pedig dühös morgások. Négy nap benyomásai következnek.

Brüsszel-kalauz 3.: nyolc brüsszeli múzeum, amit csak ajánlani tudok

Dínók, szürrealizmus, gyönyörű, miniatűr házak, abszolút ismeretlen hangszerek, „ismerni illik” képregények, érdekesen tálalt száraz információk… Hogy mi a közös ezekben? Az, hogy mind Brüsszelben találhatóak! Mindenképpen érdemes felmérni a helyi kiállításokat, bárki találhat számára érdekeset. Íme egy lista arról, én mit ajánlok!

Brüsszel-kalauz 2.: látványosságok, amiket nem szabad kihagynod

Brüsszelben szebbnél szebb épületeket találhat az ember, ráadásul a városnak megvan a maga jellegzetes kultúrája, amely a képregények, az EU, a tudományok, valamint a pisilés köré épül.

Brüsszel-kalauz 1.: hét park, amit érdemes felkeresned

A bulizós, az elmerengős, a romantikus, a klasszikus, az egzotikus, az ambivalens és a falánk… Nem, nem embertípusokról van szó, hanem Brüsszel legjobb parkjairól!

TOP 5 dolog, amiben Brüsszel jobb, mint Pest

Zöldövezet mindenhol, jó sörök, ingyen koncert legalább kéthetente… Bár az egyetemi évek alatt kifejezetten imádtam Budapestet, az utóbbi fél évben sokszor elgondolkoztam azon, mennyi minden hiányzik onnan, amit itt, Brüsszelben megtaláltam. Egy-két dolgot átvehetnénk.

TOP 7 dolog, amit bírok Brüsszelben

Újabb kalandba vágtam bele egy félig új városban, az Európai Unió székhelyében. Mivel még egy hónapja sem rontom itt a levegőt, csak az első impresszióimra támaszkodva tudom összeállítani ezt az elsőre talán kicsit sztereotípiákkal teli listát – hogy aztán később írhassak egy részletesebbet és valósabbat. Addig is izgatottan fedezem fel a képregények, az egészségtelen kaják és a külföldiek városát!

Üdvözöljük Brüsszelben!

TOP 7 things what I already like about Brussels

A new life-experience in a kind of new city – I collected some of the stuffs which I already like about the city I am going to live in. They are a little bit stereotypical, but sooner or later my list will be more detailed and real – until then I am happy to explore the city of comics, unhealthy food and foreigners!

Welcome to Brussels!

A Szívek szállodája pont olyan, mint a Száz év magány

Csak sokkal fájdalmasabb. (SPOILER!)

Stranger Things, avagy beköszönt a cuki horror

Újabb sorozat az olyan kockafejűeknek, mint én: azoknak, akik szerepjátékozva nőttek fel, szeretik a hetvenes-nyolcvanas évek popkultúrájának stílusát, esetleg kiskorukban arra vágytak, hogy hozzájuk is betoppanjon E.T. A Stranger Things című sorozat ugyanis ezen dolgok előtt tiszteleg, némi nyomozást, ijesztgetést, természetfelettit és egy adag cukiságot hozzájuk adva.

Tényleg több mint egy év, avagy mindent az EVS-ről part 2

Néhány hete írtam egy posztot arról, milyen volt az a bizonyos egy év Olaszban. Most eljött az ideje, hogy megírjam a másodikat is mindenféle finomságról, úgymint: munka (oké, ezt általában nem tartják finomságnak, de itt azért jó volt), a nagyon speciális EVS-élet, az otthon hiánya és az a sztori, amikor felhívtam anyát, hogy én bizony egy másik országban vagyok…

It was definitely more than a year: all about EVS part 2

I few days or weeks ago I have written a blogpost about my EVS year, and I promised that I will write another one, since so many things happened and getting to know a new culture is full of stories and experiences. Allora, here is the second half of the questions! (And the answers of them.)

A pretty random picture from Verona because I like it

More than a year: all about EVS part 1

I arrived home two weeks (which sometimes seemed to be short, sometimes loooong) ago from Italy. During these weeks I still hadn’t realized that I am actually back to Hungary for real, but then I made some Skype calls with my foreign friends and after that realized like hell. It is over with the country of the wines, gelato and pasta… Finito. So, it is time to look back and make a list! [1] ;)

Több mint egy év, avagy EVS után part 1

Két hét vánszorgott, repült és csinált mindenféle előre mutató időbeli mozgást, mióta elhagytam Olaszországot. Ezalatt a két hét alatt még mindig nem fogtam fel igazán, hogy elhagytam a borok, a pasta[1] és a világ legjobb fagyijának vidékét, de egy Skype beszélgetés az ottani barátaimmal valamennyire rádöbbentett erre az aprócska tényre. Szóval, úgy döntöttem, ideje pontokba szedni és végignézni ez a varázslatos évet.

A Trentóhoz közeli Monte Bondonén.
Erről a helyről nem lesz szó, de szeretem ezt a képet, szóval berakom! :D

Genova és a Cinque terre, avagy a hipster és a valamiért híresen gyönyörű

Pont ennyi benyomásom volt Genováról és a Cinque terréről azalatt a két és fél nap alatt, amelyet a környéken töltöttem. Na meg a tömeg!

Torino, avagy helló, Budapest!

Torino: múzeumok, parkok, történelem, Póba fulladó emberek, sötét alakok és finom koktélok egyvelege. Kicsit el is adta magát Budapestnek…

Hello, Torino! :)

Koszovó – Peja, avagy a turistaváros turisták nélkül

Koszovó: háború, háború és háború. Ez az első és sokszor egyben az utolsó dolog, ami az emberek eszébe jut erről az országról. Én cirka egy hetet tölthettem el Koszovó azon részén, ahol talán a legjobban látszódnak a háború nyomai, és most megosztom veletek ezt az élményt.